Szülésmegindítás pizzával

Miután első fiam csak akkor volt hajlandó egy hét kórház után, a 41.héten kijönni, amikor leküldtem neki egy nagy adag pizzát, édesanyám úgy döntött, hogy második gyermekünk születését megsürgeti saját maga által sütött pizzával.

Tehát dél tájban megérkeztek szüleim ebédre. Én már nagy hassal sürögtem-forogtam, ezért sok mindent kivettek a kezemből, hogy segítenek. Ekkor anyukám nem találta az egyik tál rendeltetési helyét a konyhába. Én megfogtam és a szekrény legmagasabb polcára helyeztem. Elfeledkeztem arról, hogy ez az a mozdulat, amit az utolsó hónapban nem szabad csinálni. Bezzeg a gyerek nem feledkezett meg róla...

Délután elkezdődött a nagy pizzasütés. Nagy fiam csillogó szemmel nézte az előkészületeket és közben nevetgéltünk, beszélgettünk. Ekkor már voltak fájásaim, de mivel ez már egy hete így ment nem igen figyeltem rájuk, bár néha lopva megnéztem az órát, hogy hány percesek.

Egyszer csak, miközben fiam a térdemen ült, a nagy nevetés közben hirtelen pisilnem kellett. De már a WC-ig nem jutottam el. Uramatyám, már idáig jutottam, hogy be is pisilek, sopánkodtam. Többen a lé fölé hajoltunk és megállapítottuk, hogy elfolyt a magzatvíz. Párom, aki eddig egykedvűen konstatálta, hogy én nap mit nap panaszkodom a fájásokra, most eszeveszett kapkodásba fogott. Felhívtuk az orvost, indította a kocsit, stb.

Ekkor már igen komoly fájdalmaim voltak. Mikor kiléptem az ajtón kis fiam aggódó tekintetét vittem magammal. Nosza, akkor indulás.

Férjemet figyelmeztettem, hogy inkább lassan menjünk, minthogy baj legyen. Elindultunk úgy negyvenes tempóval. A második falu után szóltam, hogy tán egy kicsit gyorsítanunk kellene, mert erősödnek a fájások. Végre megérkeztünk a váci kórházba. Előzőleg megkérdeztük, hogy hol van a szülészet, és azt a választ kaptuk, hogy a hatodikon. Liftre kaptunk és nosza.

A 6. emeleten szinte letámadtunk egy kismamát, hogy szülni jöttünk. Ide? kérdezte. A harmadikra kellene menni. Ismét lift, az ajtóban már várt a szülésznő. Kis papírmunka után megvizsgáltak és már kötöztek is a székhez. Én hiába bizonygattam, hogy jól vagyok, azt mondták, ez ilyen esetben szabály. Na mondom, jól nézünk ki. Elég rossz tapasztalataim voltak előző gyermekem születésekor a bábákról. (Vajúdásom közben egyedül hagytak, mert Dallast néztek, stb.)

Óriási meglepetésként ért, hogy végig ott voltak, fogták a kezem, törölgették a homlokom. Aztán befutott az orvosom is, megvizsgált majd néhány perc múlva közölte, hogy ha ügyes vagyok, akkor egy órán belül meglesz a gyerek. Iszonyú fájdalmaim voltak, de tanultam a hasi légzést, így aztán sokkal gyorsabban és simábban ment a dolog. S valóban, egy óra múlva, percnyi pontossággal megszületett Leventénk.

Mikor meghallottam, hogy fiú és mi lányt vártunk, óriási csalódás volt, de szinte ugyanabban a másodpercben a hasamra fektették és rám nézett. Olyan gyönyörű volt még így, szutykosan is, hogy mindent elfelejtettem. Nem tudom, hallott-e valaki arról, hogy egy baba fekete szemmel szülessen (nekem kék van), el voltam ámulva gyönyörű nagy szemeitől.

Megmosdatták, majd egyből visszahozták szopni. Ez az élmény, ami nagy fiamnál kimaradt. Jó egy órát tölthettünk így együtt, majd elvitték a babák közé. A szülésznő még egész éjjel ott maradt velem beszélgetni, mert nem tudtam elaludni az élménytől.

Köszönöm a váci kórház dolgozóinak a sok segítséget!



Madaras Andrea

2001.01.12

2001. január 12.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XBabázz lazán! - Teakiadó