Terhesnapló 7. - A 8. hét szépségei

Tulajdonképpen tényleg szépségek történnek épp így, a 8. héten, abból a szempontból mindenképp, hogy alábbhagyott kicsit a hányinger. Abba a szakaszba léptem, amikor rácsodálkozom kétnaponta, hogy jé, még mindig terhes vagyok. Ez így furcsán hangzik persze, de akinek volt már vetélése, az érti szerintem, mire gondolok.

Én az első gyermekemet veszítettem el spontán vetéléssel, így a 12. hétig még gyakran nézegetem, hogy vajon elkezdek-e vérezni, és lélekben fel vagyok készülve bármire. Persze nem ezen jár az agyam egyfolytában, mivel mindeközben itt a két nagylány, itt a munka, a napi kis dolgok, de azért minden nap kicsit megkönnyebbülök, hogy még megvan reményeim szerint a babánk, ezt majd hétfőn megerősítik ultrahanggal.

Addig is lassan csak rájövök, hogy tényleg terhes vagyok. Például ezen a héten történt, hogy elindultam biciklivel Óbudára, a munkahelyemre, ami azért nem egy irtózatos nagy túra, kvázi 20 km oda-vissza. Simán bírom ezt a távot, általában, ám most már odafele a felénél éreztem, hogy nem tudom, hogy tekerem le még azt az 5 kilométert, ami hátravan. Amikor pedig beértem, úgy szálltam le, hogy felhívtam az embert, hogy hááát, én nem biztos, hogy haza akarok tekerni innen, csináljon már valamit, onnan, a város másik végéből. Mert az úgy megy.

Hazafelé aztán csak nekiindultam biciklivel, gondoltam nem hagyom ott szégyenszemre, micsoda dolog lenne itt feladni a harc elején. Ám az út felénél borzalmas éhségérzet tört rám, szomjan akartam halni és szédülni kezdtem. El nem tudtam képzelni, hogy mi bajom van. A hányinger megérkeztével rájöttem, hogy ja, jahogy terhes vagyok. Most szabad feladni, ilyenkor nem kell kínozni magam feltétlenül, ha éhes vagyok, enni kell, és hagyni a biciklit ott, ahol van. Jelentem én is túléltem, hazabékávéztam, a biciklim pedig épségben kibírt egy éjszakát az otthonától távol, valami random utcában parkolva egy kerítésnél.

Ez a hirtelen jövő éhségérzet egyébként megőrjít, ez is új fícsör: egyik másodpercről a másikra leszek olyan farkaséhes, mintha két napja nem ettem volna. Küzdök persze, nem eszem akármit – na jó, néha de -, és igyekszem megtartani a megtartandó súlyomat, remélem több sikerrel, mint kevesebbel. Egyelőre nem is ezzel foglalkozom annyira, inkább körömrágva várom a hétfőt, mit látunk majd odabenn.

Lujza

Lujza , 2014. május 30.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(1 hozzászólás) 

2014 06 09. 19:48
Hát... biciklire szállni koraterhesen, vetéléssel a hátad mögött, tényleg felelősségteljes ötlet?
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?