Készülj fel a szoptatásra!

Amikor az első gyerekünket várjuk, legtöbbünk úgy tervezi, szoptatni fog. Aztán megszületik a gyerek, és hirtelen rádöbbenünk, hogy szoptatni talán nem is olyan egyszerű, mint gondoltuk. Vannak, akik könnyedén vagy nem annyira könnyedén, de megküzdenek a buktatókkal, és vannak olyanok is, akik bármennyire igyekeznek, végül úgy érzik, átcsaptak a fejük felett a hullámok.

Akik végül arra kényszerülnek, hogy tápszerrel táplálják a gyereküket, pontosan tudják, mennyi lelkiismeret furdalással és csalódással jár ez. És nemcsak önmagát ostorozza ilyenkor egy anya, de a környezete sem kíméli: esetenként még az idegenek is kíméletlen megjegyzéseket tesznek a történtekre.

Ahhoz, hogy sikeresen meg tudjunk küzdeni a szoptatás buktatóival, időnként csak egy icipici információ, egy kis biztatás, támogatás, lökés kellene. Meg persze az, hogy tudjuk, mire számíthatunk az első napokban, hetekben.

Az első kilenc hónap

Nem a gyerek születésétől értem ezt a kilenc hónapot, hanem a fogantatástól. A mellünk már a várandósság alatt változik, ezt nem lehet nem észrevenni. A mérete igencsak megnő – ennek általában a leendő apák is nagyon örülnek -, viszont mivel duzzadt is, mindenre érzékeny lehet – ennek már nem annyira örülnek a férfiak. Van, akinél a mellbimbó udvara is nagyobb lesz, esetleg meg is sötétedik, és a mell bőre alatt is jobban kirajzolódnak az erek.

Ami mindenkinél bekövetkezik, az a mellen belül zajló folyamat: a mirigyállomány megduzzad, és esetenként még ki is választ némi sárgás folyadékot. Ez az előtej. Ha valaki nem tapasztal tejcsorgást, az ne essen kétségbe, ez egyáltalán nem jósolja előre, hogy a szoptatás alatt mennyi tej termelődik majd!

Nagyanyáink még úgy tudták, a terhesség alatt érdemes durva törülközővel dörzsölgetni a mellbimbót – persze, általában fürdés után, mikor a vékony bőr jól felázott -, hogy edződjön a szoptatáshoz. Erre semmi szükség, már csak azért sem, mert egy esetleges mikrosérülés csúnya fertőzést indíthat el.

Persze, próbáljunk meg informálódni a szoptatásról – érdemes a szoptatással foglalkozó civil szervezetek honlapjait átnézni -, de próbáljunk meg nem úgy gondolni a szoptatásra, mint az anyaság mércéjére.

Táplálkozzunk kiegyensúlyozottan, bár ez egyébként is alapvető a várandósság hónapjaiban. Figyeljünk oda a folyadékbevitelre, és hogy elegendő vitaminhoz, ásványi anyaghoz jusson a szervezetünk.

Mi kell a szoptatáshoz?

Alapvetően két mell, ami termeli a tejet. Szükséges még hozzá egy lelkesen és ügyesen – vagy eleinte kevésbé ügyesen – próbálkozó baba, valamint egy anya, aki szeretné szoptatni a gyerekét.

Persze mondhatnánk, hogy ezzel mindenki így van, és sokszor mégsem sikerül. Ez így van, hiszen azért van még néhány apró, de annál fontosabb adalék is a szoptatás sikerességéhez. Ilyen például az, hogy próbáljunk meg minél több információhoz jutni a szoptatást illetően még a szülés előtt. De ne a szomszédtól, vagy attól a felmenőtől, aki sosem vagy csak 1-2 hónapig szoptatott. Léteznek olyan laktációs szakmai szervezetek, akiknél minden lényegi információ rendelkezésre áll, sokszor a honlapjukról ingyenesen letölthető formában is. Ilyen például a La Leche Liga vagy a Szoptatásért Magyar Egyesület.

Érdemes lehet ellátogatni egy-egy szoptatós klubra – ezek időpontjairól érdemes a fent említett két szervezet honlapján tájékozódni -, ahol rengeteg újdonságot hallhatunk, és feltehetjük a saját kérdéseinket is. Ha már szülésfelkészítés van, akkor miért ne lehetne erre is felkészülni?

Az információ még mindig hatalom, ettől az ember magabiztosabbnak érzi magát. Márpedig ez ismét csak elengedhetetlen a sikeres szoptatáshoz. Ha bízol magadban, ha bízol a babában, ha bízol a testedben – és miért ne tennéd, egy gyermeket képes volt kihordani és képes lesz megszülni is -, és ha bízol abban, hogy az esetlegesen felmerülő problémákat – mert lesznek ilyenek, abban is biztos lehetsz – képesek lesztek megoldani, akkor menni fog.

Beszélgess a pároddal is arról, hogyan és meddig tervezed a szoptatást. Ha ő maga nem is hajlandó erről cikkeket olvasni – férfiak, ugyebár! -, legalább azt oszd meg vele, amit te olvastál. Már a várandósság hónapjai alatt is megbeszélhetitek, hogyan tud majd neked – és a gyereknek – segíteni ebben, miképpen tud majd támogatni.

