Neveljünk olvasó gyereket!

Manapság egyre gyakrabban hallani, hogy a mai gyerekek nem szívesen olvasnak, sőt, sokszor problémáik vannak az olvasással, és főleg az olvasott szöveg megértésével. Persze, ez valahol érthető is, hiszen a technika fejlődésével számtalan olyan egyéb szórakozási és információ-szerzési lehetőségük van, ami még nekünk, a szüleiknek sem állt rendelkezésükre. Mi pedig jobban örülnénk neki, ha a gyerek a tévé vagy az Xbox távkapcsolója, vagy a számítógép egere helyett egy könyvért nyújtaná a kezét.

De milyen praktikákkal lehet rávenni őket arra, hogy jó eséllyel így tegyenek? Veszekedni nincs értelme, tiltani a tévétől és egyebektől meg talán pláne nem, hiszen a tiltott gyümölcs mindig édesebb – arról nem is beszélve, hogy ha az óvodában még nem is olyan élesen, később, az iskolában sokat nyom a latba ezek ismerete, és az ezekből szerzett tájékozottság a szociális kapcsolatokban. Azért azt nem mondom, hogy a gyerek valóságshow-t nézzen, de egy-egy természetfilmtől, tartalmasabb filmtől nem lesz baja – legalábbis egy bizonyos kor felett, mert két-hároméves kor alatt egyáltalán nem ajánlják egyiket sem.

De most térjünk vissza könyvekhez és az olvasáshoz. Íme, öt praktikus tanács ahhoz, miképp neveljük könyvszerető csemetévé gyermekünket.

  • Nem lehet elég korán kezdeni! Van, aki már a hasában fejlődő gyereknek is hangosan mesél, ám ha ennyire korán nem is, a születés után már érdemes rendszeresen olvasni a gyereknek. A mindennapos olvasás így olyan szokássá válhat, mely mélyen beleszövődik a napirendbe, és minőségi együtt töltött időt jelent szülőnek-gyereknek egyaránt. Az olvasóvá nevelést ne halasszuk arra az időre, mikor majd a gyerek már olvasni tanul.
  • A könyv legyen elérhető! Szó szerint. Vagyis ne kelljen segítséget kérni ahhoz, hogy megkaparintsa a gyerek. A könyvespolcok legyenek alacsonyak, és az sem baj, ha a lakás egyes részein kisebb kupacok várják, hogy valaki felkapjon közülük egy kötetet. Szerintem az is remek ötlet, ha a WC-ben helyet kap a falon egy kis polc, ahonnan szintén leemelhető egy-egy vékony kötet.

  • Készítsünk olvasókuckót! Nem kell hozzá nagy átalakítás, elég csak egy nyugodt sarok, egy matrac vagy pár párna, színes textil, világítás és persze egy könyvespolc. De mégis más egy ilyen sarokba bevackolódni a kedvenc képeskönyvvel, mint egy asztal mellett ülve olvasni. Még jobb, ha a gyerek természetének megfelelően külvilágtól elvonulós, vagy ablakon át álmodozós az olvasósarok.

  • Olvasson az egész család! A szakemberek szerint, ha a gyerek látja, hogy a szülei is olvasnak a maguk szórakoztatására, sokkal inkább hajlamosak később maguk is kézbe venni egy könyvet. A példamutatás vagy mintaadás itt is épp olyan erős jelentőséggel bír, mint a gyereknevelés sok más területén. Az is lehet a kikapcsolódás egyik formája, ha a szülő felolvas a gyerekeknek, és az is, ha mindenki az őt érdeklő könyvet lapozgatja-olvasgatja.
  • Járjunk könyvtárba! A könyvtárak egészen különleges helyek, ahol semmivel össze nem téveszthető hangulat uralkodik. Sok könyvtárban egyébként külön gyerekeknek szóló programokkal várják a családokat, sőt, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtárában valami egészen fantasztikus gyermekrészleget alakítottak ki, ahol nemcsak az agyunk, de a szemünk is jóllakhat. A könyvtárlátogatással a gyerek arra is rájöhet, hogy számtalan olyan könyvet is megtalál ott, ami otthon nincs fenn a könyvespolcon. Ugyanakkor felelősségre is nevel, hiszen a kölcsönzésnek megvannak a maga sajátos szabályai.

Kedves Olvasók, Nektek van esetleg még valami frappáns ötletetek a tarsolyotokban?

Szilágyi Diána , 2011. március 03.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(24 hozzászólás) 

2011 03 10. 11:39
A gyermekeim számára az a természetes, hogy sokat olvasunk. A nagylány nagyon szeret könyvesboltba járni velem, olyankor Ő is választ magának könyvet:) A 8 hónapos csöpet meg minden este boldogan hallgatja a meséket. A könyvek elérhetőek számukra és teljesen pozitívan állnak hozzá.
De olyan gyermeket is rá lehet ám venni az olvavásra aki nem úgy lett nevelve. A keresztfiam kicsinek utálta a könyveket, szinte sose láttam a kezében, ahogy az othonukban sem. Tőlünk kapott egy HP kötetet és nagy nehezen rászánta magát az elolvasásra. Azóta a zsebpénzéből többször vett már magának könyvet, könyvtári tag lett és az Ő lelkesedésén felbuzdulva a család többi tagja is már többet olvas mint korábban:)
→ válasz erre
2011 07 08. 20:36
Anyukám általános iskolában volt tanítónő (3 éve ment nyugdíjba). Hányszor hozta haza megmutatni az elsős, másodikos könyveket - de borzalmas volt a legtöbbje...! Nehéz, faramuci nyelvezettel (nem választékos-nehéz, hanem erőltetett gondolatmenetű, "mű"-archaizáló). Ettől aztán nem jön meg a gyerek kedve az olvasáshoz.

Szerintem is az a legjobb, legcélravezetőbb, ha a szülők adják a jó példát. Ha otthon is szokás olvasni, a gyereknek ez lesz a természetes. És ugyanez érvényes a sportra, a zenehallgatásra, és még lehetne sorolni.
→ válasz erre
2011 08 04. 13:34
Egyet értek! Én imádok olvasni, amikor csak tehetem. Inkább előveszek egy könyvet, mindhogy bekapcsoljam a TV-ét. Lányom, aki 2éves, inkább a zenét hallgatja, de a TV egyántalán nem köti le, nem mindha adtam volna neki rá lehetőséget! Kicsi korától lapozgatjuk a könyveket, és képek alapján mesélünk.
→ válasz erre
Összes hozzászólás (24) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó