Lehet-e egy kétéves hiperaktív, és mit tegyünk, hogy a sport ne menjen a tanulás rovására? - szakértőkkel beszélgettünk

A Babanet első online tanácsadásán Dr. Bajzik Évával és Hacker Péterrel beszélgettünk a csecsemő- és kisgyermekkori mozgásfejlődés folyamatáról, mérföldköveiről, és a sportolásról. A beszélgetés folyamán a nézők kommentben, élőben tehették fel a kérdéseiket, amelyekre a szakértők azonnal válaszoltak is.

Hiperaktív gyerek, sportolás, mozgás, baba mozgás

A mozgásfejlődés lépcsőfokai

A beszélgetés elején Dr. Bajzik Éva elmondta, hogy a mozgásfejlődés már az egészen korai életszakaszban megjelenik. A születés időpontját a természetnek rendkívül érzékenyen kell megválasztania: a baba még olyan kicsi kell, hogy legyen, hogy a feje kiférjen a szülőcsatornán, az idegrendszerének azonban már megfelelően érett állapotban kell lennie.

Születés után rögtön megfigyelhetőek a különböző reflexmozgások, mint például a markolóreflex. Ezek az életbenmaradáshoz szükségesek. Az újszülött bőrérzékelése már kiváló, a látása azonban még homályos, és az ízérzékelése is fejletlen. Később a látás élesedésével párhuzamosan indul meg a mozgásfejlődés, ugyanis a messzebb látott tárgyakat el is szeretné érni már a baba.

A mozgásfejlődés genetikailag kódolt folyamat. A csecsemő először a fejét kezdi emelgetni, a nyakát tartja, utána következik a forgás, a kúszás, a mászás, a felállás és az elindulás, bár előfordul, hogy a kapaszkodóreflexnek köszönhetően a felállás megelőz bizonyos lépcsőfokokat, ezzel sincs gond. Minderre azért van szükség ebben az ütemben, hogy az izmok eléggé megerősödjenek ahhoz, hogy függőleges helyzetben is megtartsák a testet.

Sport kisgyermekkorban: először az alapokat rakjuk le!

Bajzik Éva után Hacker Péter vette át a szót, aki hangsúlyozta: 6-7 éves korig nem sportolni kellene a gyerekeknek, hanem az alapokat lerakni minél többféle természetes mozgásforma - futás, ugrás, dobás - folyamatos gyakorlásával. Minden sportágról elmondható ugyanis, hogy csak egy-egy speciális elemet erősít, és ha ezt nem a megfelelő alapozás után teszi, felnőttkorra akár komoly deformitáshoz, féloldalas mozgáshoz is vezethet.

Hogy a sportot hány évesen kell elkezdeni, attól függ, hogy a gyermeket mi érdekli. Különösen a tornára igaz, hogy 13-14 éves korban világszintű versenyzőket termel ki, ami azt jelenti,  hogy már kis óvodásan bele kell vágni, ami viszont később könnyen visszaüthet a már említett alapozási hiányosságok miatt. 

Kezdetben - és később is - egyetlen szempontot kell figyelembe venni: hogy a gyerek élvezze, amit csinál. “Ennyi idősen még semmi más dolga nincs, csak hogy gyerek legyen. A gyerekléthez pedig hozzátartozik a tanulás és a fejlődés játékos formában. Mindennek eljön a maga ideje, hagyjuk őt kibontakozni, de közben persze felügyeljük és segítsük is.” Az is fontos, hogy az edző, a gyerek és a szülő így hárman jól tudjanak együtt dolgozni.

Később nagy kérdés, versenysportoljon-e a gyerek. Ehhez figyelembe kell venni az alkatát, a gyorsaságát - egy kis növésű gyerekből nem valószínű, hogy élvonalbeli kosárlabdázó válhat -, és azt, hogy a különböző képességek más-más életkorban fejleszthetők a legeredményesebben. Itt is az alapokat kell letenni, és ha ezek nincsenek meg, fejleszteni. Nem kell azonban megijedni, hiszen minden behozható. Akár az is elkezdhet kamaszkorában kosárlabdázni, aki korábban labdát sem igazán fogott a kezében, arra azonban fel kell készülnie, hogy rengeteg kitartás és szorgalom kell majd ahhoz, hogy ezt az alapkészséget elsajátítsa.

