Beteg gyereknek otthon a helye!

Egyik este a gyerek arra panaszkodott, hogy fáj a torka, a füle és a feje. Egy röpke lázmérőzés után az is kiderült, nemcsak arról van szó, hogy szeretne pár nap lógást az iskolából, hiszen este még csak hőemelkedése, éjszaka pedig már láza is volt. Ezzel nincs is semmi baj, előfordul, ha egy gyerek közösségbe jár, ám a gyereknek volt pár olyan elszólása, ami miatt kiakadtam.

Kiderült ugyanis, hogy az osztályban több gyerek is beteg, taknyosak, torokfájással és fejfájással küzdenek. A gond csak az, hogy nem otthon, hanem bent az iskolában. Az egyik kislány – aki konkrétan a gyerek padtársa – még a köptetőt is hordja magával az iskolába! Jó, hogy lázcsillapító nem lapul mellette.

Bár ilyesmiről is hallottam még anno az óvodában, az óvónénik mesélték, hogy szokás bevinni alaposan belázcsillapítózva a szerencsétlen csemetét, akiről az első pár pillanatban így nem lehet levenni, hogy bizony alaposan benyalt valami vírust. Csak a szeme csillog gyanúsan esetleg. Aztán persze, pár óra múlva, mikor a gyógyszer hatása kezd múlni, a gyerek hője is kíméletlenül megindul felfelé, és mehet a telefon a kedves szülőknek, hogy ugyan, fáradjanak már be a kicsiért, és vigyék haza gyógyulni.

Felháborítónak tartom, ha a szülők úgy érzik, rendben lévő dolog, hogy a betegeskedő gyereküket becipelik a közösségbe. Én belátom, hogy manapság farkastörvények uralkodnak a munkaerőpiacon, és hogy az egész ország szívtelen főnökökkel van tele, de akkor is érthetetlen.

Egyfelől azért, mert a szerencsétlen beteg gyerek valószínűleg nem igazán érzi jól magát a bőrében, mondhatnánk úgy is, szenvedés lesz neki az az idő, amit ágyban fekvés és gyógyulás helyett az intézményben kell töltenie. Azt is eszement dolognak tartom, ha felnőtt ember vonszolja be magát a munkahelyére hasonló állapotban, de azt még valahol megértem, és ott legalább ő maga döntött így. Ám a gyereket senki sem kérdezi, helyette dönt a kedves szülő.

Aki valószínűleg nem gondol bele abba sem, hogy más következményekkel is járhat ez az elhibázott döntés. Mert a gyerek kórokozói nyilván ugyanúgy nem viselkednek „rendesen”, ahogy sokszor maga a gazdatestként szolgáló gyerek sem, így aztán nem átallanak átugrani egy másik gyerek szervezetébe, hogy alaposabban megismerjék az ottani körülményeket is, netán csapjanak egy lakásavatót is hirtelen. És ehhez nem kellenek napok a kis dögöknek, bizony elég pár óra, sőt, akár egyetlen perc is, ha elég jól irányzottan prüszköl és köhög a gyerek. Innen pedig már nem kell sok ahhoz, hogy egy kackiás kis járvány törjön ki a gyerekek között.

Külön színesítheti a dolgot, ha az eredeti kórokozót hordozó gyerek még esetleg antibiotikumot is szed a betegségére, ebben az esetben ugyanis már jó eséllyel az adott gyógyszerre rezisztens, ellenálló bacikat ragaszt át a többiekre. Így aztán olyan kórokozókkal fertőződhetnek meg a gyerekek, amelyek komoly szövődményeket is okozhatnak, nemcsak az aprónép, de esetleg a felnőttek körében is.

Mert bizony, a kórokozók abból a szempontból sem nagyon válogatnak, hogy felnőtt vagy gyerek szervezetét fertőzik meg. És milyen jó is az, mikor mondjuk a csoport mindkét óvónénije, vagy az osztály tanítója is kidől a sorból, hogy a hazahurcolt betegségekről, és az otthoni áldozatokról – testvérek, szülők, nagyszülők – már ne is beszéljünk. Így aztán egy szülőpár munkaadótól való félelme számtalan felnőtt munkából való kiesését okozhatja, vagy a gyerek, vagy saját megbetegedésük okán.

