Kézmosási gyakorlatok

Vannak berögződött játszmáink a gyerekkel, de szerencsére nem a végtelenül idegesítő, hanem a roppant mulattató fajtából inkább. Az egyik ilyen játszmánk a kézmosás és a vécézés. Merthogy alap, hogy idegen helyen nem ülünk rá a vécére, valamint az is, hogy vécézés után mindenképp kezet kell mosni, meleg vízzel-szappannal. Ahogy evés előtt is, ugyebár, és ahogy nem árt vécézés előtt sem. Kár, hogy a gyerek ilyenkor valamiféle szelektív feledékenységről tesz tanúbizonyságot.
A dolog ugyanis a következőképpen néz ki. Gyerek szól, hogy a mellékhelyiség felé kell vennie az irányt, mire én felsorolom 10 másodperc alatt, egy szuszra: oké, akkor nem ülsz rá, vécépapírral leborítod - ha idegen helyen vagyunk, ugye -, utána kézmosás, meleg víz, szappan. Általánosságban elmondhatom, hogy szerencsére a vécézéssel kapcsolatos része megmarad a fejében, vagyis a rövidtávú memóriájának kapacitása ugyan korlátozott, de talán még fejleszthető. A további részek viszont rendre kiesnek. A következő jelenet naponta többször ismétlődik.

- Anya, kész vagyok!
- Mostál kezet?
- Ja, nem. Megyek, megmosom.

Kis idő elteltével megjelenik.

- Megmostam!
- Meleg vízzel?
- Ja, nem. De megyek, megmosom.

A következő forduló szinte magától értetődik:

- Megmostam meleg vízzel!
- És szappant használtál?
- Ja, nem. De mindjárt!

Így végül átlagosan a harmadik fordulóval - és durva röhögéssel kísérve - a gyerek keze már kapott hideg és meleg vizet, és szappant is, nekem meg nem kell félnem tőle, hogy valami baja lesz. De inkább menjen vissza háromszor, és inkább végigjátsszuk a fenti kört naponta ötször, semmint hogy elmaradjon a vécézés utáni, vagy az étkezés előtti kézmosás. Mert utóbbi esetben is ugyanez ismétlődik.


Nem vagyok egyébként tisztaságmániás, de a kézmosást mindig is fontosnak tartottam. Sosem tudom megérteni például azokat a férfiakat, akik pisilés után nem tesznek egy kanyart a csap felé, mondván, tiszta volt az, amihez nyúltak. Majd simán elmajszolnak egy húsos szendvicset. Szülőként azt is alapnak érzem, hogy az ember a gyereke esetében ezt a nagyon primitív és elengedhetetlen higiénés szokást rutinszerűvé tegye.

Talán ezért is döbbentem meg azon a híren, amit az MTI oldalán olvastam: Nagy-Britanniában egy vizsgálat szerint a szülők háromnegyede nem figyelmezteti gyermekét az étkezés előtti kézmosásra. A megkérdezettek közül minden tizenhatodik szülő úgy véli, hogy nem neki, hanem az iskolának/óvodának kell megtanítani a gyerekeket a kézmosás alapvető higiéniai szabályaira.

A fenti szám azért is meglepő, mert a vizsgálat során nem kevés, egész pontosan 3000 szülőt kérdeztek meg, akiknek 57 százaléka nem volt tisztában azzal, hogy a kézmosás elhanyagolása ételmérgezéshez vezethet. Arról nem is beszélve, hogy a kézmosáshoz hasonló alapvető higiénia szabályok elmulasztása olyan szezonális betegségek terjedését is felgyorsíthatja, mint az influenza, vagy a norovírus – gondoljunk csak arra, amikor a tömegközlekedési eszközökön használjuk a kapaszkodókat. Azokon mi minden lehet…

Mélységesen nem értek egyet a fentieket nyilatkozó szülőkkel. Nincsenek kétségeim afelől, hogy a gyerek az óvodában sokszor elbliccelte a rendes kézmosást vécézés után, hiszen a csoportba járó összes gyerek összes mellékhelyiségbe tett látogatását nincs energiája és lehetősége az óvónőknek ellenőrizni. Még a dadusnak sem. Az biztos, hogy étkezések előtt megmosta, hiszen olyankor együtt ment a csoport a mosdóba.

De azt gondolom, hogy e tárgykörben megpróbálni a felelősséget átnyomni az intézményekre nemcsak felelőtlenség, de nagyfokú flegmaságról és lustaságról is árulkodik. Arról már nem is beszélve, hogy az óvoda-iskola előtt a gyerekek éveken keresztül élnek a családban, és amint tudjuk, a mintakövetés igencsak erős náluk, ez pedig arra a szomorú eredményre enged következtetni, hogy a briteknél nemcsak a gyerek hanyagolja a kézmosást, de bizony a szülők is.

Nálatok sikerült már megtanulnia a gyereknek a szabatos kézmosást?

Szilágyi Diána , 2011. február 08.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(8 hozzászólás) 

2011 02 12. 15:21
Nálunk a kézmosos ellenőrzése az alábbiak szerint történik. Pl. ha oviból jövünk haza akkor ugye vetkőzés után automatikusan menés van a fürdőszobába... ha ezt én véletlenül elfelejtettnek látom vagy nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez megtörtént-e akkor a következő hangzik el?

1./ -Kézmosás megvolt?
-Igen.... és már törli is a félig vizes kezét a kezembe bizonytás képpen.

2./ Kérdés ua.
válasz: peeersze..
ÉN: NAhh akkor hozd a kezed, hogy szagmintát vegyek..
(itt elég hamar szokott dőlni az állítás)

De működik!
→ válasz erre
2011 02 15. 19:12
Anno a DOTE-n volt egy kézmosás az orvostanhallgatók körében: a Kossuthos kezet mos pisilés után, a DOTE-s nem pisili össze :D
Döbbenet, de van olyan kolleganőm, aki pisilés után nem megy el kezet mosni, és olyan is van, aki előtte és utána is megmossa.
Én a kézmosásra szavazok ;-)
→ válasz erre
2011 04 12. 14:11
Vicához csatlakozom, az én lányom is mániákus kézmosó, bár szerintem csak a pancsolást élvezi. Ahogy a fogmosásban meg a fogrémet.
A wc utáni kézmosást hanyagolók ügyében: gondoljátok el, azzal a kézzel utána végigfogdossa az összes kilincset, villanykapcsolót, távkapcsolót meg mindent!
Angolokkal kapcs: Barátnőmnél egyszer lakott egy angol cserediák, együtt jártunk suliba is, minden reggel vizes hajjal jött (novemberben), mert naponta hajat mosott, de az itt töltött 1 hét alatt egyszer se fürdött meg!!! Az én németem meg a fél életét a fürdőben töltötte. :o)
→ válasz erre
Összes hozzászólás (8) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?