6 dolog, amivel szembesülnöd kell, ha korababád születik!

Nincs olyan kismama, aki kifejezetten arra készülne, hogy korababát fog a világra hozni. A koraszülés sokk, mind az anya, mind a baba számára. Ma még nem lehet tudni, hogy pontosan mi okozza, ahogy megelőzni sem. De a magyar kismamák 9-10 százaléka idő előtt hozza világra a babáját.

Egy korababa születése biztosan nem olyan körülmények között zajlik, mit egy érett újszülött világra hozatala. Aggódás, féltés, félelem, sőt rettegés lengheti be, hiszen itt minden mozdulat, döntés és perc számít, egy vagy akár több kis életről van szó. Ha pedig a korababa szerencsésen megérkezett, még sok időt fog eltölteni a mesterséges anyaméhben, vagyis az inkubátorban. Hogy ezalatt mi zajlik a szülőkben, arról álljon itt a következő hatos lista.

1. Úgy fogod érezni, becsaptak!

De ez nem csoda. Nyilván arra készültél, hogy az első napokat a babád dédelgetésével fogod tölteni. Hogy a kórházban töltött pár nap után hazamehettek. És ehhez képest, egy kisszéken ülve kuporogsz az inkubátor mellett órákon keresztül, miközben esetleg még azt is megtiltották, hogy hozzáérj a babádhoz. Nem a tiéd lett az első etetés, fürdetés és pelenkacsere élménye, mert azt az egészségügyi személyzet végzi el. Persze, hosszú távon nézve ez az egész csak pár röpke pillanat, de soha vissza nem térő pillanat. Szóval mondjuk ki, fullosan szívás!

2. Bűntudatod lesz

Méghozzá kétszeresen is akár. Egyfelől a terhességed és a baba miatt. Biztos figyelhettél volna jobban az étkezésre, biztos meg lehetett volna előzni a császárt, nem kellett volna annyira hajtani, vagy épp aktívabbnak kellett volna lenni, és a sort még folytathatnánk. Mi, anyák úgy általában remekül értünk ahhoz, hogy bűntudatot generáljunk magunkban, de a korababás mamák ebben tutira olimpiát nyernének a szülők között. No persze, erre a környezet olykor még rá is segít egy lapáttal.

És akkor azt a fajta bűntudatot még nem is vettük számításba, ami később jelentkezhet. Például akkor, ha olyan korababás szülőtárssal találkozol, aki elvesztette a babáját, míg a te, hasonló esélyekkel indult gyermeked szerencsére egészségesen fejlődik, él és virul. Naná, hogy beüthet ilyenkor is az érzés. Mert miközben más a gyerekét temette, te képes voltál azon gyötrődni, hogy mennyire becsapva érzed magad, de közben röpke pár hét után már hazavihetted a kicsit. Persze, ilyenkor lehet, hogy nem bűntudatot érzel, hanem iszonyú mély fájdalmat és nem kevés hálát, hogy nem te vagy a helyében.

3. Elképesztő a fájdalomtűrő képességed!

Ha valami a gyereknek fáj, az nekünk, szülőknek is. Szeretnénk minden bajtól, fájdalomtól megóvni a gyerekünket, de ha korababád született, akkor az már az indulásnál teljesen világos lesz, hogy ez bizony lehetetlen! Brutális átélni és végignézni, ahogy a csöppnyi gyereked hangtalanul sír tubussal a szájában, te pedig nem veheted fel, nem ölelheted át és nem tudod megnyugtatni. Vagy amikor újra és újra hiába szúrják meg, hogy bekössék a centrális katétert, te meg ott állsz az üveg másik oldalán és nézed. Csoda, ha olyan kőkeménynek érzed magad belül ezek után, mint egy gettóban élő bandatag?

4. Számíts a flashbackekre!

Igen, pont úgy, mint a droghasználóknál. Van, akinek elég megérezni a kórházi fertőtlenítő illatát a gyerekrendelőben ahhoz, hogy egy másodperc alatt visszarepüljön az első napokba, és rászakadjon minden érzelem, amit akkor érzett. Lehet, hogy a Facebookon a beteg babák látványát sem bírod majd elviselni. Mert egy másodperc alatt gyomorremegtető idegességet érzel attól, ha egy aprócska gyerek orrában meglátod a tubust. Szóval számíts rá, hogy időnként elő fognak törni a kezdeti időszak felkavaró érzéseid, akár még akkor is, mikor a gyereked már iskolás lesz.

5. A kórházból hazatérni még csak a kezdet!

Mert valójában nem is hazaviszed majd a gyereket, hanem mindenféle fejlesztésekre és kontrollokra. Ha kell, a gyerekorvos, ha kell, a neurológiára, vagy épp mozgásterápiára. Minden mérföldkő számítani fog. Minden etetés, minden telerottyantott pelenka, minden pisi fontossága felnagyítódik. A felső légúti betegségektől való félelem miatt előfordulhat, hogy alig mered kitenni a lábad a lakásból. Sosem hagyod abba az olvasást, a tanulást, és az azon való tűnődést, vajon most már minden, a kezdetek miatti szövődménytől megszabadultatok-e. Ja, és arra is rájössz, hogy a koraszülöttséggel gyakorlatilag minden problémát – legyen az látási vagy tanulási – kapcsolatba hoznak.

