Miért nem szülünk (több) gyereket?

A csapból is az folyik, hogy mennyire fogy a népesség, fogy a magyar, veszélyben a haza és a gazdaság. A KSH rendre közreadja legújabb statisztikáit a népesség alakulásáról, és ezek szerint bizony nem rózsás a helyzet, már évtizedek óta tart ez a trend. A nagykutyák azon agyalnak, vajon miképpen lehetne rávenni a termékeny nőket, hogy egyáltalán vállaljanak gyereket, később pedig arra, hogy több gyereket szüljenek. Különféle elméleteket gyártanak arra, mi állhat a jelenség mögött, komoly kutatók fordítják erre idejüket, sőt, még népesedési kerekasztalt is létrehozták, hogy megfejtsék: miért nem szülünk (több) gyereket?

A válasz persze összetett, de véleményem szerint nincs itt szükség kutatásra, elméletekre, mert aki nyitott szemmel jár, az bizony látja a nyilvánvaló okokat. De hogy senki se érthessen semmi félre, akkor most álljon itt írásban – természetesen az én szubjektív szemüvegemen át torzítva.

Magyarországon gyereket vállalni komoly hendikepet jelent, főleg és elsősorban a nők számára. Már a terhességet sem nézi a munkáltatók egy része jó szemmel, ám ha egy kisgyerekes anya vissza szeretne térni a munkába, számtalan problémával kell szembenéznie. Mázlista, ha visszaveszik, mázlista, ha talál kisgyerek mellett munkát. Bár a kisgyerekes anyákat védi a törvény - egyelőre, ugye -, ezt csak az a munkáltató nem játssza ki, amelyik nem akarja.

Manapság olyan, hogy biztos állás, egyszerűen nem létezik - és nemcsak a gyerekesek szempontjából. Szerencsés az, akit a munkáltatója bejelent rendesen – kezeket fel, aki ekkora mázlista -, mert ha nem, hát bármikor az utcán találhatja magát az ember, akár van gyereke, akár nincs. De ha van, az duplán katasztrófa.

Nem csoda, ha a gyereket mindenképpen vállalni akaró nők nagy része jócskán kitolja az első szülés időpontját. Nemcsak azért tesznek így, mert tanulni akarnak és karrierre vágynak - vagy mert önzők lennének. Sokkal inkább azért, mert biztonságban akarják érezni magukat, hiszen ha megszületik az a gyerek, már nemcsak magunkért kell felelősséget vállalnunk. Márpedig biztonság, az nincs.

Már csak azért sem, mert sajnos nálunk az egy főre jutó átlagkereset nem elegendő egy család ellátására. Hacsak egy apa nem hajlandó arra, hogy mellékállás(oka)t vállaljon, és egyúttal lemondjon a gyerekeivel való kapcsolat lehetőségéről – hogy a párkapcsolatáról már ne is beszéljünk -, a kisbabás család anyagilag komoly veszélybe kerül. Persze, kap az anya GYED-et és GYES-t az államtól, de főleg ez utóbbi összege meglehetősen szerény, kb. 28 ezer forint. Míg egy csomag pelenka mintegy 4-5 ezer forint. És a gyerek ráadásul nem is három évig jelent csak anyagi és egyéb elköteleződést.

Választhat úgy a nő, hogy nem marad otthon a gyerekkel hároméves koráig, ám ekkor egyfelől kezdődik a gyerek elhelyezését célzó mizéria, másfelől megküzdhet a társadalom rosszallásával – hiszen a gyereknek három évig az anyja mellett a helye. Ha otthon marad három évig, jó eséllyel nézhet új munka után, márpedig ez három év kihagyással cseppet sem egyszerű, mondhatnánk: mission impossible.

Ha a munka mellett dönt egy anya, akkor jön a következő probléma: a gyerek behatárolja a napját, a gyereket hozni-vinni kell, sajnos, nem képes még önmagáról gondoskodni. És igen, közösségben sajnos gyakori, hogy le is betegszik. Ezt a munkaadók ismételten nehezen tolerálják, ami érthető, hiszen a gyermektelen munkavállaló akár 16 órát is hajlandó dolgozni, nem esik ki a kezéből a toll négykor, és tény, hogy nem is marad otthon hetekig beteget ápolni, hacsak ő maga nem beteges.

