Gyermekeink és bénaságaink

Az egyre nagyobb hasam felett számtalanszor elálmodoztam arról, milyen lesz, mikor már a karomban tarthatom majd. Őt, az elsőt! Időnként egészen idillikus képeket sikerült magam elé varázsolnom: mosolyogva ébredünk, éjjel kb. öt perc alatt megetetem és visszaaltatom, már ha egyáltalán megébred, séta közben még a nap is fényesebben ragyog majd ránk.

Máskor meg persze teljesen kétségbeestem. Hogy fogom én ezt a gyereket felnevelni? Tényleg készen állok erre? Vajon jó anyja leszek? Mi lesz, ha valamit rosszul csinálok? Hogy mi lett? Számtalan olyan kis sztori született a bénázásaimból, amelyeken már nemcsak én, de a gyerek is jókat rötyög.


Például nem számítottam rá, hogy etetés után fél órával talán nem kéne a gyereket emelgetni-reptetni, mert nem biztos, hogy a betermelt kaja nem fordul vissza nyomban. Így aztán egyik alkalommal a földön fekve a lábszáraimon hintáztattam, csicseregtem hozzá amúgy gügyögősen, a gyerek meg nagyokat vigyorgott, és az egyik ilyen mosoly közben egy nagy adag savval kevert tejet lövellt ki. Egyenesen a gügyögésre nyitott számba.

Egy másik alkalommal felírtak neki a fülgyulladás miatt egy cseppet – Cataflam -, mondván, ennyi és ennyi cseppet kell adagolnom. Hát én adagoltam is lelkesen – egyenesen a fülébe, mert senki sem mondta, hogy azt bizony a torkán kell lenyomnom – a tájékoztatójában sem volt erről szóló utasítás. Még csodálkoztam is, hogy jé, már majd kicsordul a füléből, pedig még csak fél adagnál tartunk. A doktornő tele szájjal kiröhögött, mikor rákérdeztem legközelebb a dologra, majd megvizsgálta a gyereket és megnyugtatott: úgy tűnik, a gyógyszer azért így is használt, meggyógyult a füle.

Karácsonykor sem úsztuk meg bénázás nélkül: a gyereket becsomagoltam az overálljába, volt rajta blúz, kardigán, harisnya is, ahogy kell. Egyedül a szoknyáját nem adtam rá, nehogy a nagyiékhoz vezető úton teljesen összegyűrődjön. De esélye sem volt erre, mert mikor megérkeztünk, észrevettük: a szoknya bizony otthon maradt. Végül, hogy mégse egy harisnyában kelljen szegény gyereknek karácsonyoznia, a kardigánját kötöttük rá szoknya gyanánt, roppant kreatív formában.

Máskor rohantunk épp valahová, ami nálam enyhén beszűkült állapotot okoz. A gyerek viszont ilyenkor is zavartalanul csacsog, így aztán az én agyam előbb-utóbb megelégeli a túl sok inputot, és úgy védi magát, hogy zizegni kezd, és minden kiesik a fejemből. Szerencsére ez csak addig tart, míg el nem indulunk, így aztán még a kapuban észrevettem, hogy a gyereken ugyan overáll van, de csizma helyett papucsban csattog a havon.

Persze, nem csak én voltam képes a családban hasonló agyamentségekre. Az én drága emberem például első alkalommal, mikor kettesben hagytam a gyerekkel, kiborulva hívott fel, hogy milyen vacak már az a pelenka, hát sehogy sem bírja rendesen ráadni a gyerekre. És bár a pelenka elején színes-mintás csík hivatott jelezni, hogy ez bizony az eleje, ő valahogy átmeneti vakságban szenvedhetett, mert mint kiderült, fordítva bár, de végül ráerőltette a gyerekre.

Anyám pedig előszeretettel mesélte el nekem, hogy amikor úgy másfél éves lehettem, a dédimamám megetetett egy kis málnával. Úgy két tálkányival, mire észrevette. És persze hiába kérte a dédit, hogy ne adjon többet, dédi közölte, hogy de én kérem annyira, nézze meg, mennyire ízlik ez nekem. A végeredményt most nem részletezném, elég annyi hozzá, hogy a kerti járókámat nagy nyomású vízsugárral kellett kitakarítani, a semmitől sem undorodó apám pedig a két csuklómnál fogva cipelt be a fürdőbe hasonló sterilizálásra. A málnát valamiért azóta sem szeretem.

