Iskolába készülünk

Tíz perc múlva szeptember lesz, tehát nem tudjuk elkerülni az iskolakezdéssel való szembenézést. Akár várjuk, akár nem (én igen!), bizony rögtön becsengetnek, nekünk pedig immár három iskolás gyerekünk van. Mikor nőttek így meg?!

A nyári szünet gyakran gyötrelmesen hosszúnak tűnik, ám augusztus utolsó hete hipersebességgel tűnik tova. Ilyenkor derül ki, hogy az ünneplő cipő szorít - és amúgy is ronda -, új kell belőle. Az összes radírt, vonalzót, körzőt és hegyezőt elnyelte valami intergalaktikus fekete lyuk, veszek is rögtön mindegyikből vagy tizennégyet, és elrejtem a lakás különböző pontjain a későbbiekre is gondolva.

Hogy milyen füzeteket is kéne beszereznem, azt a tanárok kreatív módon a fantáziámra bízták, ugyanis egyik gyerekem sem hozott listát. Sebaj, vannak elképzeléseim, legfeljebb ha nem jó a 12-32-es meg a 16-32-es se, elrajzoljuk mind az ötvenet. Szeretek firkálgatni unalmas óráimban (bár lenne nekem olyan!)

Mondtam már, hogy nincs meg a fiam tornacipője? Pedig elvileg még jó, ugyanis tavasszal vettük, és az utolsó tanítási napon még esküszöm, hogy megvolt, de valószínűleg valahol a hegyezők és a radírok társaságában múlatja az időt, jókat röhögve rajtunk.

Nem, nem számolom össze, mennyibe kerül a tanévkezdés, nem vagyok én se könyvelő, se közgazdász, na meg kímélni is akarom magam a nagy számok okozta traumától. Pedig mi még örülhetünk is, hogy a tankönyveket ingyen kapjuk.

Most még hajnali fél hatkor kelnek, mindegy, hogy szerda van-e, vagy vasárnap, de egy hét múlva úgy kell majd őket háromnegyed hétkor kirobbantani az ágyból, mert pont ez az egy hét az, ami idő alatt ólmos őszi fáradtság lesz úrrá rajtuk, immunissá téve őket a reggeli világosságra.

Ez lesz az az év, amikor egy csomó minden megváltozik. A legkisebb gyerekünk is becsücsül az iskolapadba, megtanulja az ábécét meg a hétbőlkettőt. A legnagyobb gyerekünknek meg ideje lesz új iskolát választanunk, járhatunk nyílt napra, felvételi elbeszélgetésre, túrhatjuk a netet, faggathatunk ismerősöket és ismeretleneket, juhéjj.

Még nem tudom, milyen lesz az egész napos iskola, hogyan férnek meg a gyerekek különfoglalkozásai, a sport, a zene, a tánc az új oktatáspolitikai elképzelésekkel. Mikor és hogyan fog ebédelni a roppant válogatós fiam? Lesz-e módjuk ebéd után egy kicsit lecsillapodni hagyni az anyagcseréjüket, vagy rögtön kénytelenek lesznek kulturáltan rohangálni az udvaron? Ha 2-től fél 4-ig tart egy szakkör, akkor hazajöhetnek, vagy arra a fél órára még vissza kell vándorolniuk a tanterembe? Megannyi kérdés, amire választ most még senki sem tud adni.

Jövő héten tanévnyitó, újra kezdődik a reggeli verkli. Az ég legyen irgalmas mindannyiunkhoz.

Nágel Zsuzsi , 2013. augusztus 28.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(1 hozzászólás) 

2013 08 28. 16:39
Nekem a nagy indul most iskolába, a kicsi meg óvodába. Először úgy gondoltam, hogy megyek értük és otthon ebédelünk, mert nekem sajnos nincs hová visszamennem dolgozni. Most úgy lesz, hogy a nagy ott ebédel, de tízórait és uzsit otthonról visz, mert az oviban sem mindig ette meg amit adtak, akkor legalább azt adok neki amit szeret és szívesen meg is eszik. A kicsit 11-kor hozom el az oviból, még ebéd előtt, tízórait neki is csomagolok. Otthon ebéd, majd alvás és amikor felébredt, már mehetünk is nagyért a suliba. Én azért örülök a napközinek, mert a kicsi úgysem hagyná tanulni. A délutános tanítónénit meg már a néptáncról ismerjük, nagyon szereti a fiam, pedig elég szigorú. A beilleszkedés miatt izgulok, a fiam elég izgága, de az új feladatokat szereti, leköti a figyelmét.
Szóval izgalommal várom a tanévkezdést, de azért nem vesz körbe rózsaszín felhő, tudom, hogy lesznek nehézségek. Sok sikert minden kis ovisnak és iskolásnak!
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?