Státuszvizsgálaton A gyerek, aki nem olvasta a Nagykönyvet

Ahogy mondani szokták: először voltak elveim, aztán lettek gyerekeim. Gyakorló háromgyerekes szülőként belátom: minden egyes gyerek születésével felül kell bírálni és újra kell fogalmazni akár az alapelveket is. Sajnos, az egészségügyben, családellátó rendszerekben dolgozók között nem mindenki látja át, hogy a gyerekek önálló egyéniségek, nem pedig kockafejek, akik a Nagykönyv szerint fejlődnek.

Nemrégiben levél érkezett az új - fiatal, gyerektelen - védőnőtől, aki pár hónapja váltotta fel a nyugdíjba vonult, minden tekintetben tökéletes Kati néninket, hogy legyek kedves levinni a 4 éves gyerekemet státuszvizsgálatra, mivel kötelező. Időpontot is megadott, melyik nap, hány órakor. Azt most ne firtassuk, hogy aki dolgozik, az hétköznap délelőtt hogyan jár védőnőhöz, egészséges rendelésre.

Tudom, hogy a gyerekem okos-ügyes-aranyos, minden elfogultság nélkül. A védőnő szerint annyira azért nem. Hogy ő miből vonta le ezt a következtetést? Nyomós indokai vannak.

  1. A leánygyerek négyéves létére velünk alszik. Ez éretlenségre, túlzott kötődésre, érzelmi labilitásra utal. Szerintem meg arra utal, hogy a gyerek szeret velünk aludni, és mivel nekünk sincs különösebben ellenünkre, ezért nem igyekszünk őt erőszakkal kitenni. Szeretem hallgatni, ahogy szuszog, betakargatom sokszor, mert folyton lerúgja a takarót, és ott vagyok neki, ha rosszat álmodik. Aki szerint ez érzelmi labilitás, az nem figyelte még alvó gyerek arcát.
     
  2. Keveri a hangzókat, lehet, hogy diszlexiás lesz. Na most, ezt abból vonta le, hogy a katicabogarat kétéves kora óta tacikabogárnak hívja, és mivel mi családilag el vagyunk olvadva az ilyen jópofa elnevezésektől, ezért már mi is így használjuk. És a gyerek képes volt kiejteni ezt így a védőnő előtt.
     
  3. Túl szabályosan tartja a ceruzát, ezt nem kéne erőltetnünk. Amióta először fogott kezébe ceruzát, azóta tartja szabályosan. Egészen elképesztő számomra is, mert a 2. osztályos nővére valami ortopédiailag lehetetlenül kicsavarodott visszakézből képes csak írni, és nem, nem erőltetjük, hogy írjál szép ceruzafogással, kislányom. Nálunk mindenki úgy ír-rajzol, ahogy kényelmes a kezének.
     
  4. Nem olvasunk neki elég mesét. Ez így igaz, ezt vállalom, úgy alakult, hogy míg a két nagyobb rendszeresen kapott esti mesét a lefekvéshez - a saját ágyukban -, addig a kicsi nem. Viszont nála nagyobb mesélőt nem ismerek, komplett történetei vannak Csikiről, aki egy giliszta, és a barátjáról, Bibebábóról, aki pedig egy játékbaba. Újabban van egy Nudli nevű kutyájuk is. És ha nem hiszi a kedves védőnéni, menjen fel a jútyúbra, ahová feltettem az akkor alig 3 éves gyerek meséjét Bibebábóról, és csodálkozzon rá, micsoda szókincse és fantáziája van a mesével nem eléggé ellátott gyereknek.
     
  5. No és a fő bűn: nem jár oviba. Igen, egy elvetemült ovikerülő, akit semmi és senki nem tud rávenni, hogy megszeresse az oviba járást. Holott gyakorlatilag ott nőtt fel, hiszen rendszeresen járt velem a testvéreiért, és mindig megengedték nekik az óvónénik, hogy bemenjen a csoportba. Ennek ellenére a gyerek valószínűleg antiszociális beütéssel rendelkezhet, mi mással magyarázható, hogy nem szeret, mi több, nem akar oviba járni. Ja, igen, hiszen érzelmileg labilis, teljesen nyilvánvaló.

Lehet, hogy most Te, aki ezt a cikket olvasod, egyetértesz a védőnővel. Belátom, külső szemlélőként, ennyi adatból, teljesen ismeretlenként valóban lehet olyan következtetésre jutni, hogy ez a gyerek a fejlődésben némileg vissza van maradva. Én viszont azt mondom: az én csodálatosan értelmes, fantáziadús, páratlan asszociációs képességekkel bíró, érzékeny kislányom egyszerűen csak nem olvasta a Nagykönyvet.

Zsuzska

Zsuzska , 2011. június 06.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(29 hozzászólás) 

2011 06 22. 09:22
dia
memara, dehogy alszik ott tizenévesen is. azért egy idő után, ez - ha a szülőnek nem is - a gyereknek mindenképp cikivé válik. Zsuzska pedig nyilván arra gondolt, hogy az ágybéli jelenetet nemcsak az ágyban, a békésen szendergő gyerek mellett lehet eljátszani.
És egy lázító, degenerált gondolat: szerintem a gyerekek sokkal természetesebben állnak hozzá alapból ehhez az egész szex kérdéshez, csak aztán a szülői reakciók és elhallgatások miatt kezdenek ők is zavarba jönni. Egyébként szerintem a szexszel kapcsolatos nevelés - és itt most nyilván nem arra gondolok, hogy nézd csak, te gyerek, így kell ezt élesben csinálni - nagyon fontos feladata a szülőknek...
→ válasz erre
2011 06 23. 18:22
@memara jesszus, ugye nem gondoltad komolyan, hogy a gyerek _mellett_ örömködünk?
→ válasz erre
2015 06 02. 15:56
Szerintem mindenki nevelje legjobb belätäsa szerint a gyereket, a lenyeg, hogy szeretettel es törödessel tegye. En kb. mindent mäshogy csinälok (elsö gyerek) minta cikkben, de nincs ezzel semmi baj. Nälunk a babäm az elsö naptol külön alszik, közös häloszobäban, de az ägy vegebe ällitott kisägyban. Sosem volt gondja vele.
Mi ausztiäban elünk, pärom oszträk, babäm kettös ällampolgär, en magyarul beszelek vele, es nem gondolom, hogy megengedhetem magamnak a rosszul kimondott aranyos szavakat. Persze a mi esetünk kiveteles, a gyerek sehol mäshol nem tanul majd magyarul, ha en rosszul mondom, mert "aranyos", akkor honnan hallanä helyesen? Emiatt anyukämat is le kellett szoktatnom az "aranyos" beszedröl, nincs "a anya", hanem "az anya" van, nincs nagymama helyett mama, max. nagyi, mert en ugye magyarban anyu vagyok, de oszträkban mama. Kär valahol, mert tenyleg cuki volt, mikor a hugom a "csupa" szora hitte azt, hogy "koszos"at jelent (csupa kosz vagy...), es mindig mondta, hogy "csupa lettem" :))) Nekünk ilyen lehet, hogy sose lesz, de a gyerek ketnyelvü lesz, es igy megis megeri :)

→ válasz erre
Összes hozzászólás (29) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XBabázz lazán! - Teakiadó