Ami a fogyasztóvédelmi szabályokból kimaradt

Szerencsére ma már Magyarországon is sok fogyasztóvédelmi és egyéb hatósági szabály létezik a gyermekek egészségének védelme érdekében. Vannak azonban olyanok, amelyek hiányoznak, illetve a meglévők betartásával kapcsolatban is gyakran merülnek fel problémák. Különösen az ünnepek táján szigorítják meg az ellenőrzést a hatóságok, ilyenkor rendszerint tömegével mutat be a tévé riasztóbbnál-riasztóbb kockázatokat rejtő játékokat, elektromos cikkeket - írja kisgigi nevű olvasónk, akinek írásával már találkozhattatok a Babaneten. Íme, egy újabb cikk tőle, gondolatébresztőként.

Minden terméket nyilvánvalóan lehetetlen ellenőrizni, a szabályok betartása ezért nem a hivatalos szervek, hanem elsősorban a gyártók, forgalmazók feladata. De hihetetlenül nagy a szülők felelőssége is abban, hogy mi kerül a gyerek kezébe, környezetébe. Anyaként eddig eltöltött két évem - plusz a terhesség - alatt szöget ütött a fejembe néhány dolog, amivel szerintem még adósaink a fogyasztóvédelmi szabályok alkotói, vagy legalábbis az ellenőrzéseket végzők. Íme.

  • A gyereklábbelik: Gyakran látok járni épphogy tudó tipegők lábacskáján olyan cipőt – legyen bár mégoly márkás is – ami a bokát nemhogy nem tartja rendesen, de még csak nem is fedi (félcipő). Ami ennél is rosszabb, egy-két éves gyerekeket nyáron gyakran látni papucsban vagy rémes gumiklumpában. Egy alig tipegő apróságnak ebben olyan nehéz és közel olyan veszélyes is járni, mintha mindjárt azt várnánk el tőle, hogy gólyalábakon közlekedjen.

    Tudom, az egészséges gyerekcipő nem olcsó - bár nem is a felső árkategória -, és sok szülő még a betevőt is nehezen tudja kigazdálkodni. A társadalmi problémák megoldásához, félek, kevés a tudományom, de ha a csípőszűréshez hasonlóan bokasüllyedés-szűrés is lenne, és a veszélyeztetett vagy érintett gyerekek számára támogatnák az egészséges cipő vásárlását, talán később kevesebb lenne a láb-, gerinc- és csípőproblémák miatti tb-kiadás.

  • A műszálas alsóneműk: Már 56-os méretben is kaphatók részben műszálas bodyk, nem is szólva a nagyobbacskák fehérneműjéről. Az is megesik, hogy a címke szerint 100% pamutból készült a divatos ruhadarab, de tapintásra is érezni, hogy valójában kevert szálból varrták. Ennek a jelenségnek a következményeiről nem is kell bővebben szólni, már a mi gyerekkorunkban is tudták - bár akkor is sem érdekelte a gyártókat -, hogy a műszál egészségtelen.
  • Csípőnadrág haspólóval: Ha már a ruházatnál tartunk, ne feledkezzünk meg arról az élményről, amikor bilire szokván kisgyermekünk ruhatárában a kombidresszeket felváltják a pólók, majd ebből kifolyólag papa, mama és a nagyszülők percenként felváltva veszik üldözőbe a kis apróságot azzal a céllal, hogy a pólócskát a nadrág derekába visszagyömöszöljék. Ez nem is olyan egyszerű feladat, tekintettel arra, hogy a gyerek csak álmában van viszonylag nyugton, és hogy a kis pulcsiknak rendszerint hosszabb az ujjuk, mint a derekuk, ellentétben a nadrágokkal, amiket már 74-es méretben is csípőfazonra szabnak.

    Hasonló a helyzet a pizsamákkal is: ősidők óta fennálló természeti törvényszerűség, hogy a gyerekek álmukban kitakaróznak. Legalább valami kis ruha legyen a derekukon ilyenkor is. Nem is beszélve a passzéról: hova lett a pizsamák száráról a passzé? Így felcsúszott nadrágszárral gyakorlatilag rövidnadrágban alszanak a gyerekek. Tudom én, hogy nem lehet mindent betiltani, meg hogy ésszel él az ember, és hogy a divat milyen fontos, és mindenünk a látszat, de azért gondoljunk néha-néha a gyerek egészségére is. A következő nadrágvásárlásnál, a fenti tapasztalatokkal felvértezve már én is ezt fogom tenni.
  • Zenélő játékok: Megfigyeltétek, hogy a gombnyomogatós, zenélős elemes játékok mennyire hamisak? De tovább megyek: vettünk a kislányunknak egy xilofont születésnapjára, és az is hamis! Egy másik, ajándékba kapott xilofonnál a kedves gyártók érezhetően meg sem kísérelték visszaadni a zenei hangokat. És ha már itt tartunk: miért kell minden játékba elem? Hova lettek a felhúzós játékok, ugrálós kacsák és bádogmotorosok? Már egyes könyvekbe is elem kell, nem is beszélve a plüssökről, amik elektromos készülékekkel töltve teljességgel tisztíthatatlanok. Valószínűnek tartom, hogy a nagy elemgyártók felvásárolták a távol-keleti fröccsöntő-üzemeket, és plüssállat-töltő állomásokat, így állhatott elő ez a helyzet.
  • Reklámok: A kisgyerekek nem tudják szűrni a feléjük áramló információt, ezért a nekik szóló reklámok nálam az etikátlan kategóriába tartoznak. Nem hinném, hogy egy ovisnak meg lehet magyarázni, hogy azért nem veszünk rémes gyűjthető műanyagállatkákat, darabját több ezerért, mert ízlésromboló, értelmetlen, haszontalan és egy nagy lenyúlás az egész. Hasonlóan etikátlannak tartom a boltban a pénztár elé gyerekszem-magasságban elhelyezni - még véletlenül sem az almát, nem… - a csokit meg a nyalókát.

