Az igény szerinti szoptatás

Amikor pici babáról beszélünk, akkor egyértelműen a baba igényeit kell előtérbe helyeznünk - nagyobbacska ded esetében, 1 éves koron túl már az anyai igények is teljes joggal mérlegre kerülnek a szoptatás kérdésében.

Mi az igénye egy kisbabának? Legyen tele a pocak, üres a pelenka, anya pedig legyen jó közel. Egyszerűnek tűnik, igaz? Pedig sokszor nem az. Hogy ezeket mind ki tudjuk elégíteni, először meg kell tanulnunk olvasni a baba jeleiből.

Ha éhes, annak általában elég egyértelmű jelei vannak. Cuppog, ki-kidugja a nyelvét, rágja az öklét, nyugtalankodik, keresgél. Az apró jelek, amiket adnak, általában jól értelmezhetőek még azelőtt, hogy sírás lenne belőle.

Az, hogy milyen gyakran éhezik meg, teljesen egyéni. Nem lehet órához kötni, és nem is érdemes. Mi sem pontosan reggel hétkor éhezünk meg minden áldott nap, ne várjuk el ezt a kisbabától sem. Azt is kár lenne elvárni a gyerektől, hogy minden áldott alkalommal annyit egyen, amennyire a nagykönyv szerint szüksége lenne. Mi sem ugyanannyit eszünk reggelire, ebédre és vacsorára.

A fentiek ellenére még mindig vannak védőnők, gyerekorvosok, akik a három-, majd négyóránkénti szoptatást tartják követendőnek, a tanácstalan anyuka pedig azt veheti észre, hogy a gyerek üvölt, ő pedig idegesen bámulja az órát, hogy hát még nem lehet éhes a baba, csak két órája evett utoljára!

Az anyatej könnyen emészthető, gyorsan feldolgozható a baba szervezete számára. Épp ezért előfordulhat, hogy a kicsi csak úgy sem hajlandó kivárni a három órát két etetés között. Ugyanakkor az anyatejet szinte teljesen hasznosítani képes a szervezete: az egy-két hónapos babák esetében 95 százaléka beépül az emésztés során és csupán 5 százaléknyi salakanyag marad hátra – ennek köszönhető, hogy a csak szoptatott babák nagy része nem produkál a pelenkába naponta kellemetlen meglepetéseket.

A kereset-kínálat egyensúlyba hozása nemcsak a közgazdaságban kardinális kérdés; a szoptatásban ugyanúgy találkoznia kell a kettőnek. Ideális esetben az anya melle annyi anyatejet termel, amennyit a baba megeszik – nincs szükség pótlásra és fejésre sem, mert elviekben nem marad felesleg. Azokban az időszakokban, amikor a baba gyakrabban enne – például növekedési ugrás, fogzás, szomjúság stb. miatt -, a fentiek értelmében gyakrabban is kell megkínálnunk anyatejjel.

Ki van ez találva: minél gyakrabban tesszük mellre, annál több tej termelődik – ez a pozitív-negatív visszacsatolási elv, ami a szoptatás egészét meghatározza -, így tudjuk kielégíteni a megnövekedett igényeket – igaz, ez nem megy azonnal, a szervezetünknek kell 3-5 nap, míg sikeresen előállítja a még szükséges plusz mennyiséget.

Sőt, a tej nagy része éppen szoptatás közben termelődik - biztosan ismerős az érzés, hogy azt hisszük, lapos és üres a mellünk, ebből aztán nem préselődik ki semmi, aztán csodák csodájára mégis képesek vagyunk jóllakatni a dedet. Két szoptatás közben csak némi első tej – a vizesebb, szomjoltó és immunanyaggal teli fajta – állítódik elő, ami természetesen nagyon is kell a babának, de az éhségét csillapító, zsíros tejet bizony annak hatására kezdik termelni a tejmirigyek, hogy a baba épp a mama mellén van.

Az a baba, aki akkor kap cicit, amikor ő igényli, egy-egy szoptatás alkalmával valószínűleg nem fog annyit enni, mint az a baba, aki időhöz van kötve, tehát ne aggódjunk a túletetés miatt. Ne korlátozzuk a babát időben sem: ha kedve támad hosszan cicizni, ne figyeljük az órát, engedjük őt komfortszopni. Hiszen nem csak az éhséget elégíti ki a szoptatás, hanem biztonságot, állandóságot, megnyugvást is ad. Ezt pedig végképp nem lehet időre megadni.

És hogy miért is jó még az igény szerinti szoptatás? Azért, mert a segítségével megvalósulhat az, amire a legtöbb anya még a szülés előtt készül: hogy féléves koráig kizárólag anyatejjel táplálhatja a babát, és minden zökkenő-döccenő ellenére végül, ha akarja, akár évekig is el tudja látni anyatejjel a gyermekét.

Nektek milyen tapasztalatotok van az igény szerinti szoptatással?