Igaz, ma már a kisgyerekes anya sem mer otthon maradni a beteg gyerekkel, inkább egy idegenre bízza a gyerekét, mert félti az állását. Ám ami szerintem még ennél is rosszabb: sokszor maguk a kollégák is negatívan viszonyulnak a kisgyerekes anyához, ők tesznek megjegyzéseket - miközben lehet, hogy a kisgyerekes szülő a maga munkaidejét sokkal hatékonyabban kihasználja, mint a kollégák.

Óvodai és bölcsődei férőhelyből is jóval kevesebb van, mint amennyi kellene. Egyes helyeken olyan hosszú a várólista, hogy már a terhesség alatt regisztrálni kellene rá ahhoz, hogy a gyerek kétévesen bekerülhessen. A csanákat – családi napköziket -, alapítványi vagy magánóvodákat, bölcsődéket sokan képtelenek megfizetni. Ahogy a bébiszittert is. A teljes munkaidejű állások időbeosztása sem az ideális – vagyis inkább a gyerekeket befogadó intézményeké nem az.

Részmunka és távmunka nem létezik – pedig ha létezne valódi lehetőségként, nemcsak maszatolásként, megoldást jelentene sokunk problémájára. Pénzre szüksége van egy családnak, főleg ha netán lakásvásárlásba is belevágtak, természetesen a magyar viszonyoknak megfelelően hitellel – abból is sokan devizahitellel. Ez akkora terhet ró a hitelesekre, hogy gyerekre vagy családbővítésre egyáltalán nem látnak lehetőséget.

Baj van szerintem a jövőképpel is: egész pontosan nincs. Maximum annyi, hogy nyugdíjas korunkra – ha lesz egyáltalán olyan – lesz majd egy tehermentes lakása az embernek. És akkor a gyereket még nem taníttattuk, nem indítottuk el az életben, segíteni sem tudtuk neki.

Nincs tehát biztonságérzet, jövőkép és még csak viszonylag biztosnak nevezhető egzisztencia sem. Minden más megvan hozzá: az emberek továbbra is vágynak a tartós párkapcsolatra és a gyerekáldásra is, lehetőleg egy élet alatt többször.

Talán nem ajtódíszekkel kellene megpróbálni rávenni a lakosságot a gyerekvállalásra, és nem is félrevezető és lelkifurdalást serkentő kampányokkal befolyásolni az abortuszt tervezőket. Elég lenne, ha azt látnák a ma még termékeny párok, hogy valós megoldások felé igyekszünk, amelyek mellett nem egy brutális túlélő-tábornak, hanem felhőtlen örömnek, kiteljesedésnek tűnik a gyerekvállalás.

Szilágyi Diána , 2011. augusztus 01.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(28 hozzászólás) 

2011 08 08. 12:24
Dia: Egyrészt szerintem jóval többen vállalnának örökbefogadást, ha nem 5-6 évet kellene várni az 1. örökbe fogadható babára. Pl. mi is azért vetettük el ezt a lehetőséget, mert ennyire még én sem vagyok türelmes...
A másik pedig, hogy nyilván nem az lenne a célja az abortuszellenes kampánynak, hogy ezután egyetlen terhességet se szakítsanak meg, hanem hogy a jelenlegi (szerintem rémisztően sok) 40 000-es számot leszorítsák mondjuk pl. 35 ezerre.
Szerintem a közeljövőben nem fog az a veszély fenyegetni, hogy elfogyjanak az örökbefogadásra váró párok.
→ válasz erre
2011 08 08. 22:54
jaimee1

IGEN lehet ,hogy érdekes megjegyzés de ez van, nem kötelező velem egyet érteni ÉN így gondolom és nincs az az isten se helyzet se semmi, hogy örökbe adjam a gyerekem inkább elvetetem, hálisten 2 gyönyörű egészséges gyerekem van és 3 hónap múlva itt a harmadik, nincs nagyobb gondunk az életben, de ha ilyen döntés előtt kéne állnom akkor inkább abortusz mint örökbe adás.

dia ,nem összeesküvés elmélet,jól gondolod, naná, hogy direkt nem elérhető mindenki számára a fogamzásgátlás, de legalább a rossz anyagi helyzetben lévőknek lenne az

és ezzel le is zártam ezt a témát, nem vagyunk egyformák hálisten :)
→ válasz erre
2011 08 15. 17:05
Szerintem nagyon jó a cikk, de azért nagyon sok embernek el vannak szállva az igényei. Nem attól lesz boldog a gyerek, ha mindent megveszünk neki. És az sem biztos, hogy mindenkinek egyetemre kell menni, ha van hozzá esze, és kedve, ha nincs.

→ válasz erre
Összes hozzászólás (28) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?