Szerencsére az ilyen bakik általában nem járnak komoly következményekkel, és mindannyian átesünk rajtuk. Mert szülőnek egyikünk sem születik csak úgy, azt bizony meg kell tanulni. Ahogy arra is gyakran ráébredünk, hogy két szem, két kéz és két láb kicsit sem elég alapfelszerelés egy anyának egy gyerek mellett.

Ti milyen bénaságokat követtetek el a gyereknevelés során?

Szilágyi Diána , 2011. március 07.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(26 hozzászólás) 

2011 03 07. 12:45
Ez nagyon aranyos cikk:) Az a cataflamos sztori halálos, meg a "rázzuk fel a gyereket" se semmi :D Tuti van baki, amit én is elkövettem, de persze most nem jut ilyen eszembe. De kiváncsian várom, hogy más milyen "érdekes" helyzetbe került:)
→ válasz erre
2011 03 07. 13:26
Tuti sztorik!!!!!!! A nagyobbik fiammal is voltak hasonló dolgaim....de a favoritom....imádja a leveseket, egy a lényeg, hogy legyen benne répa. Egyik nap, hogy-hogynem paradicsomleves volt a menü...megkérdezte: "anya, hol a répa???".Én teljes nyugalommal válaszoltam: "honnan szedjek neked répát, ez paradicsom leves", mire ő szemrehányóan kioktatott:" anyaaaaaa, hát a kertből"!!!! Így lettem én 30 évesen kioktatva a 2 éves kisfiamtól!
→ válasz erre
2011 03 07. 13:53
Nagyon aranyos cikk! Jól mosolyogtam rajta! És főleg a "fülcseppesen" és a kardigánból készült szoknyán!
Párom részéről nálunk is volt ilyen "fordítva adom rá a pelenkát" baki. De épp hetekkel ezelőtt meg én jártam úgy, hogy nagyobbik gyermekemre utazáskor kell még pelust adni, rá is adtam, nézem, jé, kezdi kinőni ezt a méretet? Nem esett volna ám le, hogy a húga pelusát adtam rá. Ugyanazt a márkát hordják, csak más méret, más minta...a minta akkor épp nem tűnt fel.
→ válasz erre
2011 03 07. 14:28
Ez a Cataflamos sztori.... :D Nagyon ott van :)
→ válasz erre
2011 03 07. 14:38
dia
gyablonka, na, a gyerekszáj a másik kimeríthetetlen téma. Majd írok egy olyat is.:) Az osztás a gyerek részéről nálunk is megvan.:)))
→ válasz erre
2011 03 07. 15:05
Két lánykám van,kicsi a korkülönbség köztük,így az elejét elég zombi üzemmódban csináltam végig.Azt se tudtam néha,hogy kivel mit kell csinálni.:) Így kezdtem itatni reggelinél az apukát tejjel a gyerek helyett,és gyömöszöltem a 4 hós kistesó szájába a banándarabot.... :)
→ válasz erre
2011 03 07. 16:46
aranyos sztorik. :)
A nagyobbik fiam másfél évesen kórházban volt,amíg hazamentem "rendbetenni" magam,apukája maradt vele.Hívott is telefonon,hogy a peluson a ragasztócsíkot a hátára vagy előre kell ragasztani? (bugyipelus volt.)
→ válasz erre
2011 03 07. 16:47
Játszótéren a nagyfiam helyett a félévesnek adagoltam a túróstáskát....

