Szoptatás Sokszor tévhit, hogy kevés az anyatej

Az anyák egyik legnagyobb félelme az, hogy esetleg nem lesz elég tejük a baba táplálására, legnagyobb dilemmájuk pedig az, honnan tudják biztosan, hogy tényleg gond van.

Az anyák egyik legnagyobb félelme az, hogy esetleg nem lesz elég tejük a baba táplálására, legnagyobb dilemmájuk pedig az, honnan tudják biztosan, hogy tényleg gond van. Arról már nem is beszélve, hogy mit kell, lehet tenni abban a helyzetben, ha valóban kevésnek bizonyulna a mama teje?

Honnan lehet tudni, hogy elég?

Szerencsére sokkal ritkábban fordul elő az a jelenség, hogy kevés lenne a tej, mint gondolnánk. A laktációs szakemberek szerint az egyik legfontosabb mutatója egy babánál az elegendő táplálékbevitelnek az, hogy hány pelenkát termel össze a ded. Ha az első hónapban naponta 6-7 pelenkát szedünk le róla pisisen – ami nem sötét és szúrós szagú -, és legalább 3-4 pelenkát nagydologgal tele, biztosak lehetünk benne, hogy elegendő tápanyaghoz jut gyermekünk.

Emellett természetesen fontos figyelni a baba gyarapodását is, de felesleges, sőt stresszelő mivolta miatt kifejezetten káros lehet, ha minden etetés után mérlegeljük csemeténket – ezt a műveletet inkább bízzuk a védőnőre a heti egyszeri látogatásunk alkalmával. Minden baba külön egyéniség, van, amelyik sokat eszik, de vannak olyan csecsemők is, akik a kevesebb tejet is remekül hasznosítják. Általában a heti kb. 10-12 dekagrammos gyarapodást tartják normálisnak, de számítsunk rá, hogy a babák gyarapodása egy idő után – általában miután megduplázta a születési súlyát - magától is lassulni kezd.  Ha megnézünk egy átlagos gyarapodási görbét, jól látható, hogy egy féléves gyerektől nem elvárható az olyan ütemű hízás, mint egy kéthónapostól. Ráadásul, ha mégis így lenne, egyévesen már nem tudnánk felemelni járni még nem tudó, 15-20 kilós gyermekünket.

A súlygyarapodás mellett pontos mutató a növekedés is. Gyakran előfordul, hogy a baba a heti mérésen nem produkál túl nagy súlybeli gyarapodást, ám ha előveszi a védőnő a centimétert, ott akár 2-3 centiméteres növekedés is tapasztalható. Márpedig a hosszbeli növekedéshez ugyanúgy többletkalória bevitele szükségeltetik, mint a hízáshoz. Ezért érdemes azt is figyelembe venni a mérlegelés mellett, hogy gyermekünk milyen ütemben növi ki ruhakészletét.

Az első hónap után a széklettel teli pelenkák száma önmagában nem mérvadó, hiszen a kizárólag szoptatott babák egy része úgy öthetes kor után „bedugul”, azaz többnaponta – előfordul, hogy csak hetente egyszer – örvendezteti meg anyukáját némi produktummal. Ilyenkor elég, ha megfelelő számú vizeletes pelenkát tud cserélni a mama.

Emellett gyermekünk viselkedése is pontos képet adhat arról, hogy elegendő táplálékhoz jut-e. Ha nyugodt, vidám, szellemileg jól fejlődő a kisbabánk, bőre rugalmas, teste hurkás, izomtónusa jó, biztosak lehetünk benne, hogy minden rendben.

Elbizonytalanító tünetek

Nem szabad hosszú távú következtetéseket levonni abból, hogy a baba milyen gyakorisággal igényli az etetéseket. A kicsik átlagosan naponta 8-12 alkalommal esznek 24 óra leforgása alatt, de itt is igaz az, hogy nagy egyéni eltérések lehetnek. Sőt, az is előfordulhat, hogy ugyanaz a gyerek bizonyos időszakokban sokkal gyakrabban kér enni, mint előtte. Ez a jelenség gyakran az úgynevezett fejlődési ugrásokhoz köthető, amely kéthetes, hathetes és három hónapos kor körül tapasztalható. Ilyenkor a baba étvágya hirtelen, egyik-napról a másikra megnő, ám az anya tejtermelésének kell egy bizonyos átfutási idő, míg alkalmazkodik a megnövekedett igényekhez. Ekkor szokott előfordulni az, hogy a kicsi akár félóránként is mellre kéredzkedik, de 3-4 nap után általában az etetések gyakorisága ismét visszaáll a régi kerékvágásba.

Sok mama azt hiszi, ha már nem érzi az első hetekben még jellegzetes bizsergést, fájdalmat a szoptatás kezdetén – ami tulajdonképpen a tejleadó reflex -, akkor nem termel elég tejet a melle. A tejleadó reflexet pontosan ugyanaz a hormon váltja ki, amely az orgazmust és a szülés alatti méhösszehúzódásokat is – az oxitocin. Az első hetekben még jól elkülöníthető az a pillanat, amikor a tejmirigyek a hirtelen megnövekedett oxitocin szint hatására összehúzódnak és leadják a bennük termelődött tejet, ám a későbbiekben az ezzel járó bizsergés vagy fájdalom már nem érezhető. Ettől még a tej elindul a tejcsatornákon át a mellbimbó felé. Ugyanígy az sem mérvadó, ha a mellek kezdeti feszessége megszűnik.

