Visszautasítottam a gyerekemnek szánt borostyán nyakláncot – sértődés ide vagy oda

Manapság számtalan dolognak tulajdonítunk gyógyító hatást, vagy várunk javulást valamitől, amiről azt hallottuk, hogy másoknak is segített. Nos, pontosan így, -szájról-szájra-, terjednek a hiedelmek már évszázadok óta és úgy tűnik, ez a 21. század emberénél sincs másképp: ha egyszer valaki, egy ismerősünk ismerősének a valakije azt állítja, hogy például a csiga „nyála” használ derékfájásra, akkor tuti biztos, hogy lesz valaki, - akihez eljutott a történet-, aki a saját bőrén is kipróbálja majd. Alapvetően nincs baj azzal, ha kicsit kísérletezik az ember, hiszen valahogy a gyógyszereket, -vagy hogy ne egészségügyi vonalon mozogjak kizárólag-, de még az ételeket is kitalálta, megalkotta, tökéletesítette valaki. Az azonban mindig fontos szempont kéne legyen, hogy semmi ilyen próbálkozás ne menjen az egészségünk rovására.

Sajnos egyre több fórumon hallottam vissza szülőktől, hogy az egészen kicsi, - akár 3 hónapos-, csecsemőjük nyakába borostyán nyakláncot akasztottak a fogzás megkönnyítése céljából. Az első reakcióm ilyenkor mindig az, hogy elképedek, főleg akkor, amikor olyan ismerősöktől hallom mindezt, akiktől nagyon nem vártam volna – lévén, hogy jóval felelősségteljesebbnek ismertem őket. A második gondolatom az, hogy „ki és mikor igazolta ezt a teóriát”. Ha valaki esetleg tudja az olvasók közül, kérem ne legyen rest megírni kommentben, mert, ha valóban működik, én biz’ isten elkezdem hordani megboldogult dédanyám borostyán köves gyűrűjét és abban etetem, pelenkázom a gyermekemet, illetve gyakrabban tartok neki rögtönzött bábelőadást is, amíg az ujjamon van a becses kő – hátha így átszáll rá a varázslat. Köszönöm!

Ezen sorokat követően talán már mindenki sejti, hogy a harmadik megnyilvánulásom a téma irányába rendszerint az, hogy elmondom: én egészen biztosan nem adok ilyet a kicsi gyerekemre. És semmilyen más ékszert sem. Pont.

Nyilván nem tudhatta ezt édesanyám legjobb barátnője, amikor eljött hozzánk babanézőbe és bizony egy borostyán nyaklánc, - vagy talán épp a legtöbb helyen hamisítványként kapható műgyanta verziója-, lapult a táskájában. Már nem először járt nálunk, így ez nem az első ajándék volt amit hozott, de ez alkalommal sajnos nem tudtam megköszönni a figyelmességét.

- Hallom anyától, hogy nagyban zajlik a fogzás! Dórikáméknál (a lánya) mindkét kicsinek tettünk a nyakába borostyán nyakláncot és képzeld, semmi gondjuk a fogzással! – rikkantott fel.

Borzasztóan nagyot csalódtam hirtelen és persze igyekeztem uralkodni magamon, hiszen mégsem vágja valaki az ajándékkal kedveskedő képébe, hogy „azonnal tüntesd el innen ezt a szart”! Már bocsánat a szóhasználatért, de szívem szerint ezt mondtam volna. Ehelyett a következőt tettem:

- Nagyon kedves vagy Zsuzsa, de én egyáltalán nem értek egyet a kicsi gyerekek ékszer viselésével. Nem tudom, hogy használ-e a borostyán, vagy sem, de mi inkább a fogínygélnél maradunk.

- Egy próbát azért megérne, nem akarod, hogy itt hagyjam?

- Semmiképp, köszönöm! Én azt gondolom, hogy ha még lenne is hatása, akkor is szörnyen veszélyes bármilyen apró, elszakítható tárgyat aggatni a gyerekre.

- Ez olyan szorosan van a nyakukban, hogy nem tud hozzáférni ám! – győzködött.

- Pláne! Nagy valószínűséggel hasztalan és még lehet, hogy nyomja is a kis nyakukat. – kezdtem elveszteni a türelmem a tukmálás miatt.

- Na jó, nem erőszakoskodom, ha nem, hát nem!

- Köszi! És azért szerintem nem ártana a Dórinak is átgondolni a lánc veszélyeit... – tettem hozzá, enyhe próbálkozás gyanánt.

- Á, nem fogja levenni róluk, annyit segített!

- Arra nem gondoltatok, hogy esetleg mázlitok van és egyik gyereket sem viselte meg alapból a fogfájás?

- Nem tudom, amikor elkezdődött, mi már 3 hónaposan rájuk tettük és működött. – zárta le.

fogzásra borostyánlánc

a kép csak illusztráció

Nem akartam tovább feszíteni a húrt, igazából megkönnyebbültem, hogy vissza tudtam utasítani sértődés nélkül, illetve, hogy egész nyugodtan kezeltem a dolgot. A láncot elvitte, így nem került hozzánk a kacatok közé. Így utólag azt gondolom, talán jobb lett volna mégis zsebre tennem, majd kikukáznom, hogy tuti ne jusson el más gyerekhez. De ha egyszer hisz benne, akkor úgyis visz majd másnak is. Azért bízom benne, hogy valami átment az üzenetből és legalább ajándékozni nem fog ilyet másoknak, elkerülve ezzel a lehetséges baleseteket. Bár az emberek ilyen téren nagyon vaskalaposak tudnak lenni, addig bizonygatják az igazukat, addig feszítik a húrt, amíg egyszer arcon nem csapja őket a balszerencse és végre elhiszik, hogy a veszély valós és a baj velük és közvetlen környezetükkel is megtörténhet.

Most biztos sokan mondjátok majd, hogy a ti gyereketek még „megmaradt” a lánc viselés ellenére, mert körültekintően jártatok el, meg hogy ennyire nem kell felfújni valamit. De az igazság sajnos az, hogy a baj megtörténik, számos háztartásban, világszerte. Pedig biztos vagyok benne, hogy ezek közül is sokan épp olyan körültekintők voltak, mint mi magunk vagyunk. Mert a baj nem válogat és sokszor csak megelőzéssel tudunk tenni ellene. Szóval jó lenne, ha a felháborodások és a „ki ha én nem” kommentek helyett inkább kihúznánk a fejünket a homokból és tennénk azért, hogy a mi családunkban az emberi hülyeségből okozott balesetek ne következhessenek be.

 

 

B.F. , 2019. január 24.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?