→ válasz erre
2011 03 07. 18:04
Mekkora ez a cataflamos sztori, nagyon tetszik!:-)
"Pelusfelcsere" és kajatömködés nálunk is rendszeres egy egy nehezebb éjszaka után. Még a teli kakaós janás üveget is beledugtam a 4 hósom szájába anno....de szerencsére nem húzta meg, csak nézett kerek szemekkel...
Meg eljátszottam azt is, hogy a nagyobb fiam épp leszokott a cumiról, marha nehezen és a délutáni közös alvás kezdetekor lazán belenyomtam a szájába Kisöcsi cuciját. Persze először édesen elkezdte szívni de pár mp boldog cumizás után azért kivette a szájából és jól le is tolt, hogy Ő mekkora fiú már, neki ez nem kell.:-)))
→ válasz erre
2011 03 07. 19:47
Nagyon ari ez a cikk! Én miután Manókám született egyszer annyira fáradt voltam, hogy a cumi kifőző vízből kortyoltam egy nagyot....
→ válasz erre
2011 03 07. 21:23
Mekkora ez a cataflamos sztori, nagyon tetszik!:-)
"Pelusfelcsere" és kajatömködés nálunk is rendszeres egy egy nehezebb éjszaka után. Még a teli kakaós janás üveget is beledugtam a 4 hósom szájába anno....de szerencsére nem húzta meg, csak nézett kerek szemekkel...
Meg eljátszottam azt is, hogy a nagyobb fiam épp leszokott a cumiról, marha nehezen és a délutáni közös alvás kezdetekor lazán belenyomtam a szájába Kisöcsi cuciját. Persze először édesen elkezdte szívni de pár mp boldog cumizás után azért kivette a szájából és jól le is tolt, hogy Ő mekkora fiú már, neki ez nem kell.:-)))
→ válasz erre
2011 03 07. 23:20
:)
Nálunk első babák a most másfél éves ikreink. Császármetszés után másnap délben engedtek le a baba-mama-papa szobába, amit mi a friss szülőség mámorában boldogan foglaltunk el. Minden utasításra figyeltünk és be is tartottuk őket: mit mikor és hogyan kell csinálni. Aztán estefelé jött a vizit, a babák szopiznak, jól vannak, minden heppi. Na és hogy kaki volt-e. Na ekkor néztünk össze döbbenten a férjemmel: hát pelust azt bizony nem cseréltünk.... Senki sem mondta, hogy azt is kell.... Szegény picikék popsijáról úgy kellett lehámozni az újszülött szurokkakit... Azóta is szégyellem, hogy ilyen buták voltunk, de mégis olyan szivet melengető az emlék... :DDDD
→ válasz erre
2011 03 08. 08:06
nagyon jó cikk!!!
→ válasz erre
2011 03 08. 11:17
Szuper cikk! Nálunk egy rövid ideig valamiért elég üvöltősre sikeredtek a fürdetések kislányom öt hónapos kora körül. Miután mindent kipróbáltunk, apájával, már csak rezignáltan tűrtünk és vártuk a - szerencsére - átmeneti időszak végét. Egyik ilyen este holtfáradtan rogytam le vele az esti szopizáshoz amikor a férjem közölte, hogy olyan hiányérzete van. Kellett egy jó tíz perc, mire rájöttünk, hogy ruhát és hálózsákot ugyan adtunk a gyerekre, de a pelenka valahogy lemaradt :D
→ válasz erre
2011 03 08. 13:40
A Cataflammal már több ismerősöm is járt így, és én is majdnem, csak valamiért rákérdeztem a doktornőnél, mikor felírta, hogy ugye a fülébe kell cseppenteni. Ő nem röhögött, hanem meresztette a szemét, és megmondta, hova kell...
→ válasz erre
2011 03 08. 14:10
Hű ez a cikk..kifeküdtem, meg a többi hozzászólástól is:) persze a cataflamos cucc viszi a primet:) ja és én is tettem már a fiam elé kávét, miközben apa a kakaót kapta:) fiam szólt, hogy anya ez apa kávéja (megérezte az illatát)

illetve az első pelusozásoknál senki nem mondta,hogy a kukinak lefelé kell lennie... voltak így balesetek.

