Másodszülött kicsi Fiam: látlak, hallak és mérhetetlenül szeretlek téged Egy édesanya levele újszülött gyermekének

Drága Másodszülöttem,

alig egy szempillantás, és már három hete itt vagy velünk, ezen a számodra teljesen új világon.  Mint második gyermekem, az a megtiszteltetés ért, hogy nem neked kell úttörőként haladnod az élet rögös útjain. A hibákat, amiket kezdő édesanyaként elkövettem, remélhetőleg veled nem fogom újra elkövetni (bár kétgyermekes anyaként valószínűleg lesznek még nehézségeim). 

Már tudom, hogy ha 10 alkalommal is csuklani fogsz, nem lesz szükség arra, hogy idegeskedve hívjam a doktor nénit.

Ha az etetések után visszabuksz egy kicsit, nem aggódom majd, hogy vajon eleget ettél-e.

Ha nem szundítasz délutánonként többet két óránál – és ha nem alszod át az éjszakát egyévesen – már tudom, hogy semmi baj sincs veled, és azt is, hogy ez az idő úgyis olyan gyorsan tovaröppen.

Mivel második gyermek vagy a családban, hamar megértettem, hogy fogantatásodtól meg kell majd osztanom figyelmemet köztetek, még születésed pillanatát is.

Mert nem tarthatlak akkor és annyit karjaimban, ahogy ezt bátyáddal tehettem annak idején. Le kell tegyelek, hiába sírsz vagy forgolódsz nyugtalanul ágyacskádban, ha testvéred éppen magára öntötte a reggelijét, és tiszta ruhát kell adnom rá. 

Amikor szoptatlak, nyugalmunkat gyakran zavarja meg valamilyen hangos robaj, ami átszűrődik a másik szobából, ahol testvérkéd tesz-vesz, vagy üt szöget a fejembe a túl nagy és hosszú csend, ami szintén aggodalomra adhat okot.

Ha előfordul, hogy más karjaiba vagyok kénytelen adni Téged, nem azért történik, mert nem én szeretném nyújtani neked a békét és a szerető anyai melegséget, hanem mert bátyádnak is szüksége van rám.

Mielőtt megszülettél, elképzelni sem tudtam, hogyan lehet majd egyszerre két kicsi emberi lényt is úgy szeretni, ahogy korábban testvérkédet szerettem. De ahogy világra jöttél, a szívem kétszeresére duzzadt.  

Drága másodszülöttem, annak ellenére, hogy gyakran küzdened kell figyelmemért, és előfordul, hogy kénytelen vagy nagy hangerővel jelezni, figyeljek oda rád, azt szeretném, hogy tudd, téged is nagyon-nagyon szeretlek.

Szeretem az illatod, szeretem azt, ahogy azonnal megnyugvásra lelsz, amikor ölelő karjaimba veszlek.

Szeretem, ahogy kezecskéid mindig utat találnak, hogy kiszabadítsák magukat a pólyából, és a pici gödröcskéket arcodon, azt az apró mosolyt, ami akkor jelenik meg rajta, ha álomba szenderülsz.

Szeretem, ahogy a fürdetések alkalmával megnyugvásra lelsz, és még azokat az álmatlan éjszakai órákat is, amikor fel-le sétálgatok veled – mert ezek azok a drága pillanatok, amiket zavartalanul tölthetünk kettesben, csak te és én.

Az anyaság, ez az állandóan változó és véget nem érő utazás, amiről megtanultam, hogy kiélvezzem minden egyes pillanatát – a jókat és a rosszakat is.

Nézem a bátyádat, ahogy totyog, beszél, a kétéves kisgyermek minden nehézségével együtt, és elámulok, milyen gyorsan elrepült két esztendő. Nézem őt és rájövök, hogy minden egyes pillanat – különösen az éjszakai etetések és az azt követő szertartás – olyan, amit örökre magamba zárok, és megőrzöm, mert gyorsan el fog múlni.

Köszönöm neked, drága kisfiam, az anyaságnak ezt az új megélését.

Még csak most ismertük meg egymást, de már betöltöd a szívünket és el sem tudnánk nélküled képzelni az életünket. Mert még több örömet és tartalmat adsz napjainknak, és még több szeretetet családunknak, másodszülöttként, már azzal is, hogy létezel.

Édes másodszülött kisfiam: talán nem érted még, és valószínűleg lesz, amikor majd nem így gondolod, de azt szeretném, hogy tudd, látlak, hallak és mérhetetlenül szeretlek Téged.

 

Szerető édesanyád

- via -

Nyitókép: Gettyimages.com

B.Zs. , 2020. szeptember 18.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XBabázz lazán! - Teakiadó