Hogyan segíthetsz megérteni gyermekednek a halál és a gyász fogalmát?

A halál, a veszteség egy természetes dolog, az is az élet része. Gyakran már egészen fiatal korban találkozunk az elmúlás, vagy egy baleset okozta tragédiával, ami érintheti a házi kedvencünket, de sajnos akár a nagyszüleinket is. Ezért fontos megtanítani gyermekünket a gyász kezelésére, feldolgozására!

Olykor előfordul, hogy elveszítünk valakit, és a saját gyászunk mellett, a lurkónknak is el kell magyaráznunk, hogy mi is történt, segítenünk kell megérteni, feldolgozni a helyzetet – és ez bizony nem könnyű. Természetesen itt is igaz, hogy „ahány ház, annyi szokás”, ám mi most összegyűjtöttünk – gyermekekkel foglalkozó szakemberek segítségével – néhány általános érvényű igazságot a téma kapcsán.

#Legyünk egyenesek és őszinték

A szakemberek azt javasolják, hogy ne használjunk szépítő kifejezéseket, mint például, hogy „a papa most egy hosszú útra ment”, vagy „elaludt”, mert a kicsik nem tudnak a sorok között olvasni, elképzelnek, mindent, amit mondunk nekik. Csalódás fogja tehát érni őket, amikor azt várják, hogy felébredjen az illető, vagy visszatérjen az útról, és több frusztrációt okozunk vele, mintha pusztán a tényekre szorítkozunk. Tehát inkább próbáljuk meg úgy beállítani az életet, mint egy folyamatot, ami a halállal zárul, tudassuk Vele, hogy ez természetes; egyszer mindenkinél bekövetkezik. Ne féljünk kiejteni a „halál”, „meghal”, „gyász” szavakat.

#Tegyünk fel kérdéseket, és válaszoljuk is meg gyerkőcünk minden kérdését

Beszélgetést kezdeményezni nagyon nehéz ebben a témában, és sok mindentől függ annak menete: hány éves a kicsi, milyen kapcsolatban állt az elhunyttal, mi történt (baleset, betegség vagy természetes halál). De a fentebb említett egyszerű, tényekre koncentráló hozzáállás itt is igaz. Különösen akkor fontos a feldolgozást minél nyíltabb kommunikációval segíteni, ha esetleg jelen is volt a pici a tragédia bekövetkeztekor (meglátogattátok a nagyit kórházban, aki már élettelenül feküdt ott, látta, ahogy a kutyus kiszalad az útra a kocsi elé… stb.). Kérdezd meg, hogy mit érez, megértette-e, hogy meghalt az illető; az mit jelent. A gyerekek sokszor teszik fel ugyanazt a kérdést (nemcsak ebben a témakörben), ami nem azért van, mert nem fogták fel a történteket, vagy a válaszaid… hanem mert így dolgozzák fel az eseményeket, rágódnak rajta, és hallani akarják még egyszer és még egyszer. Ami persze, főleg jelen esetben, rendkívüli türelmet igényel, hiszen a saját fájdalmunkkal is meg kell birkóznunk.

#Vegyük számításba, hogy a kicsik érzései nagyon bonyolultak (és mások)

A felnőttek gyászának több fázisa van, azonban a gyermekekben máshogy zajlódik le ez a folyamat. Nem szabad elvárásokkal közelítenünk feléjük, főleg nem; leszidni őket, amiért a hír hallatán ugyanúgy játszanak tovább, és látszólag semmilyen együttérzést nem tanúsítanak. „Ki-be mászkálnak” a szomorúságból, olyakor az alvási szokásaikra hat a gyász, az iskolában teljesítenek rosszabbul, figyelemzavar lép fel, vagy rendszertelenül étkeznek.

#Bíztassuk arra, hogy bármilyen módon kifejezze, mi zajlik le benne

Fontos, hogy gyermekünk érezze, hogy biztonságban van velünk; az otthonában. A lakás egy mentsvár, menedék, ahova bármikor elmenekülhet, a későbbiek során is, bármilyen atrocitás éri a nagyvilágban. És itt, ebben a biztonságos környezetben „kiengedheti” a gyásszal kapcsolatos gondolatait. Mindig a saját korának és érdeklődési körének megfelelő eszköz használatára bíztassuk, az érzelem-kifejezés kapcsán, tehát játékokkal, rajzolással, írással, versek, dal komponálásával… stb.

#Bizonyosodjunk meg róla, hogy tisztában vele, hogy nem az ő hibája

A kicsik sokszor valamiféle furcsa összefüggést vélnek felfedezni a saját felelősségük és a veszteség között, ezért fontos, hogy biztosítsuk őket róla, hogy semmi közük a tragédiához, nem miattuk történt.

#Fejezd ki a saját gyászod, ne rejtegesd előle

Mint ahogy a legtöbb dolgot az életben; a veszteség kezelését is tőlünk lesik el, ezért azt a fajta egyensúlyt lenne érdemes megtalálni, az érzelmeink kimutatásakor, amiből az tükröződik gyerkőcünk számára, hogy bár gyászolunk és szomorúak vagyunk, mégis erősek maradunk. Ha segítségre van szükségünk, intézzük el ezt szakemberrel, ne nyomjuk a kicsi vállára a terhet, hogy Neki kelljen istápolnia!

A szakemberek legesszenciálisabb tanácsa az, hogy képzeljük magunkat a kisember helyébe, vajon most min mehet keresztül, nekünk mi esne jól, és cselekedjük e szerint (empátia, türelem mindenek felett!).

 

Plézer Panna , 2018. december 17.
 
 
 
Címkék:  

szülők és gyerek

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?