Hogyan okoz a gyermek agyában függőséget a monitor előtt töltött idő?

Egyre több és több hír szól arról, mennyire káros a rendszeres, hosszabb ideig tartó monitorbámulás, főleg a fiatalabb korosztály számára. Azonban a legfrissebb kutatások egy igazán megdöbbentő dologra mutatnak rá: a telefon/tablet nyomkodása, a képernyő előtt töltött idő hasonló függőséget okoz a kicsik agyában, mint a kokain! 

A kutatás szerint a cukor (édességek), az online tevékenységek és mindenfajta jutalmazási módszer a gyerkőcök agyában beindítja a dopamin-képződést; az Instán kapott lájkok ugyanazt a kellemes érzést keltik, mint mikor valaki kokaint fogyaszt. Az online időtöltésnek súlyos hatása van a dopamin visszacsatolási ciklusra, melyeknek pontos miben létét még nem sikerült a kutatóknak feltárni.

A dopamin termelődés a nélkül sarkall bizonyos tevékenységek gyakorlására, megtételére (például a képernyő bámulás), hogy valamiféle valódi biológiai szükségletünket elégítenénk ki vele, vagy fizikai függőséget éreznénk. Bár a szakemberek szerint az online időtöltés káros hatással van a kicsik indulatkezelési képességeire, egy fajta türelmetlenséget kelt bennük – olyan értelemben, hogy fokozza a vágyukat az azonnali örömérzet, kielégülés megélésére- és inkább választják a képernyőn olvasható/nézhető megoldásokat a valódi játékok/könyvek helyett, mégsem bizonyítható egyértelműen, hogy a monitor-bámulás későbbi felnőttkori agresszióhoz vezet.

A gyakori tabletezés/mobilozás/stb. a gyermekek szervezetét folyamatos emelt szintű izgatottsági állapotban tartja, ami egyben kimerítő is, így kevésbé tudnak koncentrálni az iskolában, a valódi társas interakcióikban, kapcsolatot teremteni másokkal és a saját önvalójukkal, valamint szabályozni az érzelmeiket, indulataikat.

Hogyan okoz a gyermek agyában függőséget a monitor előtt töltött idő?

A dopamin egy ingerület-átvivő anyag, ami az agy különböző területein lévő idegsejtek és idegátkapcsolódások közötti kommunikációért felelős, így befolyásolva többek között alvási, evési szokásainkat, mozgásunkat,  illetve egyéb vágyaink, ösztöneink kielégítését. Ha éppen a Tűzoltó Sam-ből nézünk egy részt, vagy drogot fogyasztunk, a dopamin-dózis, ami keletkezik általa, az idegpályákon keresztül azt üzeni az agynak, hogy jól érezzük magunkat, tehát minél többet tegyük azt, amiből ez a jóérzés származik.

A tudomány szerint a genetikánk is befolyásolja, hogyan reagálunk a dopamin keletkezésére, hiszen azok a gyerkőcök, akikben megtalálható az ún. d4 dopamin receptor, sokkal hajlamosabbak a korai figyelemzavarra, vagy a fiatalkori agresszivitásra, és gyakrabban küzdenek egyéb magatartásbeli problémákkal is.

Általánosságban kimondható, hogy az a fajta dopamin-fröccs, ami a gyerekek szervezetét éri a képernyő-bámulás közben, deformálja az agyi jutalmazó központot, még az előtt, hogy az teljesen kifejlődött volna. Tehát sokkal több dopamin keletkezése után sóvárog az agyuk, mint amennyit az magától elő tudna állítani, így sokkal nehezebben is tudnak örömöt elérni, vagy megélni természetes örömszerzési forrásokból.

Minél többet bámulja hát csemeténk a kijelzőt, annál inkább függőjévé válik (gondoljunk csak az édesség utáni sóvárgás spiráljára: az ugyanilyen), extrém esetekben pedig odáig fajulhat ez a fajta digitális élvezetek okozta dopamin-függőség, hogy csak az online tevékenységek teljes megvonásával fordítható vissza.

A megoldás az egyértelmű korlátok és szabályok felállítása, de nem elég csak a kicsit távol tartani a képernyőtől, hanem bizony nekünk magunknak is figyelnünk kell rá, milyen példát mutatunk. Üljünk le gyerkőcünkkel, miközben nézi a mesét, és magyarázzuk el, éppen mit lát, mi történik, vagy kérjük meg, hogy mondja el Ő a saját szavaival, így kontrollálni tudjuk, mi hogyan csapódik le benne.

Plézer Panna , 2019. május 22.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?