SZOBATISZTASÁG – MIKOR? HOGYAN?
Mikor?
A kutatásokat áttekintve nincs egyértelmű válasz.
Az 1800-as években, és a világ számos országában (pl Kínában) jelenleg is a gyermekeket születésüktől kezdve szoktatják a szobatisztasághoz.
Az a kérdés, hogy vajon a gyermek elég érett-e a szoktatás megkezdéséhez, kb. a 60-as évektől, egy pelenkagyártó cég szakemberétől származó publikáció nyomán terjedt el. A szakember kritizálta a büntetést, kényszerítést és megalázást alkalmazó „szigorú szobatisztaságra szoktató” technikákat (Brazelton, 1962). Ez minden életkorban kerülendő! A közgondolkodásban összekapcsolódott a korai szoktatás ezen szigorú, büntető szoktatási módszerekkel, a tapasztalatok szerint azonban eme aggodalom miatt kezdünk átesni a ló túlsó oldalára, s a nyugati civilizáció gyerekei egyre később válnak szobatisztává (Bakker & Windaele 2000).
Míg a 80-as években 2 éves kor körül már a legtöbb gyerek szobatiszta volt, manapság sokszor okoz izgalmat a szülőknek és gyerekeknek egyaránt, hogy vajon a 3 éves korban való óvodakezdésre szobatiszta lesz-e a gyermek, és az épphogy kialakult szobatisztaság valóban sérülékenyebb, gyakoribb a kudarc és a visszaesés.
Általánosságban elmondható, hogy a gyermek biztosan készen áll a szobatisztaságra, ha a délutáni alvás alatt rendszeresen, vagy többször száraz marad a pelenka (Bakker & Windaele, 2000).
Egy török, nagy elemszámú vizsgálatban azt találták, hogy a szülők a gyermek kb. 22 hónapos korában kezdik a szobatisztaságra szoktatást, és kb. 6 hónapig tart ez az időszak (Tarhan et al, 2015).
A család lehetőségeit, aktuális élethelyzetét, a gyermek fejlettségét, együttműködési hajlandóságát is figyelembe kell venni a döntésnél. A kutatások szerint nincs különbség a lelki és fizikai megterhelést tekintve a korábbi (18-24 hónapos kor közötti) vagy a későbbi (27 hós kor utáni) kezdést illetően, pár hónappal tovább tarthat a szoktatás időszaka a korábbi esetén (Blum et al 2003). Hólyagproblémák esetén érdemes lehet korábban kezdeni (Barone et al, 2009).
Legalkalmasabb a nyári időszak, amikor akár pucér fenékkel szaladgálhat a gyermek, hiszen ha „eltakarjuk” a pelenkával a pisi vagy a kaki érkezését, a gyermek valóban nem fogja összekötni, vajon mit várunk el tőle, amikor a bilire ültetjük.
Azt azonban fontos megjegyeznünk, hogy a szobatisztaság nem magával a bilire/vécére ültetéssel kezdődik, hanem sokkal hamarabb, a gyerek tisztába tevéséhez és a saját vécéhez való viszonyunkkal, azzal, ahogy segítünk a gyermek testi érzéseinek beazonosításában.
Hogyan?
A szobatisztaság előkészítéseként jó, ha látja szülei példáját.
A mászó gyereket nehéz magára hagyni, sokszor követi a szüleit még a mellékhelységbe is. Időnként engedjünk természetes kíváncsiságának, akár azt is, hogy megnézze, mit is csinálunk mi ott. S ha netalán felkapaszkodik a vécére, nem kell gyorsan a fertőtlenítőért szaladni, hiszen ha a gyermek azt érzi, ez valami veszélyes, undorító hely, elutasítást válthatunk ki a vécével kapcsolatban. Tegyük félre „bacifóbiánkat”! Egy rendszeresen tisztított otthoni vécén – minden reklámfogás ellenére – kevesebb a baktérium, mint pl a mobiltelefonon (Reynolds et al, 2005).
Nem baj, ha a már stabilan ülni tudó gyereket akár viszonylag korai életkortól kezdve, és semmiképpen sem erőltetve, időről-időre ráültetjük a bilire abban az időszakban, amikor kakilni szokott (általában a reggeli étkezés után 5-10 perccel), s ha véletlenül sikerül, dicsérjük meg. Fontos, hogy mi se undorodjunk a kakijától, amikor büszkén mutatja, sőt, igyekezzünk pozitívan viszonyulni a kakihoz már a pelenkás korban is.
Remek gyerekkönyvek vannak ennek a korosztálynak, melyek segítik megérteni a bili-/vécéhasználatot (könyvlistát ld. a végén).
A szerepjátékok is segíthetnek. Ráültetjük a plüssállatot a vécére, és játsszuk el vele a kívánt viselkedést, megdicsérhetjük a macit, amiért ilyen ügyes volt, vagy megnyugtathatjuk, hogy mással is történnek balesetek, majd máskor sikerülni fog.
A cikk folytatásáért és további tippekért kattints ide >>gyógyhírek.hu
