A legjobb szülői tanács, amit valaha kaptam: utazzatok rendszeresen családostul!

Nem. Nem luxusutakra gondolok. És nem is kell, hogy több hetes legyen a vakáció. A lényeg a rendszeresség és az együttlét. Hogy éppen csak a nagyihoz ruccantok le, vidékre, vagy évente kétszer eljuttok valamilyen egzotikusabb tájra is… Azt a ti pénztárcátok szabja meg. De elég a kifogásokból, próbáljátok ki, ez garantáltan megéri!

A szomszédaink, Kata és Dani három fantasztikus gyermeket nevelnek. Mindig is példaként tekintettem rájuk, főleg, mikor Lacival, a férjemmel mi is elkezdtük tervezgetni a családalapítást. Ezért egy nap úgy döntöttem, hogy megkérdezem, mi a titkuk.

Gondoltam, majd mondanak valamit a szeretetről meg a szigorról, következetességről, így baromira meglepődtem a válaszukon; rendszeresen utaznak, kirándulnak, környezetet változtatnak egy kis időre, együtt.

Hozzá kell tennem, hogy nem egy gazdag családról van szó (három gyerek mellett, a mai magyar valóságban ez nem is igen lenne elképzelhető), de két keresetből élnek és okosan költenek, azaz nekik tényleg jut mindig mindenre – nem nélkülöznek.

„Ne hezitáljatok; amikor csak tehetitek, utazzatok el! Ne agyaljatok, hogy vajon mire kellhet még az a pénz, fizessétek ki az utat és csak menjetek! Ha évek múlva majd visszanéztek, rájöttök, hogy olyan gyorsan repül az idő és olyan kevés lehetősége adódik az embernek így, együtt elutazni a családjával, a gyerekeivel. A közös emlékek megszerzése az, amikből felépül a gyerekkor, és ezek a pillantok azok, amiket sosem fogtok megbánni; senki sem vehet el már Tőletek.” – nagyon megmaradtak bennem Kata szavai.

Aztán több olyan érvet is felsorolt, amivel alátámasztotta, hogy egy vakáció mennyire közel tudja hozni egymáshoz a család tagjait:

  1.  Egy közös utazás során tényleg „nincs más dolga” az embernek, mint egymással foglalkozni, figyelni egymásra, családként funkcionálni, nincsenek jelen azok a hétköznapi tényezők, amik elvonják a figyelmünket (legjobb, ha mobilmentes órákat, programokat is szerveztek), nincs rohanás, nincsenek jelen a napi teendők, kötelezettségek.
  2. A megszokott lakókörnyezet elhagyása mindenkit kibillent a komfortzónájából. Más szobában lakni, más ágyban aludni, másmilyen ételeket fogyasztani, más napi rend szerint működni egy kis időre – ezen sok-sok új élmény közös megélése segíti a gyermek-szülő, szülő-szülő és a gyermek-gyermek kapcsolatok szorosabbra fűzését is.
  3. Kiszámíthatatlan, váratlan helyzetek mindig adódnak. Egy elveszett poggyász, egy apróbb baleset, egy elfelejtett (ott felejtett) holmi, esetleg nem azt kapjuk, amit kértünk, vagy, amire számítottunk – összefogás, kis közös agyalás, újra tervezés, rugalmasság szükséges, és a sikeres megoldás remek összekovácsoló erővel bír.
  4. Ha külföldre utaztok, rengeteget tanulhattok más kultúrákból/tól, és ti is alakíthattok a szokásaitokon, túlláthattok a saját kulturális horizontotokon, és olykor azzal is szembesülhettek, hogy más népek olyan problémákkal is küzdenek, amik számotokra ismeretlenek.
  5. Az összes érzékszervezeteket érintő élményekben lehet részetek, melyek idővel közös emlékekké válnak. Egészen más a TV-ben, vagy képeken csodálni idegen tájakat, mint ott lenni, megérinteni egy követ, magunkba szívni a levegőt vagy kezünket a tengerbe mártani. Évekkel később is emlékezni fogtok mindarra, amiket az utazás során átéltetek.

            Akciók, kuponok, külföldön, vidéken élő barátok, rokonok… Számtalan lehetőség adódik egy út megszervezésére, akár alacsony költségvetéssel is. Üljetek össze, gondoljátok át, számotokra milyen opciók jöhetnek szóba, és vágjatok bele már most tavasszal az első kalandba!

Judit , 2019. február 28.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?