Rallizás a folyosón és egy gyors szülés

Múlt héten olvashattátok Niki első szülésének, Bence születésének történetét. Niki azonban nem állt meg egy gyereknél, így most közzétesszük Sára, a Hercegnő érkezésének történetét is.

2009.08.14-én reggel 8 órára mentem be a SOTE II. számú női klinikára, ahol a vizsgálat során kiderült, hogy már bő 2 ujjnyi a méhszájam. A magzatvíz az orvos véleménye szerint nem teljesen volt tiszta. Szerencsére Sára buksija jó helyen volt már, így teljesen ideális volt minden arra, hogy burkot repesszenek és megszülessen végre a mi kis hercegnőnk.

Nagyon izgultam, hogy mutat-e valamit a CTG, de egyenlőre fájások nem jöttek. Viszont sikerült egy kevésbé jó eredményt produkálni, így már majdnem biztos volt, hogy aznap megszületik Sára. Az ultrahangos kép szerint már a magzatvíz is kevesebb volt az átlagnál, és a placenta érettsége is II-es volt már. Minden összevágott. Sára feje a helyén, a buroksapka feszült, a méhszáj szépen tágul, a magzatvíz is már kevesebb - itt már nem volt kec-mec, szülünk és pont.

Megosztanád te is?

Szeretnéd te is megosztani a szüléstörténetedet, mert annyira szép, különleges, meghitt vagy humoros volt? Írd meg egy 1,5-2 oldal hosszúságú WORD dokumentumban, hogyan jött világra a te szemed fénye és küldd el nekünk a szerkeszto@babanet.hu email címre.

Felhívtam Csabit, hogy fejezze be a dolgát bent, egyen valamit és induljon el a cuccaimmal, mert ma megszületik Sára. Meg is érkezett Csabi a cuccokkal, és én a vajúdóban átöltöztem a rózsaszín pizsimbe. Végül ugyanazon az ágyon kötöttem ki, ahol Bencével is feküdtem, jó kis ágy az, egyszer már szerencsét hozott. Felrakták rám a CTG-t, és csak vártam. 11:30 körül bejött a dokim is, hogy megvizsgáljon és burkot repesszen.

Mindenre kíváncsi voltam így megnéztem a magzatvizet is, ami a vesetálba folyt ki. Kicsit sárgás színe volt, és valami darabok úszkáltak benne. A doki azt mondta, hogy szépen tágulok, már 3 ujjnyira sikerült kinyílnia méhszájnak, és ha megindulnak a fájások, akkor kapok egy infúziót. Furcsán éreztem magam, kb. 5 perc telt el és úgy éreztem, fájásom van. Gondoltam magamban, áááá, ez még nem az. De igen az volt. És 5 perc múlva jött a következő. Mondtam Csabinak, ha 5 perc múlva kicsit nyöszörgök, ne izguljon, fájásom van. Nem volt 5 perc, csak 3, és már nem szimpla fájásom volt, hanem tolófájás.

Elküldtem Csabit a dokimért, mert éreztem, itt mindjárt megszületik a kiscsajszi. Közben úgy éreztem, inkább mégse akarok még szülni. Olyan jó egyben vele. Meg amúgy is fáj.

Bejött a szülésznőm, Rita, rám nézett és csak annyit kérdezett, miért nem szóltam. Mondtam, hogy elküldtem a férjem a doktorúrért. Megvizsgált gyorsan és láttam a döbbenetet az arcán. Nem is kertelt, már szaladt is el és közben mondta, hogy azonnal kell egy szülőszoba. Közben bejött az orvos is, mosolyogva kérdezte: „Na mi újság?”. De én csak annyit tudtam kinyögni, hogy tolófájásom van. Azt mondta, az nem létezik. Megvizsgált, és ugyanazt az arcot vágta, amit Rita is. Rám meg megint jött a fájás. Most már percenként.

Az orvos hozott egy tolókocsit. Megkért, üljek át gyorsan, és megyünk a szülőszobára, különben lehet, hogy itt szülök meg, ha nem iparkodok. Gyorsan, na persze. Kicsit megijedtem, de tudtam mire számítsak, ez már nem az első. Már tudtam, mi fog következni. Tudtam, itt nem lesz 5 órás vajúdás és várás, itt gyorsan túl leszünk mindenen.

Furcsa volt tolókocsiban ücsörögni, de két fájás között még a rallizást is élveztem a folyosón, a vajúdóból a szülőszobáig. Csak úgy rohant velem a doki. Szegény Csabi meg csak állt a folyosón és kérdezte, hogy most mi van? És megint a fájás… Alig bírtam felmászni a szülőágyra.

Sára gyorsan jött, a harmadik tolásra már félig kint volt. És ekkor abbamaradt a fájás. A doki kérdezte is, na nincs fájás? És nem jött, így erőt vettem magamon és fájás nélkül szépen kitoltam. 12:20 –kor megszületett a mi kis Hercegnőnk. Nagyon nyugodt volt, nem üvöltött rögtön, mint Bence.

Csabi és az orvosom segítettek felülni, hogy láthassam én is Sárát. Már régen vártuk ezt a pillanatot. Még a köldökzsinórral együtt felrakták őt a mellkasomra, boldog voltam és csodáltam, hogy milyen gyönyörű. Hossza 54 cm, súlya 3460 gr, fejkörfogat 33 cm. Néztem, ahogy Csabi gyönyörködik a lányunkban. Figyeltem őket, ahogy ismerkednek.

Amikor már csak hármasban voltunk, Sára élénken érdeklődött a külvilág után, de leginkább a cici után. Addig üvöltött, amíg nem próbáltam meg megszoptatni. Egyből rácuppant, és olyan erőteljesen szívott, hogy azt hittem, már a hátam is behorpad.

Nagyon boldog voltam, hogy ilyen gyorsan ment minden. Egy ilyen szülés után simán vállalnék még egy párat, persze csak ha többi is ilyen lenne. Teljes volt a boldogságom, de Bence nagyon hiányzott oda mellénk. Jó lett volna vele együtt örülni a kistesó érkezésének.

Niki

Babanet , 2012. augusztus 09.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?