Nézői kérdések és válaszok

Kérdés: Három hónapos a kisfiam, de utál hason feküdni. Ha így teszem le, egyből visszafordul a hátára. Anyósom szerint már ki kellene nyomnia vagát a karjára támaszkodva. Kell-e tornáztatnom, vagy másképp rávennem a hason fekvésre?

Bajzik Éva válasza: Ha a gyerek három hónaposan már tényleg megtanult forogni, akkor valóban nem szeret hason lenni, mert ez ennyi idősen azért elég ritka. A hason fekvő helyzet lényege az volna, hogy a fejét megtanulja a magasba emelni a baba. Érdemes ilyenkor puha alap helyett valamilyen kemény felületre, padlóra fektetni, igy ugyanis kényelmesebb neki elvégezni ezt a mozdulatot. Ha csak az egyik irányba forog, meg kell mutatni gyógytornásznak. De az anyukák elég jó érzékkel szokták tudni, hogy valóban gond van-e a gyerekükkel.

Kérdés: 4 éves a kisfiam. Nagyon ügyesen mozog, futáshoz, labdához jó érzéke van, azonban ha egy helyben áll összezárt lábakkal, a térde teljesen be van fordulva. Önök szerint kell-e ezzel bármit kezdenünk?

Bajzik Éva válasza: A befelé forduló térd a lúdtalppal szokott együtt járni, ezt lenne érdemes megfigyelni, kivizsgáltatni. Sporttal gyönyörűen kezelhető ez az állapot, az ugyanis erősíti a combizmokat, amitől a térdek maguktól kiegyenesednek. Kislányoknál a balettet szoktuk javasolni erre a célra, amit már egész kicsi korban el lehet kezdeni játékos formában, de kisfiúk is találhatnak ilyen jellegű mozgásformát.

Kérdés: Kétéves kislányom elég határozott személyiség. A bátyja mindig nyugodt volt, ő viszont egy forgószél sebességével rohangál fel-alá. Lehetséges-e ennyi idősen megállapítani, ha hiperaktív? Ha igen, mit tehetek ellene?

Bajzik Éva válasza: A közhiedelemmel ellentétben a hiperaktivitás egy elég ritka állapot, és nem azt jelenti, hogy a gyerek sokat mozog. A tüneteket az okozza, hogy a halló-egyensúlyozó érzék nem fejlődött ki megfelelően, tehát a gyermek nem szédül. Ezt úgy lehet a legkönnyebben megállapítani, hogy a gyereket jó néhányszor megpörgetjük a tengelye körül. Ha utána azonnal képes futni, az gondot jelent. Kétévesen erre elég kevés vizsgálat létezik, bár egy játékos tesztelésre el lehet vinni.

Kérdés: A kisfiam nagyon ügyesen atlétizál. Az edző biztat, hogy érdemes lenne versenyszerűen űznie, én azonban attól tartok, hogy a tanulás rovására menne. Hogyan tudjuk megtartani a kellő egyensúlyt?

Hacker Péter válasza: Az atlétika az egyik legjobb sport, mert mindhárom alapkészséget - a futást, az ugrást és a dobást - fejleszti. Nem kell attól félni, hogy a sport a tanulás rovására megy, a fizikai és a mentális szint ugyanis nem választható el egymástól: a gyerek ugyanazzal a testtel ül az iskolában, amellyel sportol, és ugyanazzal az aggyal vesz részt az edzésen, amellyel a tanórán. Ezek erősítik, nem gyengítik egymást, ezért amíg örömét leli benne, nem érdemes abbahagynia.

Az interjút itt láthatjátok:

Vagy meghallgathatjátok a Spotifyon csatornánkon: 

 

Dóri , 2021. december 13.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?