Koppi-napló - Türelemtanulás

Próbálom tanulni a türelmet, nagyon próbálkozom - rosszul megy, minden azonnal és egyszerre kell -, így nem a dolgok siettetése miatt, hanem a felkészültség miatt kezdtem a lehetőségek végig gondolásába. Mivel pont a szülinapomon volt Koppi vizsgálata, nem kértem mást, csak azt, hogy minden rendben legyen, - „babona” gyanánt arra vetemedtem, hogy a tortáról is lemondjak. Pörgött az agyam, mi is legyen, ha mégsem.

Elmentünk ultrahangra, láttam, hogy van tágulat az UH szerint, de nem mertem összehasonlítani az eredményeket. Mivel a doktor úr szabadságon volt, megbeszélte az ambulanciával, hogy ők ellenőrzik az eredményt. Egy kisebb túra után meglett, hogy éppen hol tartják az ügyeletet és egy nagyon kedves doktornő fogadott… Megnyugodhattunk! Koppi tágulata csökkenésnek indult! Velem madarat lehetett fogatni! Persze ellenőrzésekre ezentúl is szükség van, de ez kis dolog a vesefestéshez és a műtéthez képest.

Koppi születési körülményei miatt Dévény-tornára járunk minden héten egyhónapos kora óta. A fejlődése megfelelő ütemű, így a fejlődésneurológián, ahol a fent említett kedves doktornő volt éppen, úgy két hete azt mondták nem kell többet mennünk. Hurrá! (De jó lenne, ha tudnék cigánykerekezni.)

Ezután csak a nefrológia és a vese-ultrahang marad, de az is csak márciusban. Még a csípője miatt rohangáltam egy kört, aminek a vége az lett, hogy az ultrahang zsákutcába szaladt. Ugyanis majdnem féléves korára kaptunk időpontot állami rendelésre, és magánba is csak jövő hétre, amikor már több mint 4 és fél hónapos lesz… Van egy kisebb tágulata a bal heréjénél, de reménykedünk, hogy mire belép a műthető korba, az is eltűnik! Tudjuk, hogy eltűnik!

Koppi szép hosszú nyúlánk, négyhónapos baba lett. Imádom a pelenkázást, mióta hidalva ki tud mászni az adott helyzetből. Akkor a legjobb, mikor persze mindezt nyakig kakásan teszi vagy pici szökőkutat játszik. Mosolyogva ébred, állandóan megajándékoz minket vele a nap során. Szeret produkciózni és nagyon odavan a papával fürdésért, az ő tenyerében biztonságosan érzi magát. Kinőtte a kiskádat, így nagyon gyorsan szereztem egy nagyobb méretűt.

És lehet irigyelni, kb. kéthónapos kora óta végig alussza az éjszakát, már este 9-10-től reggel 7-8-ig. Áldom az eget! Sajnálom a szoptatást, de a tápszerezés mellett nem kellett például magammal cipelni a munkahelyemre, mikor behívtak, hanem első alkalommal itthon a nagyi, másodszorra Pannika pótnagyi vigyázott rá!

És most az jön, amit nagyon régóta meg kívánok tenni: a véleményem a szülés utáni három napról. Voltak kedves és kevésbé kedves, csecsemősök, nővérek, sőt orvosok is. Nagyon el akartam jönni a kórházból, mert utáltam bent feküdni, de nem a körülmények miatt és nem az emberek miatt! Nagyon szerettem volna Koppival együtt tölteni a szülés utáni napokat, de beláttam utólag, a császár után ez így megfelelő volt!

Hálás vagyok a nőgyógyászomnak, hogy egyben és csodával határos módon egészségesen vette ki Koppányt, és egy ilyen csodás baba lett az életem része! Köszönöm a szülésznők közreműködését, főleg azokét, akik a több órás műszakukban tudtak egy meleg és kedves mosolyt küldeni a vajúdás alatt is - nem volt kötelező, de megnyugtattak ezzel a kedves gesztussal! És nagyon köszönöm azoknak a csecsemősöknek, akik az osztályon emberszámba veszik az anyukákat, segítenek és kérdéseket is feltehetünk nekik. Ők segítik túlélni a bent töltött időt, azokkal a szülésznőkkel együtt, akik az osztályon serénykednek, ha éppen nem a szülészetre vannak beosztva. A kórházban sajnos egy védőnő van, de nagyon próbálja ellátni a munkáját és az első gyerekes anyukáknak segíteni, abban, hogyan kell szoptatni – állambácsi, lehetne pénzt pumpálni oda, ahova kell!

Igen, volt aki lecseszett, hogy képzelem, hogy a műtét után hét órával rosszul tartom a picit a cicin? Meg ezt nem így kell, aztán nem mutatta meg a helyes tartást - de csak megerősített abban, hogy tudok türelmes és elnéző lenni! De összességében köszönök mindent, már leginkább csak azok az arcok jutnak eszembe, akik annyira kedvesek voltak, és bárhol meglátom őket, mosolyogva köszönök rájuk! Pannika, a szülésznőm volt az, akinek a segítségével elnavigáltam a kórház világában, nagyon hálás vagyok neki, a mai napig követi az életünket, megbeszélhetem vele a problémákat, a várandósság nyűgeit és örömeit, a kicsi lelkem gondjait, és igen, a pasi ügyeket is!

Jó dolognak tartom az otthonszülést, de én az eddigi tapasztalataim alapján nem merném megpróbálni itthon! Úgy voltam, hogy ha még egyszer babát fogok vállalni, csak szülésznőt fogadok, de a körülmények miatt szerintem orvost is fogadnék, és nem bántam meg, hogy fogadtam most is, sőt!

Csumpi

Csumpi , 2014. február 18.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?