Kamaszok a játszótéren

Két óvodáskorú gyermek édesanyja vagyok és a jó idő beköszöntével a lehető legtöbb időt töltjük a szabad levegőn, parkokban, játszótereken. Sajnos, egyre többször tapasztalom, hogy a kisgyerekeknek szánt játszótereket nemcsak a picik veszik birtokba, hanem a nagyobb, kamaszkorú fiatalok is.

Azon szülők közé tartozom, akik rászólnak ezekre a "gyerekekre" és világosan elmagyarázom nekik, hogy az adott hinta, mászóka stb. nem nekik lett kitalálva, nem az ő súlyukra lett kalibrálva. Arról nem is beszélve, hogy legyenek tisztában azzal, hogy az új játszóterek több millió forintba kerülnek.

A tegnapi napunk is egy vidám játszótéri napnak indult. Akkor még nem gondoltam, hogy csúnya véget ér. A sétányon található kalózhajó játszótéren álltunk meg. A játszótér telis-tele volt gyerekekkel, az éppen tipegőtől a nagy kamaszokig - kb. 14 évesek - bezárólag. A 7 és 5 éves gyerekeim mellett ezen a játszótéren sem kell állandóan ott lenni, hiszen elég nagyok ahhoz, hogy tudjanak vigyázni magukra és elég biztonságosnak tartottam a helyet ahhoz, hogy ne érje őket baleset.

Éppen a kisebbik gyerekemet tartottam szemmel, amikor arra lettem figyelmes, hogy kamaszok tábora - kb. négyen lehettek, fiúk lányok vegyesen - a kalózhajó egyik tornyának tetején ülnek, és az egyikük ugráshoz készülődött. Az ugrani készülő megkérdezte a társát, hogy jön-e valaki. Meg sem várta a választ és már ugrott is.

Balszerencsénkre az én kisebbik lányomat találta telibe a közel 70-80kg súlyú fiúcska fentről. A srác annyira megijedt, hogy megszólalni sem tudott, a lányom pedig nem bírt lábra állni. Attól, hogy a szemem láttára történt a dolog, szinte alig tértem magamhoz és csak annyit tudtam mondani a fiúnak, hogy segítsen annyiban, hogy felemeli a kislányt és leadja egy olyan helyen, ahol biztonságosan leemelhetem a kalózhajóról.

Nem szidalmaztam a fiút, mert azzal voltam elfoglalva, hogy megnézzem a gyerek lábát. Nehéz ilyenkor higgadt fejjel gondolkodni, de ahhoz hogy a gyerekem ne érezze meg, hogy mekkora baj van, nyugodtnak kellett maradnom. Ezért inkább nem hívtam mentőt - és azért sem, mert úgy gondoltam, talán másnak nagyobb szüksége lehet rá azokban a percekben -, hanem ölbe vettem az én picurkámat, szóltam a testvérének és elindultunk gyalog a kórház baleseti sebészetére.

Ott megvizsgálták, megröntgenezték, majd gipszbe rakták, mivel a kislánynak sípcsont törése lett. Hat hétig lesz gipsz a gyereken. Azt már mondanom sem kell, hogy ennyi időre a munkámnak is annyi. Mindez azért, mert egy játszótérre nem való korú, "nagy gyerek" nem úgy használta a játszóteret, ahogy azt kell.

Két célzattal írtam meg mindezt. Egyrészt, hogy felhívjam az anyukák figyelmét arra, jobban figyeljenek a gyerekükre - és ne féljenek rászólni az oda nem való kamaszokra - a játszótereken. Másrészt, remélem, hogy amennyiben megjelenik ez a cikk, eljut ahhoz a fiúhoz is, aki a balesetet okozta és máskor jobban meggondolja, hová megy a haverjaival hétvégenként szórakozni, valamint tanulságul szolgál más kamaszoknak is.

Szoták Katalin, Győr

2011. április 11.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(6 hozzászólás) 

2011 05 10. 20:24
d.dodóval kell egyetértenem, hiszen annak idején bár nem eu-s játszóterek voltak még mi is kimentünk a csajokkal a játszótérre egy kicsit dumálni ilyesmi, és azt hiszem cigiztünk is. Az más kérdés hogy ezek már általában este történtek mikor a kicsik már rég fent voltak. Annak idején ugyanis hét órakor engem 10 év alatt már rég hazaparancsolt és 3 évesen nem voltam a játszótéren még kilenc órakor is. Ha pedig gyerekek még tartózkodtak ott, akkor átültünk a legtávolabbi részre. Ja és arról nem is beszélve hogy még 17 évesen sem voltunk még hatvan kilós se nem hogy nyolcvan. Ha kizavarjuk őket még ez a kis mozgás is elmegy akkor jövőre már 100 kilós lesz az a 14 éves gyerek? Bár szerintem a megoldás az lenne ha az Ő korosztályuknak is lenne még játszótere, normális focipálya ilyenek, viszont abban egyetértek hogy mindent rendeltetés szerűen kellene használni. De valljuk be őszintén néha jó kicsit rossznak is lenne vagy nem?
→ válasz erre
2011 05 10. 20:25
Jaj még azt azért természetesen hozzátenném jobbulást a gyerkőcnek, meglátod hamar kiheveri ahogy ált. a gyerekek szokták.

→ válasz erre
2011 06 13. 01:49
Amit én tapasztalok, az Nilabali történetéhez hasonló sajnos. Rángatják a hintákat, tépkedik a csemetefákat, rongálják a játékokat....Ha rájuk szól az ember, csak vadabbul csinálják mindezt. :( 12-14 évesek lehetnek nagyjából. Szerintem pedig nincs helyük egy sima játszótéren. Nincs, ha azzal veszélyeztetik a kisebbeket, mint a fenti történetben. Jobbulást a leánykádnak!
→ válasz erre
Összes hozzászólás (6) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?