Még mindig magas azoknak a mamáknak a száma, akik gyermekük szoptatása után fejéssel ürítik ki a mellüket. Ezzel nincs is probléma, ha az a cél, hogy néhány liter tejet elraktározzunk a fagyasztóba, ám ha a fejésekből származó tej mennyiségéből ítéljük meg tejtermelésünk milyenségét, az bizony komoly hiba. Már csak azért is, mert előtte a baba minden bizonnyal alaposan belakmározott az anyatejből. A fejőgép tárolójában pedig mindig csak ennyivel kevesebb gyűlhet össze.

Hogyan lehet több?

Akkor sem kell kétségbe esni, ha a fentiek alapján mégiscsak úgy tűnik, hogy kevés a babának az anyatej. Számos praktika létezik, amelyekkel sikeresen szaporíthatjuk a tej mennyiségét, mielőtt tápszerrel kínálnánk gyermekünket.

Először is, próbáljuk meg minél többször mellre tenni a babát. A szoptatás a visszacsatolás elvén működik, azaz minél több inger éri a mama mellét és minél több inger jut el innen az agy központjaiba, annál több tejtermelésért felelős hormon, prolaktin választódik ki és így a tejmennyiség is nőni fog. Ehhez még csak az sem szükséges, hogy a baba ténylegesen szívja a mellet, elég, ha „cumizik” rajta, hiszen ez is inger.

Ha a kicsi aluszékony, ritkán hajlandó csak enni, de problémák vannak a gyarapodásával is, próbáljuk meg rendszeresen felébreszteni, és legalább kétóránként megszoptatni. Ilyen esetekben jobb, ha egy ideig mi döntünk az etetések sűrűségéről, de egy átlagos gyermeknél hallgassunk a baba jelzéseire, és tegyük mellre olyan sűrűn, ahogy ő jelez. Ne nézzünk az órára, ne féljünk a másfél óránál gyakoribb etetésektől sem, és hagyjuk olyan hosszan a mellen, ahogy ő szeretné. Ez lehet 30-45 perc, de akár több mint egy óra is.

Egy etetés alatt kínáljuk meg a kicsit mindkét mellünkkel, de úgy, hogy a szoptatást azzal a mellel kezdjük, amelyikkel az előzőt abbahagytuk. Így elkerülhető az, hogy arányaiban kevesebb zsíros hátsó tejhez jusson a baba, és több laktózban gazdag első tejet fogyasszon. Így egyrészt több kalóriát juttatunk a szervezetébe, másrészt elkerülhető a hasfájások egy része is.

Próbáljuk meg elkerülni a cumisüveg, cumi és bimbóvédők használatát. Ezekkel az eszközökkel egyrészt kevesebb ingert kap csak a mama teste-agya, másrészt a baba szopási technikájában is problémákat okozhatnak. Persze, nem minden babára igaz ez, de honnan lehetne előre megmondani, hogy pont a miénkre nem.

Figyeljünk arra, hogy a baba helyesen harapjon rá a mellbimbóra: teste forduljon felénk, száját tátsa nagyra, ajkai forduljanak kifelé és ne csak a mellbimbó csúcsát vegye a szájába, hanem a bimbóudvar egy részét is.

A mama figyeljen arra, hogy ő maga eleget pihenjen, igyon és egyen. Próbáljunk meg nem teljesen kétségbeesni, ha szoptatási nehézséggel találkozunk, hanem bízzunk abban, hogy gyermekünkkel közösen meg tudjuk oldani a problémát. Igyunk legalább napi 2-2,5 liter folyadékot, és próbáljunk meg rendszeresen, fehérjedús ételeket fogyasztani. Ha megtehetjük, pár napra költözzünk be a babával a szülői ágyba, ahol csak egymásra kell figyelnie anyának és gyermekének. Ehhez persze fontos lehet a családi támogatás, akik az ilyen helyzetekben le tudják venni a mindennapos teendők súlyát a mama válláról. Érdemes felkeresni egy szoptatási szakembert is, aki személyre szabottan tud tanácsokkal szolgálni!

Ha pótolni kell!

Sajnos, minden igyekezet ellenére előfordulhat, hogy átmenetileg vagy huzamosabb ideig pótlást kell, hogy adjunk a szoptatás mellett. Ideális esetben a pótlás is lehet anyatej, ha a mama a szoptatások után még fejésre is adja a fejét. Bizonyos esetekben más anya tejével is pótolhatjuk a sajátunkat. Erről részletesebb felvilágosítást a védőnők tudnak adni.