Akkor ugyanis, ha gond adódik, egyáltalán nem mindegy, hogy gyermeked apja miképpen viszonyul a dologhoz és hozzád. Ha úgy érzed majd, hogy támogat, melletted áll, és felsegít, mikor megbotlasz, akkor akrobatikus ugrásokkal veszed majd az akadályokat. Ha viszont legyint csak, netán még jobban elbizonytalanít, azon bizony bukhat az egész szoptatás.

Vértezd fel magad arra is, hogy mindenfelől kérdésekkel és tanácsokkal fognak bombázni. Utóbbiakból tökéletesen ellentmondókkal. A kérdés, hogy te mit akarsz, neked és a babádnak mi válik be, mi szolgálja a javatokat. A többi – hidd el! – nem érdekes. Bízz az ösztöneidben is, mert szerencsére vannak! Sokszor fognak segíteni abban, hogy ha sír a baba, az az éhség miatt van-e, vagy valami más zavarja. Az első időkben bizonytalannak érezheted majd magad, de ez természetes, ekkor te még nem fogod beszélni a gyereked nyelvét, később viszont ez is kialakul.

Mi nem kell a szoptatáshoz?

Most olyat fogok írni, amivel sokan nem fognak egyetérteni. Nincs szükség arra, hogy például cumisüveget vegyél. Pontosabban tőled függ. Ha alapjában véve aggódós típus vagy, és számodra ez biztonságot ad, vegyél egyet. De tudnod kell, hogy ha gond van, az ember hajlamos a könnyebb utat választani, pánikhelyzetben meg pláne, netán akkor is, mikor még simán, pár ügyes kis praktikával rendbe lehetne tenni a dolgokat. Anélkül, hogy cumisüvegből pótlást kellene adni.

Ha nem vagy aggódós és jól viseled az esetleges stresszt, akkor viszont hagyd a boltok polcain a cumisüvegeket. Ha minden kötél szakad, úgyis bármikor lehet venni egyet – de egyébként még a pótláshoz sem elengedhetetlenül szükséges a cumisüveg. A picik ugyanis rövid idő alatt remekül megtanulnak inni, például a kifelé hajló szájú, úgynevezett presszópohárból.

Tápszert sem kell beszerezni. Termékmintával úgyis ellátják az embert szülés után – igen, még a gyerekorvos is -, de ennél azért okosabb a természet. Egyfelől, az kisbabák úgy jönnek a világra, hogy még a méhben betartalékolnak pár napra előre, másfelől az első időszakban a mell keményen túltermel, azaz sokkal több tejet választ ki a belövellés után, mint amennyit a gyerek meg tud enni. Ha ezt lefejed – a fejést majd egy más alkalommal részletesebben boncolgatjuk -, és elrakod a hűtőbe, akkor bőséggel lesz mivel pótolnod, amennyiben szükséged lenne erre. A sima hűtőrészben akár 2 napig is eláll a tej, a mélyhűtőben pedig fél évig is halmozhatod a muníciót.

Vigyázz, kész, szülés!

Bármennyire is várja, vagy féljen az ember tőle, eljön az a perc, mikor a gyerek félreérthetetlenül és visszavonhatatlanul jelzi: ideje a szétválásnak! Bár régebben természetesnek vették, hogy szülés után rögtön elválasztották a gyereket az anyától pá órára, szerencsére ma már a kórházak nagy részében inkább az a szokás, hogy a kicsit azonnal segítenek az anya mellére tenni.

Ez több okból is előnyös mindenkinek. A babának azért, mert a hosszú utazás után, amit a méhből a külvilágba megtett, megpihenhet, ellazulhat. Ismerős lesz neki az anya szívhangja, magába szívhatja az anyja illatát, amit addig még nem érzett. Ráadásul a szopóreflexe is a születést követő pár órában a legerősebb, ha ilyenkor van lehetősége kipróbálni a tudományát, később is ügyesebben fogja megszívni a mellet.

Az anyának pedig azért, mert a nagy munka után végre ölelheti azt a lényt, akit eddig csak egy egyre kerekebb és hullámzó hasnak ismert. És azért is, mert az a pár korty is, amit ilyenkor a gyerek kiszív, endorfint és oxitocint szabadít fel a szervezetében, ami nemcsak ellazítja, de azonnali szerelemre is gyújtja a gyereke iránt. Nem mellesleg az oxitocin miatt segíti a gyorsabb regenerálódást is, így ugyanis gyorsabban csillapodik a vérzés és húzódik össze a méh.

A tejtermelés a szülés alatt indul meg igazán, ilyenkor nemcsak a fájások tombolnak az anya testében, de a hormonok is. Rögtön szülés után már van teje mindenkinek, ám ez különleges tej, a kolosztrum. Ez a sárga, sűrű folyadék tele van immunanyagokkal, amelyek segítik a kicsit abban, hogy adaptálódjon a külvilágban található körülményekhez, védekezni tudjon a rá (is) leselkedő kórokozók ellen. Elképesztően magas a zsír és kalóriatartalma is, így pár korty órákra jóllakatja az újszülöttet, aki egyébként is jópár napra elegendő tartalékkal jön világra.