Egy koraszülött baba első éve

Ward Miles kicsit sietett meglátni a napvilágot: 3,5 hónappal előbb érkezett, mint ahogy számítottak rá szülei. Születésekor mindössze 900 grammot nyomott és számtalan egészségügyi problémával kellett megküzdenie, többek között több agyvérzéssel is.

Édesapja, Benjamin Scott Miller folyamatosan dokumentálta, ahogy kisfia növekszik. Aztán a sok-sok videóból csodálatos filmet készítette egy évvel azután, hogy Ward végre kikerült a kórházból. Szeretnéd megnézni? Kattints ide!

6. Elveszted az ártatlanságod

Az elején még biztos hiszel az orvosodban, vagy épp az orvosodnak. Amíg minden úgy megy, ahogy a nagykönyvben le van írva, talán ez is természetes. De az a helyzet, hogy semmi sem nyújt garanciát arra, hogy a szüléssel és a gyerekkel minden rendben lesz. Persze, sokat segít, ha figyelsz magadra. De a színvonalas terhesgondozás, az egészséges életmód és a kiegyensúlyozott párkapcsolat is mind csak segítHET abban, hogy a szülés rendben menjen. És a valóságban olykor még ez sem elég. Mert előfordul, hogy annak ellenére nem megy minden rendben, hogy az orvos erről biztosít. Mert mondjuk szülés közben még egy fertőzés is fellép, amit az orvos nem látott előre. Mindenesetre megtanulod, hogy képezd magad és ne higgy és bízz vakon abban, amit az orvos mond.

Korababás anyukák, ti még mit tapasztaltatok magatokon? Mivel egészítenétek ki a fentieket?


HAMAROSAN KORASZÜLÖTTEK VILÁGNAPJA!

Szilágyi Diána , 2014. szeptember 17.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(5 hozzászólás) 

2014 09 17. 22:15
Kedves Dia,
Nem tudom h saját tapasztalat alapján készült e a cikk, bár bevallom kétlem.
A cikk stìlusa, fogamazásmódja szerintem lekicsinyli a témát, s nem illő hozzá.
Fullos szìvásnak tartom ha az ember belelép a pocsolyába, lekési a búszt vagy otthon hagyja a pénztárcáját.
De ezt az élethelyzetet amin a szülők, a család,a testvérek átmennek egy koraszülésnél ezzel illetni szerintem érzéketlenség.
A hazamenetel pedig egy olyan édes álom, amit ilyenkor mindenki a nap 24 órájában imába foglal, erről pedig nagyon negatìvan szól az ìrás. Pedig tudja mit jelent az? Hazamenni? Kimondani is könnyfakasztó!
Viszont azt sugallja h a "szìvás" még folytatódik nem pedig azt, hogy hatalmas lépés ahhoz h végre minden normális és rendezett körülmények között menjen, minden jól alakuljon.

Igaza van, ez egy sokk! De tud minden jól is alakulni, ezért szerintem a cikknek inkább bátorìtónak kellene lennie.

Sajnálom ha véleményemmel megbántottam, de több része is szìven ütött olvasása közben.

Üdvözlettel,
Nóri
→ válasz erre
2014 09 18. 06:43
Nekem volt(ak) koraszülött gyereke(im), olyan is, akihez a PIC-re kellett bejárni nagyon frissen szülten, 50 km-rel arrébbról. És én értem az írást, nem tartom negatívnak, inkább igaznak.
Bátorító-ködösítő írás van számos a neten. Ez végre olyan hely, ahol olvasni lehet a háttérről, a nemrózsaszínről is.

→ válasz erre
2014 09 20. 07:39
Én úgy érzem h ez eléggé tiszta és közeli írás ezzel a témával kapcsolatban.Rendkívül üdvösnek tartom h nem hangzik el benne, h a koraszülés kockázata a dohányosok, drogosok, rossz körülmények között élők és gondozatlan terhesek között nagy, ugyanis egyetlen koraszülő ismerősöm sem ilyen.Sőt a kórházban is csak az ellenkezőjét tapasztaltam.
Úgy gondolom h Dia itt épp elég hozzászólást olvasott ahhoz h empatikusan szóljon erről a témáról.Néhány mondata akár az enyém is lehetne:"Brutális átélni és végignézni, ahogy a csöppnyi gyereked hangtalanul sír tubussal a szájában, te pedig nem veheted fel, nem ölelheted át és nem tudod megnyugtatni."
"Van, akinek elég megérezni a kórházi fertőtlenítő illatát a gyerekrendelőben ahhoz, hogy egy másodperc alatt visszarepüljön az első napokba, és rászakadjon minden érzelem, amit akkor érzett."
És amit a bűntudatról ír, az sokszorosan igaz, sosem múló bűntudat a babád felé és tudjátok mit én elvállalom ezt, h sosem fogok a családban, baráti körben IDŐRE született babáknak úgy örülni, ahogy illenék.Mert újra és újra felidézi h én miért nem tudtam, miért rontottam el, miért nem tudtam megvédeni a babámat és 6 év után sem telik el nap h ne vádoljam magam és ne keressem az okát h Violának miért nem sikerült, miért nem élte túl, bárhogy is lenne, csak élte volna túl..6 év és a 6 év minden napjának minden órájában velem van, nem múló hiánnyal, kérdésekkel, félelmekkel és tönkrementem bele, megváltoztam, rossz ember lettem, keserű,örömtelen...
Dia, ez egy jó írás, ha én írtam volna, vagy vki olyan, aki eltemetett egy korababát az sosem írt volna tárgyilagosan.
→ válasz erre
Összes hozzászólás (5) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó