Az éneklés jótékony hatásai

Angliában élek a családommal. 4 éves Zsófi lányom óvodába jár, amit itt pre-schoolnak - szabad fordításban iskolai előkészítőnek - hívnak, jövőre kezdi az iskolát. Ismerkedik az angol nyelvvel. Egyre többet megért a körülötte zajló eseményekből. Ahogy napról-napra jobban ki tudja fejezni magát angolul, úgy nő a biztonságérzete is az óvodában.

Zsófi az első lépést a nyelvtanulásban az angol dalok segítségével tette meg. Sokat járunk könyvtárba, ahol hetente egyszer zenés foglalkozáson veszünk részt - angol gyerekdalokat éneklünk. Sok az ismétlés, így nekem is egyszerű emlékezni a dalokra, vagy aminek nem egészen értettem a szövegét, annak könnyen utána tudok nézni.

Szépen lassan Zsófi és én is - és a lassan kétéves kisfiam is - kezdtük megtanulni a közkedvelt énekeket. Nagyon sokat énekeltük őket, és Zsófi már azelőtt többet végig tudott énekelni közülük, hogy bármi egyebet megértett volna az angol nyelvből. Mindig elmondtam neki, hogy miről szól a dal, de persze nem szavanként és nem azzal a céllal, hogy megtanulja az egyes szavak jelentését - ami mégis észrevétlenül megtörtént.

Be kell vallanom, hogy ezeknek a daloknak a többsége kissé bugyuta és nem tükröz túl nagy zenei gazdagságot. A magyar népdalokhoz képest, ahhoz képest, hogy otthon milyen dalokat éneklünk pl. egy Ringató foglalkozáson - ha csak az egyszerű dalokra gondolok is: Cifra palota, Tavaszi szél vizet áraszt, Kis kece lányom… -, hogy mennyi szépség van a szövegben és a dallamban mennyi változatosság, ehhez képest az itt énekelt dalok nagyon szegényesek.

Mindezen felülemelkedve és hálát adva a Jóistennek, hogy nekünk volt Kodályunk, Bartókunk és még sok lelkes népdalgyűjtő, akiknek köszönhetően kifogyhatatlan kincsnek vagyunk a birtokában, mi is énekeljük az angol dalokat és élvezzük, mert élvezni szeretnénk, mert énekelni jó! Természetesen az idegen nyelvű dalocskák mellett nagyon sokat éneklünk magyarul is.

Zsófi számára az idegen nyelvvel ismerkedést könnyítette meg és a nyelv iránti érdeklődést keltette fel a sok dalolás. Persze nem ezért éneklünk sokat, hanem azért, mert együtt énekelni mindig hatalmas öröm!

Molnár Ágnes
Ringató foglalkozásvezető (Bristol, Anglia)

Molnár Ágnes , 2013. március 19.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(6 hozzászólás) 

2013 03 21. 01:23
@kelica: Én a Csigabiga gyere ki-től vagy a Bújj bújj zöld ágtól is öregszem, ha ötezerszer hallom. ;)
Mi is kinn élünk, de ezek szerint én azon kevesek közé tartozom, akiknek semmi baja az angol dalocskákkal, sőt, én élvezem, hogy két hallás után képes elénekelni a fiam őket. Szerintem ennél a korosztálynál (2-3 évesek) még többet érnek a bugyuta gyerekdalok, mint a cirádás remekek, mert jóval több sikerélményt adnak.
→ válasz erre
2013 03 21. 11:12
@hibernia: Hat lehet...annak idejen en sosem enekeltem a lanyomnak angolul, megis megtanulta oket, szerencsere mostanra el is felejtette;)Magyarul meg hiaba enekelek, megsem enekli oket vissza :(
Most eppen a 'gangma style' a meno...
→ válasz erre
2013 03 21. 14:57
Magyarországon is vannak népszerű, sokat énekelt, de finoman szólva nem sok értékkel bíró dalok (Boci, boci tarka, Mókuska, mókuska stb..), minden gyerek ismeri, szeretik is. Én ezektől mászok a falra. Viszont az, hogy a gyerek szereti, nem azt jelenti, hogy ne kellene az igazi értékkel is megismertetnünk őket. És nem "cirádás remekekre" gondolok. Vannak egyszerűségükben is nagyszerű, könnyen énekelhető dalok: Két szál pünkösdrózsa, Hej, Dunáról fúj a szél, Tente baba, tente vagy amelyeket a cikk is említ. Biztosan vannak ezekhez hasonló angol dalok is. Jó lenne megismerni őket! Tényleg óriási dolog, hogy a népdalgyűjtőknek köszönhetően nálunk fennmaradtak ezek a dalok és a mai napig énekelhetjük őket. Nem minden nemzet ilyen "szerencsés".
→ válasz erre
Összes hozzászólás (6) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?