Terhesnapló 2. – Jó nekem!

A Kicsi egyre mélyebbre megy a dackorszakba, de neki most ez a dolga, ezzel nincs semmi problémám. Hallottam, hogy a második gyerekkel könnyebben veszi az ember a hisztiket – most vagy ez igaz, vagy én vagyok rugalmasabb, vagy ő nyugisabb, mint a Nagy volt, de tényleg, a Naggyal ilyenkor már a hajamat téptem, most meg semmi bajom a dackorszakkal, pedig a Kicsi is benne van rendesen. Meg hát idősebb is lettem hat és fél évvel az első dackorszak óta.

A Legkisebbel abszolút nincs semmi gondom, azért is írom, hogy most van talán a terhességem legnyugodtabb, legkellemesebb időszaka. Élvezem, ahogy nő, ahogy mozog, sokat gondolok arra, amikor majd kint lesz, és egyre kevesebb félelemmel. Mert tartok kicsit a kis korkülönbségtől és a háromgyerekességtől magától is, de egyre inkább úgy gondolom, hogy majd megoldunk mindent. Jó ez a kilenc hónap, az emberben felmerül egy csomó aggodalom és félelem, de szerencsére elég idő jut rá, hogy mire a végére ér, mindent elrendezzen magában.

Testileg is jól vagyok, viszonylag sokat bírok, úgy érzem. Egyelőre nem fáj semmi, nincs olyan, hogy itt szúr, ott nyom. Persze nem egyszerű már az ágyban egyik oldalról a másikra fordulnom, de ez a legkevesebb. Ha az aranyér nem lenne... Kezelgetem, kordában tartom, de jó lenne valami végleges, de azért kíméletes megoldás. Kaptam céklalevet, remélem, hat a vashiányomra – nem finom! -, a párom még feketeáfonya-levet is szerzett, hátha az is jó erre. Ha jól belegondolok, persze, van ez-az, ilyen-olyan nyavalya, lehetne panaszkodni, na de minek? Jól érzem magam a bőrömben, jó nekem. Szerencsés vagyok, másoknak mindenféle bajaik vannak, de olyanok, amik tényleg megkeserítik a mindennapokat. És az is szerencse, hogy kifejezetten keveset híztam eddig, nyilván egy tetemes súlyfelesleg megnehezítené ezeket a napokat.

A napokban olvasgattam a béranyaságról. Valaki azt írta, hogy szerinte azok szeretnék, akik nem akarják vállalni a terhességgel és a szüléssel járó nehézségeket, és szerinte a biológiai és a béranya ciklusának összehangolásához szükséges hormonális kezelésnél több komplikációval jár egy terhesség. Mi van? Csak lestem. Az illetőnek elég érdekes elképzelései lehetnek a terhességről. Lehet, hogy én nem az átlag vagyok, magam is mázlistának érzem magam a három (eddig) egészséges és problémamentes várandósságommal, de azért azt nem hiszem, hogy egy orvosilag egészséges terhesség kisebb kockázatú lenne egy mesterséges hormonvihar előidézésénél. És most nem is mentem bele a béranyaság egyéb, lelki és erkölcsi vonatkozásaiba, csak ezen a mondaton akadtam fenn, a saját terhességeimmel összehasonlítva.

Halogatom a fogorvoshoz menést... Nem szép dolog, tudom, de félek tőle. Nem kéne kivárni a harmadik harmadot, de most már ki fogom. Két hét múlva már táppénzen leszek, ha minden jól megy, és több jut majd a fogorvosra is, most erre fogom, de akkor már igazán nem lesz mivel magyaráznom, ha nem megyek el. Úgyhogy el fogok menni, kell és kész. Csak kéne még valami kis lelki noszogatás, erősítés...

Most kaptam meg a várandós naptárat, aszerint is mindenféle nyavalyám lehetne, izom- és csontfájdalmak, és lehetetlennek kéne lennie megtalálnom a kényelmes alvós pozíciót. Mondom én, hogy szerencsés vagyok, hogy nem fáj semmim - pedig a gerincem alapból is terhelt, hát még ilyen arányváltozásnál –, és jókat alszom. Persze, én is felébredek éjjel arra, hogy meg kéne fordulni, de szó sincs arról, hogy lehetetlen lenne megtalálnom az ideális pozíciót. Általában oldalt fekve alszom, szükség szerint párnát téve a térdeim közé, a páromhoz bújva. Nagyon kényelmes.

Azt írja a várandós vonalzóm, hogy pont 100 nap van vissza a terhességből. Lehet vágni a centit. Persze 100 nap még sok, de ha belegondolok, hogy nemrég még kétszázvalahány volt vissza, vagy hogy akkor elvileg már 180 eltelt... Hű, az még több, és milyen rövid idő volt mégis. És nem is lesz az száz nap, csak kilencvenvalahány. Komoly! Egyre inkább úgy gondolok Csongorra, mint kisbabára, nem mint apró magzatra. Ilyen apró részletei is kifejlődtek már, mint szemöldök, szempillák, körmök...

4D-s ultrahangfotókon már szép, gömbölyű babákat, kész arcocskákat lehet látni. Mi nem megyünk 4D-re, egyik gyerekkel se voltunk. Egyrészt épp eleget ultrahangozzák őket, és lehet, hogy nem árt, de az biztos, hogy nem szeretik. Én pedig szeretnék megtartani valamennyi meglepetést a születésre is, annyi mindent tudunk úgyis a babánkról, tudjuk a nemét, a nevét, a méreteit, még a becsült súlyát is, legalább az arca hadd maradjon titokban addig. Sokszor látom magam előtt újszülöttként, kis pihés babaként, és ez jó, mert régebben nem tudtam elképzelni, mindig a Kicsit vagy a Nagyot láttam, ha rá gondoltam, de most már van saját arca, megjelenése a képzeletemben. Ami lehet, hogy nem fog hasonlítani a valódi Csongorra, amikor megszületik, de ez nem baj, a lényeg, hogy nekem legyen képem róla.

Ma pedig nagyon jó napom van, ugyanis a párom tegnap közölte, hogy én vagyok a legszexibb kismama! Megint voltunk abban a teázóban, amit már emlegettem, nagyon jó hely, legszívesebben mindenhol reklámoznám. Mindig hosszasan beszélgetünk egy-egy tea fölött, és élvezzük ezeket a kettesben töltött estéket. Kihasználjuk, amíg lehet, Csongor születése után egy ideig megint nem lesz majd alkalmunk ilyesmire. Úgy örülök, hogy K. erre figyel, hogy neki is fontos, a legtöbbször ő javasol esti programot kettesben, én pedig azt hiszem, sosem utasítottam vissza. Volt már, hogy fáradtnak éreztem magam hozzá, de tudom, hogy fel fog dobni.

Na és utána, már este hangzott el ez a bizonyos mondat, ami bearanyozta a napot is. Mert az ember, a nő örül, ha szexi, de ha a párja kismamaként is látja benne a nőt, az szerintem még komolyabb bók. És dicsér, hogy most is tudok csinosan, nőiesen öltözködni, és tetszem neki. Pedig nem vagyok egy tűsarkús-sminkelős típus, így még jobban hatott rám ez a bók. Remélem, megmaradok szülés után, háromgyerekes anyaként nőnek is!

Éva

Ha tetszett a cikk és van kedved, csatlakozz a Babanet Facebook rajongói oldalához is!