Egy tipikus szoptatási történet

Szopni itthon tanult meg, az első itthoni éjszakánkon. De azért súlyát csak az első hónap végére nyerte vissza. A doktornő pedig tápszert írt fel neki, amit a lelkes apuka el is készített neki a második éjszakán.

Kedves Judit!

Kisfiam ma 21 hónapos, még mindig szopik napi egy alkalommal, melynek számtalan áldását látom nap mint nap. Pl.: ő is elkapott vírusos nyavalyát, de körötte mindenki lázas volt, ő ugyan hányt egyszer, de se nyűgösség, se láz. Én nyűgösen, lázasan is szoptatom napi egyszer.

Most, hogy lassan abbamarad a szoptatás, szeretném elmesélni neked a tapasztalataimat.
Történetemet csak ezért írom meg, mert tipikus, és mert CSAK VELED tudok számot vetni az eltelt boldog 21 hónapról.

Amikor Marcus megszületett 4 és fél kilóval, a csecsemősök úgy tekintettek rá, mint egy fogyatékos babára, mert nagy volt. Holott azért ez nem akkora csoda. És kapta sutyiban a tápszert, mert a nagy súlyából vesztett, de hát szerencsére volt miből.

Szopni itthon tanult meg, az első itthoni éjszakánkon. De azért a súlyát csak az első hónap végére nyerte vissza. A doktornő pedig tápszert írt fel neki, amit a lelkes apuka el is készített neki a második éjszakán.

Én pedig, aki minden szoptatási infót a magamévá tettem még a szülés előtt elrettenve néztem, ami történik: a fiamnak a család számtalan cumisüveget vett, mivel én előre megfontolt szándékkal nem vettem.

Aztán orvost váltottunk.

Nos, a saját tapasztalataimat szeretném elmesélni Neked.

A jókat:

Hogy a babám egészséges és kiegyensúlyozott , hogy a gyermekorvos külön hátba veregetett, hogy milyen stramm, hogy egyáltalán nem igaz, hogy a szopizás miatt nagyon anyás lenne, én azt látom, hogy KIEGYENSÚLYOZOTT.

És a rosszat:

Hogy úgy látom, egy éves kor után kóros dolognak tartják sokan a szoptatást. A párom - hogy a legszélsőségesebb esetet említsem - ideggyógyászhoz akart küldeni, mert a másfél éves babánk meg szopott.

A környezetem többi tagja előtt, ha rákérdeztek - Ugye már nem szoptatod???? -, akkor lelkiismeret furdalással küszködve letagadtam. Nem, nem szopik már, válaszoltam, és ezen megnyugodtak.

Talán el kellett volna nekik magyaráznom, talán, talán, de már nem bírtam a harcot, a megjegyzéseket, hogy magamhoz kötöm a gyereket... micsoda butaságok.

A fiam, mint írtam, ma 21 hónapos. Napi egyszer szopizik, pont NEM úgy, mint a nagykönyvben, mivel a délutáni alvás előtt.

És erről CSAK MI KETTEN tudunk.

És hisszük, hogy NORMÁLISAK vagyunk!

Hogy addig kapja a tejcsit, amíg neki kell, hiszen úgyis abbahagyja saját maga, minek erőltessem, minek avatkozzak a dologba.

T. Erzsi

A levél "eredeti" címzettje Sződy Judit

szoptatás

2001. december 18.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?