Ha csak egy könyvet olvasol el a várandósság alatt, ez legyen az!

A minap üzenetet váltottunk egy régi kedves ismerősömmel, barátnőmmel, aki jelenleg Svédországban él a férjével és akinek pár hónappal utánam született kisbabája. Kérdezett a szoptatással kapcsolatos nehézségeimről-, mert eléggé kétségbe van esve és tudta, hogy én is hasonló cipőben jártam, mint most ő-, no meg olyan általános dolgokról, hogy miként zajlott nálunk korábban a napi rutin, az etetések, altatások, vagy a hozzátáplálás. Miután már alaposan kiveséztünk minden témát, akkor ugrott csak be, hogy ajánljak neki egy könyvet, amit akkor kezdtem el olvasni, amikor megszületett a kisfiam és amit ripsz-ropsz pár nap alatt kivégeztem, annyira hasznosnak és életszagúnak találtam. 

Jót nevettünk, miután kiderült, hogy szó szerint ez volt az egyetlen könyv gyereknevelés témában, amit még a babavárás alatt ő és a férje is elolvastak, hogy kicsit képbe kerüljenek. Ezek után azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy tényleg érdemes levenni a polcról és belefeledkezni, hiszen nem csak rengeteg hasznos tanács és gyakorlatias dolog lapul benne, hanem még szórakoztató olvasmánynak sem utolsó, mondjuk amíg a baba alszik.

Ez a könyv pedig nem más, mint a „Nem harap a spenót – gyereknevelés francia módra”, melyet egy amerikai újságírónő, Pamela Druckerman jegyez, aki Párizsban lelt otthonra angol férjével, és ma már 3 gyerekes édesanya. A következőkben pár támpontot adok ahhoz, hogy miért érdemes elolvasnod ezt a könnyed, ám annál értékesebb irományt és elmondom, hogy milyen fontos kérdésekre kaphatsz belőle egyebek mellett választ.

Ezért olvasd el:

# Egy amerikai nő egészen más szemmel néz az európai gyereknevelési normákra, rengeteg különbözőségre rávilágít a tekintetben, hogy bizonyos kérdésekben mi is lenne a jó választás a gyerek szempontjából.

# A francia gyereknevelés bár meglepően sok hasonlóságot mutat a magyarral, mégis van benne némi plusz, amit érdemes ellesni a francia szülőktől. (Ez bizonyára fordítva is igaz lenne egyébként, de ezt döntse el mindenki, miután elolvasta a könyvet.)

# Rávilágít, hogy a nő akkor is nő marad, miután anya válik belőle. Sőt! Akkor válik csak igazán azzá! Érdekes megtudni például, hogy miként vélekednek a francia nők a saját nőiességükről a szülővé válás előtt és után.

# Leveszi a terhet a válladról azzal kapcsolatban, hogy tökéltes szülő akarj lenni. És ez rendkívül felszabadító érzés!

# Megmutatja, hogy kár rágörcsölni a szoptatásra, ám megmutatja a két végletet és azt is, hogy mindig van önálló döntésünk ebben a kérdésben is, mint minden másban.

# Két vagy többnyelvű családok rengeteget tanulhatnak az írónő valós eseményeken alapuló történetéből: egyebek mellett azt is, hogy mi van akkor, ha a gyereked idővel jobban beszéli az adott idegennyelvet mint te magad.

# Nem csak a saját példáján keresztül mutatja be a gyereknevelés nehézségeit és buktatóit, hanem számos más, különböző nációjú család történetét is elmeséli.

Amit megtudhatsz:

> Hogy van az, hogy a francia gyerekek olyan kis „jól neveltnek tűnnek”. És persze hogyan lehet a tied is olyan. (miközben ugyanolyan eleven, mint a társai)

> Miért kapnak a francia gyerekek már a bölcsődében is több fogásos menüt ebédre.

> Oké dolog-e a franciák szerint, hogy ne maradj otthon soká a gyerekkel, hanem írasd be a kicsit bölcsibe. Ha igen, miért alakult ez így.

> Hogyan lehet kétnyelvű, magabiztos gyereket nevelni egy idegen országban.

> Mikortól érdemes a gyereket bevonnod az otthoni teendőkbe, vagy akár megismertetni vele a konyhaművészet rejtelmeit.

 

 

Ilyen és még rengeteg más üdítő, sokszor kacagtató, vagy épp meglepő és megbotránkoztató dolgokról szól a „Nem harap a spenót”, amiről nem túlzás azt állítani, hogy megadja a kezdő lökést szülővé válásunk első néhány buktatójának elkerüléséhez.

B.F. , 2019. június 15.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó