A fejlődési vagy növekedési ugrás

„Tegnap még minden rendben volt, de ma félóránként üvölt, hogy éhes!” „Napok óta egyfolytában a mellemen lóg a gyerek.” „Hiába szoptatom meg, akár óránként is, olyan, mintha semmit sem evett volna!” Számtalan variációban hallottam már ehhez hasonló mondatokat szoptató mamáktól, és szinte mindig a következő konklúzióra jutottak: kevés a tej! A logikus következtetés szerint pedig, ha kevés, hát pótolni kell.

Pedig nem kell feltétlenül. Mert előfordulhat, hogy csak egy növekedési – más néven fejlődési – ugráshoz érkezett a baba. Hogy ez pontosan mit is jelent?

Azt jelenti, hogy a baba fejlődésében eljött egy olyan pillanat, mikor tápanyagigénye gyakorlatilag egyik napról a másikra megugrik, de nem kicsit. Ezek a növekedési ugrások leggyakrabban a 2 hetes, 6 hetes, 3 és 6 hónapos babáknál történik meg. De később is lesznek ilyen fejlődési ugrások, csak akkor kevésbé észrevehetően, hiszen akkor már nem csak a tejtermeléseden múlik a gyerek éhségérzete.

Mivel a kizárólag szoptatott babák esetében a mell csak annyi tejet termel, amennyi inger éri, vagyis jó esetben, amennyire a babának szüksége van általában, itt hirtelen egy picit kusza helyzet állhat elő. A baba étvágya ugyanis ugrásszerűen megnőtt, miközben a tejmirigyek az eddigi igényeknek megfelelő mennyiségű tejet produkálják.

Naná, hogy a végeredmény az lesz, hogy a baba egész nap cicivel a szájában akarna lenni, mert éhes, vagy nyüglődik, mert nem kapja meg, amire vágyik, miközben a szegény anyukája épp alaposabb aggódásba kezd. Úristen, fogy a tej, apad, kevés! Mit lehet ilyenkor tenni?

Alapvetően csak annyit, hogy válaszolni kell a gyerek igényeire. Ha sír, ha éhesnek tűnik, ha nyűgös, tedd mellre! Hagyd annyiszor, annyit és olyan hosszan szopni, ahogy csak ő akarja! A legjobb, ha csapot-papot eldobva pár napra beköltözöl vele az ágyba – nyilván nem a rácsosba -, és ha kell, félóránként a központi egységre csatlakoztatod.

Ha ez nem megy, akkor is szoptasd minél gyakrabban, és mellette vesd be a testkontaktust: kösd magadra valahogy, a legjobb talán kendőben. Kérj segítséget a családtól-barátoktól: pár napig segítsenek a háztartásban, az ételkészítésben, a nagyobb gyerekek ellátásában, ha lehetséges.

Te pedig csak a babára összpontosíts, ha lehet. Plusz magadra. Pihenj, egyél rendesen, igyál egy picivel többet, mint eddig, és ne aggódj: pár nap (3-7 nap) alatt rendeződni fog a helyzet magától is. Ennyi idő kell nagyjából a tejtermelésnek, hogy adaptálódjon az új helyzethez. Amikor ez megtörténik, több dolgot is észlelhetsz: a baba ismét nyugodtabbá válik, az átmenetileg teljesen összekuszálódott napirend ismét helyreáll, miközben a melled néhány napig akár ismét olyan kemény lehet, mint a kórházban a tej belövellésekor.

Esetleg segíthetsz a helyzet mihamarabbi rendeződésében azzal is, ha átmenetileg előveszed a fejőgépet, és naponta egy-két alkalommal ezzel is serkented a szervezeted a több tej termelésére. A lefejt tejet pedig el tudod tenni a mélyhűtőbe, jó lesz majd az első főzelékek hígítására.

Az átmeneti, gyakori szoptatással kapcsolatban számtalan tévhit terjed: a kedvencem az, hogy azért nem szabad így tenni, mert a tej megtúrósodik a baba gyomrában. Mondjuk, mivel a baba gyomrában sav van, a tej pedig sav hatására megtúrósodik, baj is lenne, ha másképp történne. Szeretnék mindenkit megnyugtatni: a babának kutya baja nem lesz a gyakori szoptatástól. Ha netán túlenné magát, majd kibukja a felesleget, de ezt nem nevezném gondnak.

De a fejlődési vagy növekedési ugrások esetén a megoldás mindenképpen a minél gyakoribb szoptatás, vagyis mellre tétel. Más megoldása ennek a helyzetnek tulajdonképpen nem létezik, minden más jellegű beavatkozás esetleg bekavar a szoptatás egész folyamatába, aminek később a tej termelésének megcsappanása lehet a következménye. Attól pedig nem kell félni, hogy a baba esetleg kárt szenved: éhezni nem fog, hiszen van tej - de éhesebb lesz pár napig -, csak több szoptatással tudja megenni a maga kis napi adagját.

Kedves szoptató anyukák, nálatok mennyire voltak észrevehetőek a fejlődési ugrások?

Szilágyi Diána , 2011. szeptember 12.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?