    És ha már reklámok. Rendben van, hogy a gumicukrot meg az üdítőitalt telenyomják vitaminokkal, de azért ne reklámozzák már úgy, mint egészséges élelmiszert. Mondják, hogy finom az íze, vagy étvágygerjesztően türkiz zöld a színe, de ne apelláljanak arra, hogy egészséges.

  • Mikrohullámú sütőben nem használható műanyag tányérok és bögrék gyerekeknek. Az ember alapvetően abból indul ki, hogy ami műanyag, üveg vagy kerámia, az mehet a mikróba, ha nincs benne fém. Anya még jó eséllyel megjegyzi, hogy a Manci nénitől kapott micimackós tányér nem mehet a mikrohullámúba, de bármelyik átlag nagymama és az apukák jelentős része esetében esélytelen, hogy felismerje, vagy egyáltalán észrevegye a tányér alján lévő kis dombornyomott jelet - még ha eszébe is jutna, hogy keressen ilyesmit a tányér alján.
  • Egyik kedvencem a marcipánillatú gyurma. Hátha megeszi a gyerek. Ha nagy nehezen kivártuk, míg életünk értelme leszokik arról, hogy minden vackot a szájába vegyen a homoktól kezdve, a cipőtalpán keresztül a babakocsi kerekéig bezárólag, akkor tesztelhetjük egy klassz marcipánillatú gyurmával, mennyire végleges ez az állapot. Bár állítólag nem mérgezőek ezek a gyurmák, azért uzsonnára táplálóbbat is el tudok képzelni.
  • És végül két tényleg komoly dolog. Mackókkal, katicákkal és pillangókkal díszített öngyújtók. Bármelyik kétévesnek azonnal megragadják a képzeletét, a kétéves meg az öngyújtót ragadja meg, és már szalad is vele. Miért nem mindjárt a hipós flakonra tesznek néhányat az aktuális rajzfilmsztárok közül?
  • Korlátok, kerítések. Úgy emlékszem, mikor babaágy-nézőben voltunk, találkoztunk olyan szabállyal, hogy maximum 7 centis távolság lehet a rácsok között, nehogy a gyerek feje beszorulhasson. Ilyesmit kéne alkalmazni a közterületeken, közintézményekben lévő kerítésekre, korlátokra is. A reptéren jártunk a minap, ott találkoztam olyasmivel, hogy a galéria korlátjának az elemei és a reptér előtti járda mellett futó korlát elemei is annyira távol vannak egymástól, hogy simán átfér rajta egy kisgyerek és a lezuhan.

Engem ezek bosszantanak, illetve aggasztanak a legjobban. Ti mit „tiltanátok be”?

kisgigi , 2011. március 23.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(18 hozzászólás) 

2011 03 31. 20:01
Részben egyetértek a cikkel, részben nem. Szerintem túlságosan sarkítva vannak a leírtak. Pl. pizsama...nem tudom, én mindig kapok rájuk pizsamát, passzéval a láb -és karrésznél. Zengő-bongó játékok...a mai napig kapni csattogós kacsát, tologatós pillangót, tüsi-játékot, fa-építőkockát, stb...Öngyújtók...mit keres egy kétéves közelében az öngyújtó? Gratulálni tudok annak a szülőnek, aki karnyújtásnyira hagyja a gyermektől...Valahogy ruhákból is, az esetek 99 %-ában sikerül megtalálnom a megfelelőt, akár újonnan, üzletben, akár használtan turiban.
Ettől függetlenül sok leírttal egyetértek, de azért szükségtelennek tartom a legnegatívabb oldalról szemléltetni a dolgokat. Azt nem látom leírva, hogy pl. a hagyományos, régi rugikhoz képest mennyire elmés megoldás a fenékrésznél szétpattentolható rugi...hogy mondjuk az éjszaka közepén ne kelljen szerencsétlen babáról egyben lecincálni az egész öltözékét (és egyebek)
→ válasz erre
2011 04 01. 13:02
Kedves szBsz, ez a cikk arról szól, hogy milyen dolgokat hiányolok a gyerekeknek szánt vagy az őket körülvevő termékekkel kapcsolatban. Biztosan sokakat érdekelne egy olyan írás is, ami neked jutott eszedbe, hogy manapság mennyiben praktikusabbak például a ruhaneműk a régiekhez képest.
Öngyújtóval kapcsolatban: én sem szoktam az öngyújtót gyerek közelében hagyni (mivel nem is használok ilyet), de azért még nem kellene a gyerekekre veszélyes dolgokat számukra vonzóvá tenni!
→ válasz erre
2011 04 01. 15:33
Kedves kisgigi!
Értem, mire célzol, vitatkozhatnék, nem teszem. Nagyon tartalmas a cikk, azonban úgy érzem, ebben a mondatban: "De hihetetlenül nagy a szülők felelőssége is abban, hogy mi kerül a gyerek kezébe, környezetébe" ,minden lényegi benne van :)
→ válasz erre
Összes hozzászólás (18) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?