Homokember

Nincs nagyobb öröm annál, mikor az emberpalánta rájön, hogy a homok és a víz egyenlő a sárral, amiben a nagy melegben kényelmesen lehet pacsálni, miközben mindenféle elképesztő várakat, gátrendszereket és alagutakat ásnak.

Persze, nekünk, anyáknak az örömbe némi üröm is vegyül, ha a jó munka végeztével ránézünk szemünk fényére, aki alig látszik ki az őt borító vastag réteg alól.

A homokozás nemcsak remek móka, de kiváló fejlesztő gyakorlat is: fejleszti a finommozgásokat, a mozdulatokat, ráadásul kreativitást, fantáziát igényel. Nem véletlen, hogy a gyerkőcök órákon keresztül, totális, transzszerű elmélyedéssel molyolnak egy-egy csodapalota építése során.

A homokozók iránti szenvedély mondhatni egyidős az emberrel: már az ülni tudó babák is élvezettel markolnak bele a finom porba és szórják szanaszét, vagy gyűrik be saját szájukba, hogy aztán elkerekedett szemekkel próbáljanak megszabadulni tőle. Az egy-kétéves gyerekek anyával-apával együtt mondókázva sütik százszámra a homoksüteményeket, pogácsákat. Hároméves korra pedig már eljutnak oda, hogy önálló ötleteket valósítanak meg a vödörnyi homokból, nincs már szükség a szülői irányításra.

És ekkor tör be a gyermek életébe először, de nem utoljára a sár iránti olthatatlan szenvedély is. Először csak kicsiben kezdődik: anya-apa egy icipici vizet kever a pogácsának való homokhoz, hogy tömörebb és jobban formálható legyen. Ráadásul az elkészült vizes remekműre különféle ágacskákat, magvakat vagy akár száraz homokot is szórhat a gyerek díszítés gyanánt, olykor igazi kis mesterszakácsként. Meglepő, milyen ügyes, szép elrendezésű dekorációt tudnak kitalálni, amit természetesen meg is tudnak indokolni, nevezni, akár mi otthon, a konyhában a fűszereket.

De természetesen nemcsak pékárut és ételféleségeket készíthetünk a vizes homokból. Hanem várat is. Sőt, ha jó folyósra készítjük a sarat, akkor csöpögtethetjük is: ide-oda dülöngélő, rogyadozó tornyokat kapunk belőle, amiket némi szárazabb homokkal megerősítve egészen magasra is építhetünk. Később pedig akár a hidak-alagutak készítésénél is jó hasznát vehetik majd a nyúlósabb masszának, megkeményedve ragasztóként viselkedik.

És még egy dolog: nemcsak a gyerek homokozhat-sarazhat, hanem anya és apa is. Hagyjuk, hogy a kicsi betemesse a lábunkat, kezünket, vagy ássuk be mi őt, mindenkinek jólesik a hűvös homok érintése a forró nyári napokon.

Tippek:

  • Érdemes egyébként előre készülni: már eleve vigyünk magunkkal váltóruhát, cipőt, illetve naptejet, ha a gyerek egy szál pelusban-gatyában is beülhet a dagonya közepére.
  • Nem kell ötpercenként tisztára sikálni a gyereket, de arra azért figyeljünk, hogy ne egye meg menet közben a sarat, illetve arcára, szemébe ne kerüljön.
  • A játék végeztével természetesen nem megúszható az alapos sikálás, érdemes megejteni egy popsiellenőrzést is, a finom kis szemcsék ugyanis elég kellemetlenül ki tudják dörzsölni. Hazaindulás előtt elkel egy alapos lábmosás is, mielőtt a kicsi visszabújna a cipőjébe.
  • Ha otthon is van homokozónk, érdemes a játék végeztével lefedni, hogy a kertünkbe látogató cicák ne oda tegyék tiszteletüket.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
X
Babázz lazán! - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóKamaszmentő - TeakiadóNem születtél anyának! - Teakiadó
Nem születtél anyának! - Teakiadó