irjatok még olyan jó volt olvasni ezeket:) de várom már a gyerekszájat is:)
→ válasz erre
2011 03 08. 14:11
sziasztok! nagyon aranyos a cikk! vicces történeteket olvashattam! :) nálunk is a cumi volt az, amit majdnem benéztem. anyuméktól jöttünk haza, és Beni (2,5 éves) apukámmal előre ment, és jól elbújtak a liftajtó környékén, hogy majd engem és anyumat jól megijesszenek. férjem már előbb lement Esztivel (3 hós), de a cumija a kezemben volt. fáradt voltam, és picit elkalandozhattam, mert mikor "halálra" rémültem a fiam ijesztése által, autómatikusan toltam be a szájába a hugi cumiját, pedig Beni akkor már kb. 1 hónapja cumimentes volt! szerencsére még idejében kapcsoltam, pedig Benim, a jó kis nosztalgikus emlékekre már tátotta a kis száját! :D
→ válasz erre
2011 03 09. 12:02
Sziasztok!
Nagyon jók!
Jókat mosolyogtam olvasásuk közben:)
→ válasz erre
2011 03 10. 06:39
ÁÁÁÁÁÁ kora reggeli röhögés :)
Nálunk sok vicces jelenet volt, de a kedvencem: apja fogja a bömbölő héthóst, én meg hozom a cumit, és nagy lelkesen betolom ... az apja szájába. Akkorát röhögtünk, hogy a kicsi is abbahagyta a sírást, és velünk nevetett.
→ válasz erre
2011 03 10. 15:03
Jajj de jókat nevettem :)
Első tisztábatevésnél a kórházban én is fordítva tuszkoltam a pelust a gyerekre....áá...tegyük hozzá hogy ápoló vagyok és többszáz pelust tettem már fel :D
A cumit pedig előfordult párszor hogy kupakkal együtt nyomtuk(volna)a szájába...
→ válasz erre
2011 03 11. 08:15
Szenzációs cikk. A cataflamos viszi nálam a pálmát. :)) Én is bakiztam már sokszor,pelussal, cumival, volt, hogy tápi helyett kávét csináltam a gyereknek éjjel. Van ilyen. A legnagyszerűbb mégis az volt, mikor a fiam születése után mikor jöttünk haza a kórházból, jött elém a férjem a két lányommal és zoknitól a kabátig a nagylányom a kisebbik ruhájában volt, a kicsi meg a nagyéban... Úgy, hogy 20 cm-s betűkkel van ráírva a szekrényükre a nevük, hogy melyiknek hol vannak a ruháik.. :)) Akkor sokat röhögtem.. :)
→ válasz erre
2011 03 16. 16:34
Annyira jók ezek a sztorik :)) mi is voltunk úgy hogy a lányom csizmáját akartam a fiamra húzni ,de ő képben volt és rám szólt,pedig tuti menő lett volna az oviban a rózsaszín kis csizmában :))) tuti volt több is,de így most nem jut eszembe :D
→ válasz erre
2011 03 16. 20:01
Nagyon jó írás. Nekem most nem jut eszembe saját bénaság, de apukámnak és a tesómnak duóban sikerült egyszer fordítva bepelusozni a gyereket. Mentségükre legyen mondva, minden bent maradt. :)
→ válasz erre
2011 03 19. 23:16
Nálunk az apja fordítva adta rá a nadrágot a kisemberkére .... és néha még most is előfordul (3 éves a gyerkőc) ....... :) !
→ válasz erre
2011 03 20. 13:41
A fordított pelusozást nálunk is bemutatta a kedves papa. Ti sose felejtettétk el megetetni a gyereket pici baba korában? Szerencsére pár perc bosszankodás után (miért bömböl már megint ez a gyerek?) rájöttem, hogy a hiba az én készülékemben van.
A rohanás miatti beszűkült tudatállapot nálam rendszeres, például előfordult, hogy a játszótérről kellett hazajönni, mert a gyerek mezítláb ült a babakocsiban :o) Szerencsére nyár volt :o)
→ válasz erre
2011 06 09. 12:42
Hol olvastam, hogy apára maradt a pelusozás, és aznap nem volt kaki, mert apus, amúgy erős férfiember módjára, jóóól szorosan ráerősítette a bébre a pelenkát. Aztán amikor aggógó anyus kibontotta a gyermeket, jött a rottyos "szökőár"... :-D
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?

	
X
Babázz lazán! - TeakiadóKamaszmentő - TeakiadóNem születtél anyának! - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó
Nem születtél anyának! - Teakiadó