Drága gyermekeink

Gyereket vállalni nem olcsó mulatság - legalábbis ezt hallani úton-útfélen, főleg azoktól a (leendő) szülőktől, akik ketten is éppen csak megélnek a fizetésükből. Lehet persze várni az anyagilag megfelelő időpontra, de könnyen elképzelhető, hogy sosem jön el az a perc, mikor azt érezzük: na, most belefér az a gyerek. Ha azonban előrelátóak vagyunk, és van rá lehetőségünk, megspórolhatunk egy kis pénzt, hogy ne érjenek minket olyan váratlanul a szokásos nagyobb kiadások, vagy akár a hirtelen jött hétköznapi költségek.

Távol álljon tőlem, hogy bárkit is el akarjak riasztani a gyerekvállalástól, de akárhogy is csűrjük-csavarjuk a dolgot: tényleg rengeteg mindenre lesz szükségünk, ha bővül a család. Talán érdemes a legelején kezdeni a dolgot, hiszen már maga a babavárás is költséges. A rendszeres terhesgondozásnak és a szülésnek is megvan a maga ára, amivel érdemes számolnunk. Ezenkívül a baba érkezése előtt gondoskodnunk kell róla, hogy legyen hová raknunk csemeténket. Ha eleinte nem is lesz saját szobája, akkor is nagyon sok mindenre szüksége lesz, később minden bizonnyal egy saját kis zugra is. Talán úgy is érezzük majd, hogy nem ártana egy nagyobb lakásba bútoroznunk. Az új jövevény rengeteg energiát és szintén nagyobb mennyiségű pénzt fog felemészteni.

A baba pillanatok alatt kinövi minden ruháját, a babakocsit, a kiságyat, a cipőket. És persze ezentúl eggyel több éhes szájról kell gondoskodnunk, nem is akárhogyan. A baba biztonsága érdekében előbb-utóbb a lakásra is fordítanunk kell egy kisebb-nagyobb összeget, hogy semmi esetre se történhessen semmi probléma, mikor csemeténk kúszni-mászni-kóstolgatni kezd a környezetében. Mindehhez még hozzájárulnak az esetleges betegeskedés orvosi költségei. Sőt, ha – ne így legyen, de - allergiás lesz a kicsi valamire, vagy tartós betegséggel kell szembe néznünk, egészen más szokásokat kell kialakítanunk. A cukorbetegség, glutén- vagy laktózérzékenység szintén megterhelhetik a családi kasszát.

Sajnos a gyermek növekedésével nem csökkennek a kiadásaink. Ha dokumentálni szeretnénk minden szép pillanatot, bizonyára be akarunk majd szerezni egy digitális fényképezőgépet, és szemünk fényét is szeretnénk meglepni majd minél hasznosabb, szebb ajándékokkal születésnapján és karácsonykor. Mi lesz, ha biciklit kér? Mi lesz, ha egyenesen egy pónit?

Mikor csemeténk közösségbe kerül, ismét megváltozik minden. Köztudott, hogy az iskolakezdés mindig drága, de nem szabad elfelejtkeznünk az óvodai, sőt akár a bölcsődei költségekről sem. Persze így is-úgy is az iskola marad talán a leghúzósabb. Valamennyire a gyerekszobát is alakítanunk kell, bizonyára szükség lesz új ágyra - célszerű nagyobbítható fajtát venni, az egy ideig megfelelő lehet -, íróasztalra, szekrényre, könyvespolcra. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mit kóstál egy anatómiailag formatervezett, pillekönnyű, cicás-kutyás-csillogós iskolatáska, melybe gyermekünk boldogan gyömöszöli majd be az ábécéskönyvét. Nem emlékszem ugyan rá, hogy mennyibe került, de én nyolcévesen egy rózsaszín, cicás táskát akartam mindenáron. Hát nem kaptam meg.

Az iskola szükségszerűen magával hozza az osztálykirándulásokat és egyéb közös költségeket, mint a sporthozzájárulás, fénymásolás, iskolai ünnepségek, tornafelszerelés. Meg kell majd küzdenünk valószínűsíthetően két ballagással, egy szalagavatóval és egy érettségivel is. Utóbbira felnőtté válást szimbolizáló ajándék, előbbire szép ruha vagy szmoking, illetve különórák is szóba jöhetnek. Ha a gyermeknek valami nehézsége támad egy tantárggyal, bizony meg kell fizetnünk a magántanárt is. Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy gyerekünknek egyszer csak elromlik a szeme és szemüvegre lesz szüksége, neadjisten egy idő után kontaktlencsét szeretne majd. És hát egyszer a pici babából 18 éves majdnem-felnőtt lesz, aki nyaralni jár a haverokkal, fesztiválokon bulizik, és a diákmunkával megkeresett pénze nem biztos, hogy kihúzza egy nyáron át.

Mikor aztán egyetemre megy, megint nagyon megugranak a költségeink, és ezt speciel első kézből tudom. Én is nagyon drága egyetemista voltam. Már csak maga a felvételi procedúra is egy kisebb vagyon, később pedig – ha a felvételi sikeres volt - számolhatunk albérlettel, utazási költségekkel, BKV bérlettel… És persze nem elvárható, hogy az egyetem mellett a gyerek meg is keresse a napi betevőre valót. Ilyenkor, bár már talán nem lakik velünk, mégis össze kell húzni egy kicsit a nadrágszíjat, és reménykedni, hogy nem most fogja bejelenteni, fogszabályozót szeretne. Huszonéves fejjel elég vicces lenne, de ami még rosszabb: meglehetősen drága is.

Mindez elég ijesztően hangzik, el kell ismernünk, azonban egy kis előrelátással mérsékelni tudjuk a családi kasszára nehezedő nyomást. Ha van rá lehetőségünk, érdemes havonta, rendszeresen megtakarítanunk egy bizonyos összeget, akár csak néhány ezer forintot, ha nem telik többre. Mikor épp jobban állunk anyagilag, kicsit többet is bedobhatunk virtuális malacperselyünkbe, és egy megfelelő takarékszámlán pénzünk szépen gyarapodhat a bankban. Ha már a gyermek születésekor gondolunk erre, akkor akár havi ötezer forintos megtakarítással több, mint négyszázezer forintra rúgó összeg tudunk megspórolni mire csemeténk iskolába megy. Így talán nem is hangzik olyan nyomasztónak a szeptemberi sulikezdés.

Babanet , 2012. december 03.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó