Terhesnapló 5. – Természetes úton szeretnék szülni

Egész héten a „LOADING… 75%” szöveg forgott az agyamban, illetve azok a pocakos képek, amiket ilyen felirattal láthatunk. Én is szeretnék ilyet készíteni, hiszen elértük a 30. hetet. Már csak a várandósági időm 1/4-e van hátra és a kezembe foghatom kicsi fiam.

Egyre többször megfordul a fejemben a szülés gondolata, de szerintem ez annyira nem tervezhető. Itt már minden Koppányon múlik. Hogy mikor dönt úgy, hogy ki szeretne bújni, vagy éppen ellenkezőleg és jól érzi majd magát odabent és türelmesen vár, míg invitáljuk.

Természetes úton szeretnék szülni, de az adott pillanat, Koppány, a testem és a szülészem fogja eldönteni, hogy milyen módon is érkezik életembe a pici. Lehetek én tervezgetős, túlságosan utánajárós, de ez az élet nem azon pontja, amit be lehet programozni (vagy csak néhány esetben lehetséges).

A héten ismét ellátogattam Kecskemétre a kórházba, a szokásos 30 hetes ultrahangra. Úgy tűnik nagy szerencsém volt, mert az ultrahangom elvégzése után lefagyott a teljes rendszerük, így eredményt csak délután kaptam. A szülésznőm és egyben barátném ment be az eredményemért, ami így még nincs a kezemben. Koppány nem is olyan túl nagy, de pont megfelel az átlagos babák méretének 29 hetesen és 2 naposan közel eléri az 1300 grammot.

Az említett tágulatok ugyanott megtalálhatóak, de még mindig nem változott a méretük, pedig azért a veséje azóta bőven nőtt. A méhlepényemen találtak apró cisztákat, de teljesen rendben funkciónál és megfelelően táplálja a bébit, így nincs gond. Persze mindkettő eredmény mellé elmondták, hogy nem lesz probléma, de egy hónapon belül visszahívtak ultrahangra, gondolom ellenőrzés céljából.

Megéri-e időben elkezdeni a babaholmik összeszedését? Szerintem igen, hiszen a baba hazahozós ruciján és két tetra anyagú törcsin kívül kifejezetten nincs olyan, amit feltétlenül meg kell venni (persze beleszámolva még egy adag ruhát, amit kapunk ajándékba). Illetve ha végig gondolom, már csak magamnak kéne beszereznem egy-két kórházba szükséges cuccot.

Hogy miért is annyira fontos nekem a hazahozós ruha? Először anyukám ragaszkodott hozzá, hogy ő mint nagymama, szeretné ezeket a darabokat beszerezni. Majd az egyik kismamatársamnál derült ki, hogy az anyukája még az általa hordott ruhákból párat félrerakott, amit most így az ő picije is fog hordani.

Nagyon megtetszett ez az ötlet. Így azokat a ruhákat, amiben hazahozom, el szeretném tenni és ha egyszer unokám lesz és csípni fog eléggé a menyem ahhoz, hogy feladja a picire, akkor egy szép hagyományt teremthetnénk kis családommal!

Csumpi

Csumpi , 2013. július 19.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(3 hozzászólás) 

2013 07 19. 19:02
Nálunk hazahozós takaró volt. Kék-rózsaszín kockás, horgolt. Még ez enyém volt anno. Mivel már a lány is kinőtte, félretettem a majdani unokámnak.:)

→ válasz erre
2013 07 20. 16:03
Mindkét fiamat ugyanabban a hófehér kötött hálózsákban keresztelték, amiben az apukájukat is egykoron. Én abban a ruciban hoztam őket haza, amiben a nővérem is hazavitte a fiát. Azóta is a tőle kapott ruhákban járnak a fiaim, persze kapnak újakat is, de nem kell "vagyonokat" költenem a ruházkodásukra.
Nagyon csini vagy a nadrágban, hogy bírod a meleget?
→ válasz erre
2013 07 26. 06:57
@mobilbea: Köszönöm, kicsit már nehezebben, mint az előző kánikulás időszakot, de rájöttem csak azért, mert igazán már sehogy sem jó aludni és így a pihizés is kimarad...
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
X