Császárral szülés után kicsit lassabban indulnak be a dolgok, hiszen itt a hormonok termelődésére is hatással van a műtét. De aggódnivaló nincs itt sem, szerencsére a szervezet kis idő elteltével észbe kap, hogy aki eddig odabent volt, az most már nincs, és hasonlóképpen elkezdi termelni a kolosztrumot, majd az érett tejet, mint a hüvelyi úton szülők esetében. Ami ez esetben nehézséget okozhat, az maga a seb, érdemes úgy helyezkedni szoptatás előtt, hogy lehetőleg minél kevésbé fájjon, húzódjon a maratoni etetések alatt.

Érdemes megbeszélni a csecsemősökkel, hogy ne adjanak a babának pótlást két szoptatás között – a kórházakban általában cukros vizet vagy tápszert adnak ilyenkor -, és ha lehet, cumisüveget és cumit se. Ez a kettő ugyanis a gyerek szoptatási technikájába is bekavarhat, főleg, ha alig pár órásan, naposan találkozik velük.

Következő cikkünkben ott folytatjuk majd, hogy mi történik a belövelléskor, mire számíthatunk az első hetekben, hónapokban.

Szilágyi Diána , 2010. június 18.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(8 hozzászólás) 

2010 06 22. 21:16
dia
bekita, teljesen egyetértek veled, kivéve, amit a cukros vízről és az előtejről írtál. Előtej - ha van tejtermelés - mindig van, abból pedig pár csepp is elég a babának. Lévén, hogy a kicsinek akkor még icipici a gyomra, az előtej pedig olyan baromira zsíros, hogy órákra eldugítja.

Egyébként a gyerekek valóban napokra elegendő tartalékkal jönnek világra, tehát ez okból is elég felesleges a cukros víz.

A sárgaság pedig élettani dolog, gyakorlatilag elkerülhetetlen - ok a magzati vörösvértestek szétesése -, viszont a leggyakrabban szintén az anyatejtől múlik el, amiben van egy kiválasztást serkentő anyag is, gyorsabban, mint bármi mástól, még akkor is, ha csak keveset - szinte mérhetetlen mennyiséget - szopik a kicsi.

Ellenben a cukros víz tökéletes arra, hogy a gyerek éhségét úgy elvegye, hogy szopni ne akarjon - ami miatt a tejtermelés is sérülhet -, viszont nulla a tápértéke a bevitt kalórián kívül. (Akkor már inkább az anyatejhez a cukros víznél jobban hasonlító tápszer, de az is felesleges ebben a helyzetben.)

Arról nem is beszélve, hogy a cukros vizet nyilván a kórházban cumisüvegből adják, ami további két következménnyel járhat: az egyik a cumizavar, ami annál inkább esélyes, minél korábban találkozik a baba a cumival, a másik pedig egy fasza kis szájpenész, amit egy esetleg nem jól sterilizált vagy több szájat megjárt cumi okozhat. Ez pedig hónapokra taccsra vághatja a szoptatást, ugyanis átfertőzheti az anya mellét is, amin sebeket okoz, majd vissza a gyerek száját és így tovább.
→ válasz erre
2010 06 23. 17:37
Kisfiamat 9 hónapig szoptattam, most van egy 1 hónapos kislányom, küzdünk a szopival, de nem adjuk fel. Vannak jobb és vannak rosszabb napjaink. És mindezt 2 császár után, 2 nap 30 gramm tejcsit tudott szopizni a kislányom, mert éjjel nappal próbálkoztunk eredményesen. Sajnos tényleg presztizs kérdés a szoptatás sok mindenkinek, lenézik az embert, ha nem tud szoptatni. Tényleg hatalmas lelki erő és kitartás kell hozzá, és általában meg van az eredménye.
→ válasz erre
2010 08 02. 22:57
Most lesz 5 hónapos a lányom, lassan a szopizás mellé ismerkedik az új ízekkel. Ösztönösen szoptattam a kórházban, sajnos kicsikém nagyon erősen ráharapott a mellemre és 2 hetes korától bimbóvédővel szopott, amiről nagy nehezen 3 hónapos korában szokott le teljesen. A "nagykönyv" szerint a harmadik nap éjjelén indult be a tejem és még legalább 2 gyereket tudtam volna szoptatni a sajátom mellett. 1 hónap alatt telepakoltam a fagyasztót tejjel, és még mindig rengeteg volt pluszban, így naponta elvitték a tejleadóba. Később, amikor már nem adtam le, a fagyasztót is kezdenem kellett kiüríteni, így egy ismerős anyukának adtam néha és ha a lányomnak kell(ett) akkor olvasztottam ki egyet-egyet. Még mindig félig van... És igen, kell a lelki erő és a kitartás. De az se árt, ha van egy jó védőnő vagy a saját édesanyánk kéznél.
→ válasz erre
Összes hozzászólás (8) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?