Nem megy le a pocakod szülés után? Tudd, hogy nincs miért szégyenkezned!
Amikor megszültem Dorkát, valahogy arra számítottam, hogy a testem szinte automatikusan visszanyeri a régi formáját (nem szedtem fel extrém túlsúlyt, inkább csak valahogyan teljesen megváltozott a testkompozícióm). Amikor konstatáltam, hogy hát bizony ez nem így megy, mások tapasztalatai után kezdtem olvasgatni, így találtam a Scarry Mammy egy remek cikkére.
Ki mondja meg, hogy mi a normális, ki ítélkezhet mások felett, ha a várandósságuk nyomait örökre magukon viselik? Senkinek nem lenne hozzá joga, sőt, köze sincs hozzá, mégis folyamatosan azzal találjuk szembe magunkat online és offline címlapokon, hogy a celeb kismamák hogy elhíztak, vagy épp mennyire gyorsan visszanyerték a formájukat szülés után. Persze, vannak, akiknek ez ad reményt, erőt, motivációt, de azt hiszem, a nők többsége nem ilyen „szerencsés”. Nekünk ki vagy mi adhat reményt?
A Scarry Mammy közzé tett egy insta fotókkal tűzdelt cikket, amiben a kismamák nem a külsőségekre fókuszálnak, hanem arra a csodára, ami mellett eltörpül minden felszedett kiló, megereszkedett pocak és stria: életet adtak egy csöppségnek; egy új életet hoztak (hoztunk mi is!) a világra!
Mi lenne, ha most a helyett, hogy azon görcsölnénk, azt helyeznénk előtérbe, hogy hogyan nyerhetnénk vissza a régi formánkat, megbecsülnénk mindazt, ami azzal jár, hogy egy kis csodát hoztunk a világra: hálásak lennénk a testünknek, amiért képes volt erre?!
Tovább megyek – bár tudom, hogy ez nehéz, de mi lenne, ha megbarátkoznánk azzal a ténnyel, hogy a kisbabánk kihordása örökre és végérvényesen megváltoztatta az alakunkat, maradandó nyomokat hagyott rajtunk terhességünk, és teljesen mindegy, mit csinálunk, ezek nem is fognak eltűnni: soha többé nem leszünk olyanok, mint a kicsi megszületése előtt?
És mi lenne, ha nem csak beletörődnénk, hanem őszintén azt tudnánk mondani erre az egész változásra, hogy ez teljesen normális, rendben van, ez így OKÉ?!
„Már egy teljes hete velem vagy, kisbabám, és milyen fantasztikus hét volt! Nektek milyen volt az első hetetek?”
Persze egészen más csak mondani, hogy elfogadom magam, és más, ha őszintén át is érzed. Kezdheted azzal is a reális kép kialakítását, hogy mondogatod magadnak, hogy szép ANYA vagy (ezzel emlékeztetve magad arra, hogy nem szimplán felszedtél néhány kilót, hanem közben egy hatalmas dolgot vittél véghez, kihordtál egy pici babát), de a pozitív szülés utáni testkép eléréséhez a korodat, a bőröd állapotát is el kell fogadnod. A pocakodat, ami szinte törvényszerű, hogy lesz, és nem tűnik el, csak hónapokkal a szülés után, sőt, lehet, hogy örökre megmarad. Kenegethetjük bár percenként a legdrágább stria elleni krémmel, végezhetünk akármennyi testedzést, sok minden genetikusan dől el!
„Kimondatlan szabályok szerint élünk! Ezek a szabályok pedig arról szólak, hogy egy anya teste szégyellni való, el kell rejteni a strandon, vagy bárhol máshol: egy anya ne mutogassa magát kétrészesben. Eddig csak hallgattunk, tűrtünk és belementünk a szabályok betartásába. A lapos-has diktálta divatot követjük, állandóan másokhoz hasonlítjuk magunkat és borzasztó bűntudatot érzünk. Mi lenne, ha végre tudnánk beszélni arról, hogy a megváltozott test pontosan ugyanolyan része a terhességnek, az anyává válásnak, mint a szoptatás, a gyermek tisztába tétele, a magzat fejlődésével együtt növekvő has?! Mi lenne, ha végre nem csak hallgatnánk, hanem kinyitnánk a szánkat?!”
Lauren Ohayon pilates és jógaedző ekképp próbálja meg felhívni a figyelmünket arra, hogy lehet akármilyen erős a hasizmunk, lehet, akármilyen lapos a hasunk szülés után, akkor is lehetséges, hogy lógni fog rajta a bőr; képtelen visszahúzódni – ÖNHIBÁNKON KÍVÜL! A külső megjelenés és a funkcionalitás két külön dolog – magyarázza.
Az önelfogadás egy folyamat. Ha még nem vagy benne tökéletes, nem baj. De hidd el, megéri küzdeni érte, akár szakember segítségével, akár insta-infuelszerek erejéből merítve!
A fotók forrása: https://www.scarymommy.com
Panna, 2019. április 29.