Ha anyatejes pótlás adására nincs lehetőség, jöhet minden anya mumusa, a tápszer. Szerencsére, a mai tápszerek már meglehetősen modernek, és bár sosem lesznek képesek pótolni az anyatej egyes tulajdonságait, alkalmasak arra, hogy egy kisbaba megfelelő gyarapodását, fejlődését biztosítsák. A tápszerek ugyan tehéntejből készülnek – kivéve a speciális tápszereket -, de olyan formában tartalmazzák a tejfehérjét, amely a baba számára könnyebben emészthető, felhasználható. Úgy módosítják az összetételét, hogy az a lehető legjobban hasonlítson az anyatej összetételére, ásványi anyag, vitamin és kalóriatartalmára.

Normális esetben egy anyatejjel táplált babának hat hónapos korig nincs szüksége semmiféle kiegészítésre, pótlásra: még vízre és teára sem. Minden igényét kielégíti a mama által termelt tej. Ennek hiányát azonban nem szabad pépes ételekkel, gyümölcslével, cukros vízzel, ne adj isten, tehéntejjel pótolni. Ezek ugyanis több problémát okozhatnak a baba emésztésében, mint a tápszer.

A pótlást, ha csak átmenetileg szükséges, próbáljuk meg cumisüveg helyett kiskanálból, pohárból vagy speciális készülékből (SMS azaz Szoptanít készülék) biztosítani. Ez azért is előnyös, mert így kisebb az esélye annak, hogy a későbbiekben a gyermek szopási technikája miatt hiúsul meg az anyatejes táplálás. Az SMS készülék esetén ráadásul magát a mellet is éri inger az etetés során, ami a tejtermelést serkenti. Fontos az is, hogy a pótlást, amíg csak lehet, mindig az anyamellből történő szoptatás után kínáljuk a babának. Így a kicsi a lehető legnagyobb mennyiségű anyatejet fogja kapni, a mama pedig a lehető legtöbb ingert a szoptatás fenntartásához.

És mi történik akkor, ha minden erőfeszítés, igyekezet ellenére a mama végül kénytelen azzal szembesülni, hogy gyermekét nem tudja anyatejjel táplálni? Nyilván nehéz lesz feldolgozni azt, hogy nem sikerült a szoptatás úgy, ahogy szerettük volna. Az is előfordulhat, hogy a környezetünkből kapunk olyan visszajelzéseket, amelyek rettenetesen rosszul esnek. De próbáljuk meg elfogadni a helyzetet: minden tőlünk telhetőt megtettünk, amit csak lehetett! A szoptatás vagy a tápszeres táplálás nem lehet mércéje egy anya milyenségének! A legfontosabb, hogy gyermekünk fejlődjön, egészséges és harmonikus kisember váljon belőle, és az ehhez vezető úton csak az egyik tényező a táplálás módja. A biztos kötődés testi kontaktussal, odafigyeléssel, törődéssel, gondoskodással is megteremthető, és a legtöbb, amit bármikor adhatunk gyermekünknek, nem más, mint a feltétlen anyai szeretet. Ha pedig ez megvan, mondhat bárki bármit, a lehető legjobb szülei leszünk kisbabánknak!

Megkérdeztük a Babanet látogatóit is, szerintük mikor biztos, hogy nem elég a tej. Az 513 válaszadó látogató 70%-a úgy gondolja, nagyon helyesen, hogy akkor, ha a baba súlygyarapodása megtorpan, lelassul, netán fogyni kezd.

Bár rengeteg fórumon lehet olvasni a szoptatásról, még mindig számtalan tévhit tartja magát a köztudatban. Ezt pedig csak fokozza az, hogy többféle, egymásnak ellentmondó információt hallanak, olvasnak az anyukák, amelyekből nehéz kiszűrni, melyiknek hihetünk. Talán ennek köszönhető, hogy a válaszadók 12%-a gondolta úgy, hogy a tejleadó reflex megléte vagy a mell feszessége megbízható mutatója lehet az elegendő tejmennyiség termelődésének. Reméljük, hogy cikkünk a jövőben segít hiteles információt adni a bizonytalankodóknak.

Ahogy az is, hogy 11% szerint a baba nyűgössége adhat információt erről, vagy az, hogy az öklét rágja. Pedig a kicsik több okból is lehetnek sírósak, ám minden nyűgösséget elfelejtenek, ha a mama mellére kerülnek: de ennek nem az éhség az oka, hanem a szopási igény és az, hogy az anya testének közelsége, ölelése, illata, szívhangja mind nyugtató és jutalmazó jelleggel bír a baba számára.
 
Bár a legtöbb anyuka ma már elfogadja, hogy elég a hetente egyszer történő mérés, még most is sok olyan édesanya van, aki otthon minden étkezés után leméri, mennyit evett a baba. A válaszadók hét százaléka gondolta úgy, hogy ha a mérleg szerint keveset evett a kicsi, akkor bizony kevés az anyatej. Az igazság azonban az, hogy sokszor a baba csak szomját oltja a mellen, illetve ahogy a felnőtteknek, úgy neki sem feltétlenül egyenletes az étvágya: egyes alkalmakkor egészen keveset, olykor pedig nagyon is sokat eszik egyszerre.
 

Szilágyi Diána

Szilágyi Diána , 2008. november 13.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?