Terhesnapló 6. - Jövőbe tekintés

Végre csütörtök van, amikor Alexnek szabadnapja van és nekem sikerül kicsit önmagammal foglalkozni. Ami végülis annyit jelent, hogy ebédfőzés közben nem feltétlenül nekem kell ugrani Molly-hoz, aki a wc-ről kiabál, hogy „Anya kééééééész!”, vagy éppen az esti fürdetésnél nem nekem kell hajolgatni a kádba. És mégis, legyen bármennyire is fárasztó már a majd’ két gyermekes élet, ilyenkor is sikerül magam lefárasztani azokkal a dolgokkal, amikben lett volna lehetőségem segítséget kérni.

Eltűnődtem pár napja, hogy már kevesebb, mint két hónap választ el attól, hogy megszűnjön a triumvirátusunk és belépjünk a kétgyermekes családok népes táborába. Ugyan már most sem csendes a ház, de kettő darab hangoskodó gyermektől még élettelibb lesz egy-egy hétköznap, mint most. Kettő felé kell majd osztanom a figyelmemet, és az anyai szeretetemet ki kell majd terjesztenem Molly testvérére.

Kíváncsian tűnődtem azon is, vajon hogyan fog kinézni? Vajon ugyanolyan szőke lesz, mint a nővére? Milyen lesz először kézbe vennem Őt, aki miatt már annyi mindenen keresztül mentem, legfőképp érzelmileg. És vajon mit fog szólni Molly az újszülött testvéréhez? A találkozás első pillanatára már nagyon vágyom, szeretném majd azt a képet fejembe vésni örökre.

Szóval ismét érzelmi hullámvölgyön hajtottam át, de most jól esett kicsit magamba nézni és elgondolkodni ezeken a kérdéseken. Aztán ahogy ezen túl voltam, végigmértem magam és rájöttem, hogy alapos tatarozásra van szüksége a testemnek. Erőt vettem magamon, és végre egy délelőttöt tényleg csak magamra szántam. Epilálás, szemöldökfestés és egyéb finomságok voltak terítéken. Valószínűleg a tavaszi nap előbújásával jött rám a felismerés, hogy ideje magammal kezdni valamit, habár még mindig nem kell attól rettegnem, hogy a forró időjárás miatt téli ruháimtól meg kellene válnom és valami szellősebbe kellene bújnom - esetleg egy szoknyába.

Jövő hét csütörtökön meglátogatom a szülésznőt. Ha minden igaz, a Kicsi lefordult a helyes irányba. Egy napon keresztül folyamatosan fészkelődött, nem mindig volt igazán kellemes, aztán másnapra már teljesen máshogy rugdosott, mint ezelőtt. Eddig a medence csontomba szerette magát belefúrni, de most anya bordái lettek a legújabb búvóhelye. Ma reggel Alex és Molly egy duettet adtak elő a pocakomnak. Aki odabent hallgatta, hálája jeléül szó szerint orron rúgta az édesapját. 31 hetes és 2 napos létére jól céloz. Mindenesetre jövő héten megtudjuk, hogy nem csalt-e a megérzésem és tényleg a helyén van-e.

A fészekrakás is megjelent a héten: a nappali egyik falát tapétáztuk le. Tényleg minden készen áll lassan a Kicsi érkezéséhez, már csak a kiságyat kell összeszereltetnem apával, de ez még kicsit ráér, talán majd egy hónap múlva. Mikor Molly-t vártuk, akkor a konyhát festettük ki. Úgy készültünk, hogy mire anyósom meglátogat minket, az kész legyen - a kedves mama pedig egy húsklopffolás alkalmával telefröcskölte a tiszta, új falat húscafatokkal. Mire nem jó egy anyós, nem igaz? Idén elmarad a látogatása…

Léna

Léna , 2014. március 21.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
X
Kismackó: A sztárcsatár + Rúgd be, Pepe! - TeakiadóNem születtél anyának! - TeakiadóBabázz lazán! - TeakiadóKamaszmentő - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó
Kismackó: A sztárcsatár + Rúgd be, Pepe! - Teakiadó