És vegyük azt is számításba, hogy ha a gyereket rögvest otthon tartjuk, mikor lebetegszik, jó eséllyel pár nap alatt pikkpakk felgyógyul. Ám ha hőemelkedéssel, lázzal, némi takonnyal és köhögéssel a közösségbe járásra kényszerítjük, a szövődményeknek is nagyobb esélyt adunk, és a gyógyulás közel sem lesz annyira sima és zökkenőmentes, akár hetekbe is beletelhet. Ez esetben pedig mégiscsak kénytelenek leszünk konfrontálódni a munkahelyünkkel, hacsak nem akarjuk addig halogatni a betegápolást, míg a gyerek végül esetleg kórházi kezelésre szorul.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem könnyű megoldani a gyerek felügyeletét, gondozását egy betegség alatt. De azt gondolom, hogy azért talán nem is lehetetlen: nem szégyen ilyenkor a családtagok, a barátok, egy fizetett bébiszitter segítségét kérni, ha semmiképp sem hiányozhatunk a munkahelyünkről. De sok esetben a munkáltatók is meglepő rugalmasságot mutatnak egy-egy ilyen esetben, akár azzal, hogy arra a pár napra, míg a gyerek helyrejön, rövidített munkaidőben dolgozhatunk – bár ez nyilván munkakörtől függ és járhat bevételkieséssel is -, vagy otthonról is végezhető feladatokkal látnak el.

Szerintem a beteg gyereknek otthon a helye. A megszokott környezetében, lehetőleg állandó hőmérsékletben, kényelmesen, egy olyan személy felügyelete mellett, aki ápolja, és szeretgeti az elesett csemetét. Lehetőleg az első pillanattól, ahogy rosszul érzi magát, hogy minél előbb újra erőre kapjon, és közben másnak se adja át a fertőzést.

Szilágyi Diána , 2010. szeptember 24.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(10 hozzászólás) 

2010 11 17. 20:21
mi a másik véglettel szenvedünk most mert az elsős fiamnál az egyik tanára nagyon beteg. és úgy van bent velük.

→ válasz erre
2010 11 23. 12:00
Velem azóta nem tárgyal a fiam egyik gondozónénije, mióta panaszt tettem a bölcsiben az igazgatónőnek. Az eredmény? Nekem vállvonogatás, a gondozónőket meg jól lecseszték, mert kiadták egy szülőnek, melyik gyerek beteg, melyiknek kellene otthon lennie. De hát ők mit tehetnek, ha anyuka gyermekorvos és megírja saját csemetéjének az igazolást? Vagy benyal/behisztizik a dokinak és kikönyörög tőle egy igazolást? Milyen szívtelen szülő az ilyen (már ha egyáltalán szülőnek lehet nevezni)??? Én is láttam, hogy reggel a bölcsiben anyuka beadta a lázcsillapító kúpot a kislánynak, majd bevitte a csoportszobába és egy szót sem szólt. Az igazgatónő mit mondott erre? Azt, hogy nekem kellett volna idióta anyukára rászólni! A másik dolog: a gyerekek sokszor térdig lógó takonnyal rohangálnak és senki nem veszi a fáradságot, hogy megtörölje az orrukat napközben vagy ne adj isten kifújja nekik... :( Szomorú dolog ez és sajnos a szülő nem tud tenni semmit... Én próbáltam, nem értem el vele semmit. :(
→ válasz erre
2011 09 05. 22:06
Ehhez még nem tudok hozzászólni, mert csak most kezdtük az ovit, bölcsibe nem járt :) ! De az biztos, hogyha beteg, akkor nem viszem közösségbe és otthon gyógyulgatunk ;) :) ! Remélem nem sűrűn fog előfordulni, mert annyira rossz betegnek lenni, hát még ha a gyerkőc az :( !
→ válasz erre
Összes hozzászólás (10) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?