A kérdés, amely minden egygyerekes szülő rémálma: „Mikor jön a kistestvér?”

Millió oka lehet annak, ha egy pár úgy dönt, csak egy gyereket vállal, egy azonban közös bennük: ez az ő döntésük, amelyet kívülállóként megkérdőjelezni ordító tapintatlanságra vall.

Mindannyian tudjuk, hogy bizonyos dolgokat nem illik idegenektől, nem túl közeli ismerősöktől firtatni. Senkinek nem jut eszébe a játszótéri anyukatárstól arról érdeklődni, hogy mennyi pénzből él a családjuk, nem kérdezzük meg az óvodai öltözőben, hogy ki vallásos, és milyen felekezetbe jár, és jó eséllyel azt sem tudakoljuk a liftben a szomszédtól, hogy melyik politikai párttal szimpatizál. Ugyanakkor a játszótéren, az óvodában és a szomszédasszonytól is elér minden egygyerekes szülőt a következő kérdés:

„Mikor jön a kistestvér?”

Van, aki erre magabiztosan és büszkén feleli, hogy már hamarosan, vagy hogy épp úton van, aki azonban nem gondolkodik a család bővítésében, úgy érzi, szégyenkeznie és magyarázkodnia kell. A pillanatnyi zavart kihasználva pedig érkeznek is a jó tanácsok és a népi bölcsességek: „Egy gyerek nem gyerek.”. „Nektek is jobb, ha egy szuszra túlestek a babás időszakon.” „Örökre bánni fogjátok, ha nem vállaltok többet”. És a mélypont: „Még két gyerek, és felvehetnétek a CSOK-ot is.”

Pedig millió oka lehet annak, ha egy pár úgy dönt, egyelőre - vagy talán örökre – megáll egy gyereknél. Ezek közül gyűjtöttünk össze most néhányat. A felsoroltak mindegyikére igaz, hogy egyrészt jogos érvek, másrészt pedig kívülállóknak igazából nem sok közük van hozzá.

Miért dönt egy pár úgy, hogy csak egy gyereket vállal?

1.A terhesség és a szülés nehéz

Nem mindenki éli meg csodaként a gyerekvárást. Van, akinek valóban komplikációkkal teli a várandóssága és a szülése, másé papíron egészséges, a sok reggeli rosszullét, vizesedés, székrekedés, vádligörcs és derékfájás azonban rendkívül megviseli. Sokan élik meg a szülést traumatikusan, amit köszönik, de nem óhajtanak a közeljövőben – de akár a távoliban sem – megismételni.

2.Az első is nehezen jött össze

Nem biztos, hogy a pár szívesen beszélget róla idegenekkel, de könnyen lehet, hogy már az első babájuk érkezése is rengeteg küzdelmükbe került. Termékenységi kezelések, lombik, sorozatos vetélések, koraszülés, esetleg súlyos tragédiák előzhették meg, mire végre a kezükbe foghatták a gyermeküket. Senki sem tehet szemrehányást nekik, ha nem szeretnék újrakezdeni.

3.Visszavágyás a felnőtt életbe

A nők egy része kislánykorától arra vágyik, hogy anya legyen, és számára az jelenti a kiteljesedést, ha legalább három-négy kis lurkót terelgethet. Mások egyszerűen nem ezek a típusok: egy gyerekkel még hajlandóak voltak otthon maradni, kibírták vele az éjszakázást, parkolópályára tették egy rövid időre a karriert és a felnőtt szórakozást, de amint lehet, szeretnének visszatérni a megszokott életükhöz – még ha be is látják, hogy száz százalékosan már semmi sem lesz olyan, mint előtte.

4.Ők így látják helyesnek

Nem igaz, hogy a testvér nélkül felnőtt gyermek törvényszerűen szenved, sőt, sok előnye is van annak, ha valaki egykeként nő fel. Nem oszlik meg a szülei figyelme, nem szenved kicsiként a féltékenységtől, és kisebb jövedelmű családokban az is szempont lehet, hogy anyagilag is több jut neki: hamarabb eljut színvonalas táborokba, nem kell spórolni a nyelvoktatásán, vagy akár felnőtt korára egy lakás árát is összesprólhatják neki a szülei, tehát csupa olyan dolgot megkap, amit két gyereknek talán már nem tudnának biztosítani.

5.Náluk így teljes a család

Mindenki család érzi, hiányzik-e közülük még valaki, vagy úgy kerek a világ, ahogy jelenleg élnek. Sem az egykék szüleit, sem az átlagosnál nagyobb családban élőket nincs joga megszólni senkinek. Ha ti a pároddal egyet értetek abban, hogy a meglévő egyetlen gyermeketekkel teljes az életetek, nincs az a társadalmi nyomás, ami miatt érdemes lenne összeszorított foggal újabb gyereket vállalni.

- VIA - 

Dóri , 2020. november 19.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XBabázz lazán! - Teakiadó