Mindent kipróbál, mindent megkóstol, nem bírja a korlátokat: így fegyelmezd a totyogóst
Az 1-2 éves kisgyerek olyan, mint a szélvész: mindent meg akar ismerni, mindent maga akar kitapasztalni, a korlátokat nem bírja, a fegyelmező szót nem érti - vagy legalábbis úgy tesz, mintha nem értené. Pedig a legfontosabb viselkedési normák és biztonsági szabályok alapjait ebben a korban kell lerakni - a nagy kérdés csak az, hogyan?
Nézett már a szemeid közé mosolyogva a beszélni még alig tudó gyereked, és vágta rá vidáman a kérésedre, hogy NEM? Szaladtál már utána kétségbeesetten, miközben elszáguldott a kismotorral? Érezted már úgy, hogy elsüllyedsz szégyenedben, mert a bolt közepén vágta ki a hisztit? A te egész napod is folyamatos, értelmetlen fegyelmezésből áll, mert a gyereked mindent csak széttép, megeszik, mindenhova felmászik, nincs veszélyérzete, és egészen sajátságos az ízlése? (A homok ízlik neki, a zöldségleves nem.) Ha igen, üdv a klubban: totyogós gyereked ugyanis pont úgy viselkedik, ahogy az a korosztályától elvárható. A te feladatod pedig “mindössze” annyi, hogy ezt megpróbáld kezelni.
Így látja a világot egy kisgyerek
Az ennyi idős kisgyermek rohamtempóban fejlődik. Az első születésnapján talán még meg sem tette az első lépéseit, hamarosan azonban már szélsebességgel rohan, amíg orra nem bukik. Egyre magasabbra ér fel a keze, és ő mindent meg akar ismerni, amit elér - amit pedig nem ér fel, az után felmászik. Beszédkészsége is folyamatosan fejlődik, bár ő mintha a NEM szó kitartó ismételgetésére korlátozná ezt a képességét.
Veszélyérzete még nincs, a külső korlátokat pedig nehezen fogadja. A magyarázatot nem fogja fel, legfeljebb akkor, ha az nagyon egyszerű, és még akkor sem feltétlenül érdekli. Az ennyi idős gyerekek beszédkészsége között hatalmas különbségek vannak: némelyik másfél évesen már rövidebb mondatokban beszél, a másiknak még kétévesen is csak néhány, aktívan használt szava van. Mindkét csoportra igaz azonban, hogy az érzéseiket, problémáikat még nem képesek árnyaltan kifejezni, ami frusztrációhoz, és olykor elkerülhetetlen hisztikhez vezet. Ugyanezzel magyarázható az ebben a korban gyakran megfigyelhető agresszió is. Nem minden gyerek üti meg a többieket, vagy húzza meg a hajukat, de aki igen, az sem rosszaságból vagy neveletlenségből teszi, hanem azért, mert az indulatait még nem tudja kontrollálni, és az a képessége sem fejlődött ki, hogy átérezze a másik fájdalmát. A szülők dolga ezt megtanítani, de nem fog menni egyik napról a másikra.
Totyogóst fegyelmezni tehát nehéz, sok türelmet és kitartást igénylő, de nem lehetetlen feladat.
Így fegyelmezd a kisgyereket
Mutasd meg neki, mit tegyen! Nem elég, ha a szoba másik végéből kiáltasz oda neki, hogy finoman bánjon a kutyával, hanem menj oda hozzá, fogd meg a kezét, és mutasd meg, hogyan kell simogatni, Közben mondd: “Most simogatunk” “Finoman nyúlunk Buksihoz.”
Emeld ki a szituációból! Ha a hiszti vagy az agresszió olyan helyzetet teremt, amit ott helyben nem tudsz kezelni, a legjobb, amit tehetsz, ha kiemeled a gyereket a szituációból, például hazamentek a boltból vagy a játszótérről. Legközelebb újra lehet próbálkozni,
A figyelemfelhívó rendetlenkedést hagyd figyelmen kívül!: A gyerek sokszor azért nyávog vagy rendetlenkedik, hogy ezzel hívja fel magára a figyelmet. A legjobb, amit tehetsz, ha ilyenkor úgy teszel, mint aki észre sem veszi ezt a viselkedést, így nem erősíted meg azt. A módszerrel azonban légy óvatos: nem szerencsés akkor tenni ezt, ha a gyereknél éhség vagy fáradtság miatt szakadt el a cérna, figyelj, hogy ne sodorja magát veszélybe, ha pedig a viselkedést abbahagyta, mindig fordulj oda hozzá, és mondd: “Most már szépen viselkedsz, úgyhogy itt vagyok, figyelek rád.”
Teremts számára biztonságos környezetet!: Nagyban csökkentheted a fegyelmezés gyakoriságát, ha gyerekbiztos környezetet teremtesz, például ne legyen a keze ügyében olyan tárgy, amihez nem nyúlhat. Amennyire csak lehet, hagyd, hogy felfedezze a világot!
Napirend: A kiszámítható napirend rengeteg frusztrációtól kíméli meg a gyereket és a szülőt is. Ha tudod, hogy evésidőben valószínűleg az éhség a baja, alvásidőben pedig az, hogy álmos, egy pillanat alatt megoldhatod a problémáját, sőt, akár el is kerülheted a nehézségek nagy részét. Neked is és neki is jobb, ha mindig tudjátok, a nap mely szakában nagyjából mire kell számítani.
Ne magyarázz hosszasan! A hosszas magyarázatot nem érti a kisgyerek. Ha kezet emel rád, felesleges még elmagyarázni neki, hogy szülőt nem ütünk, sőt senkit sem, hogy neki hogy esne mindez stb. Egyszerűen fogd le a kezét, és mondd határozottan: Nem! Nem szabad! Az ekkora gyerek még azt sem feltétlenül érti meg, hogy a másiknak ez fáj, ugyanakkor kifejezetten kontraproduktív lehet “visszaadni neki”: még a legenyhébb, fájdalmatlan legyintés is azt az üzenetet közvetíti, hogy meg szabad ütni a másik embert.
Büntetőszoba: Vannak, akik hatékonynak tartják ebben az életkorban az úgynevezett büntetőszobát. Ez egy olyan biztonságos helyiség a lakásban, ahova a felpörgött gyereket be lehet vinni, és hagyni, hogy ott lenyugodjon. Lehet, hogy valakinél beválik, de nem csodaszer, sok kisgyerek csak még jobban behergeli magát tőle. Ha mégis megpróbálkozol vele, semmiképp se a gyerekszobát válaszd ki erre a célra: a saját birodalma nem lehet egyben a büntetés helye is.
Dóri, 2021. szeptember 29.
