Terhesnapló 2. – Koffeinmentes és megkímélt kismama

A lakásszépítés nagy tanulsága: ennyi kíméletet szerintem még soha életemben nem kaptam. Néhány könyvnél többet tilos emelnem, időnként kötelezően le kell ülnöm, pihennem, és ne csináljak semmit egyedül, és egyáltalán. Annyira kímélve vagyok, hogy egyszerre esik jól és néha még terhes is, de azért inkább élvezem mégiscsak, hiszen nem sokszor kapok ilyen törődést, figyelmet.

Minden nap csinálok valamit, szép lassan a helyére kerülnek a dolgok, de azért a késztől még mindig messze vagyunk, hiszen mivel a párom anyukájával együtt élünk - külön bejárattal, de belülről is átjárhatóan - és az ő lakrésze még csak most következik, a bútorai jelenleg a mi nappalink közepén összetolva várják, hogy visszakerüljenek eredeti helyükre. De kezdek visszarázódni az itthoni mindennapokba: főzök, mosok, vasalok, most már előkerült a számítógép is, úgyhogy lassan utol fogom magam érni a különböző fórumokban is. Szeretnék egy ideig sehova se menni...

Kicsit úgy érzem magam, mintha megint az első heteket élném: rengeteget tudnék aludni és esténként újra émelygek, ez a két dolog talán összefügg, ha még az émelygés megérkezése előtt elaludnék, akkor biztosan elmaradna. Megint nem bírom meginni a kávét, még a szagától is rosszul vagyok. Valahol azt olvastam, hogy aki így reagál a kávéra terhesen, annak biztosan egészséges babája van, aki jó erősen kapaszkodik, mert ez valamilyen hormon jelenlétét jelzi, ami a terhesség megtartásáért felelős. Vagy valami hasonló, nem akarok hülyeségeket írni, de ezzel biztatom magam, amikor úgy kellene egy kávé az agyamnak, és annyira elutasítja a gyomrom. Sebaj, ha Csongor nem kér kávét, hát nem kap kávét.

A Várandós Naptár szerint már 400 gramm körül van a súlya, és 27-30 centi hosszú, azért ez már komoly, és elég hihetetlen. Még ha hatalmas is a pocakom – nem tudom, ki hogy látja a fotó alapján, de szerintem ez nem egy szokványos 21 hetes pocak, legalábbis a fiúknál nem ekkorára emlékszem, egyébként 101 centi – szóval még akkor is furcsa elképzelni, hogy egy ekkora baba lakik még benne, aki még csak a fele idejét töltötte ki odabenn, szóval még jó sokat fog nőni! Persze csak nőjön is, azért idekintre ez a súly és hossz nyilván nagyon kevés lenne, meg amúgy is. Várja csak ki a legjobb időt, legyen szép formás és egészséges.

Nagyon nagy babát nem szeretnék, a Nagy 3380 g volt, a Kicsi 2910, de ő majdnem három héttel előbb született, ha kivárta volna az idejét, 3800 grammra becsülték a súlyát, azzal is kiegyezek. A feje úgyis nagy lesz, és tapasztalatom szerint azon több múlik, mint a súlyon, már persze ha nem extrém méretekről beszélünk. A nagy fejet abból gondolom, hogy nekem is nagyobb az átlagnál, mindkét fiamnak nagyobb volt, és Csongorét is eddig nagyobbnak mérték a koránál.

A szülés idejét pedig december 15-18 körülire tippelem – egyrészt csak úgy, mert megérzés, másrészt mert „így szoktam”, ha lehet ilyet mondani: mindkét fiú előbb született valamivel a kiírt időpontnál. Harmadrészt pedig, mert karácsonyra itthon szeretnék lenni vele, betenni őt a fa alá, és együtt ünnepelni a családommal, az összes gyerekemmel. Persze lehet, hogy miután én ilyen szépen elterveztem, jól meglep majd ez a baba, és pont ő lesz az, akit túlhordok, és pocakkal állok majd a fa előtt. Mindegy, lényeg, hogy itthon legyek.

A pocakmérethez még annyit, hogy kenegetem szorgalmasan. Van pár csíkom mindkét fiamtól, nem tartom nagyon vészesnek a helyzetet, de azért jó lenne, ha sokkal több nem lenne. Most azt csinálom, hogy fürdés vagy zuhanyozás közben babaolajat teszek rá, állítólag ez benn tartja azt a vizet, ami ilyenkor éri a bőrt, és így hidratál. Utána pedig, amikor már száraz a bőröm, még bekenem terhességi krémmel is, remélem, segíteni fog, bár tudom, hogy ez főleg alkati kérdés, és én bizony eléggé ilyen csíkosodós vagyok. De már korábban megnyugtatott, hogy a párom nem látja csúnyának, illetve ctg-ken láttam a magaménál jóval csíkosabb pocakokat is.

A Kicsi néhány hétig bojkottálta a kistestvér-kérdést: a korábbi lelkes pocakpuszilgatás, simogatás helyett, ha rákérdeztem, hogy hol a baba, csak egy dacos nem volt a válasz, fej elfordítva, baba nem érdekel. Ha felhúztam a pólómat, mindig lehúzta a pocakra, mint aki látni se akarja. Ráhagytam, véletlenül sem akarom erőltetni, arra gondoltam, hogy talán már ténylegesen érezhet valamit abból, hogy nemsokára nem egyedül lesz itthon kicsi.

Azért amikor rátaláltunk a névre, elkezdtem neki mondogatni, hogy Csongor, és a maga módján elég érthetően, felismerhetően ki is tudja mondani. Tegnap aztán arra a kérdésemre, hogy hol van Csongor baba, megint jött a pocakomhoz, megsimogatta, megpuszilta, aztán indult vissza játszani, de rögtön vissza is fordult, és kérte, hogy „még Csongor”, azaz húzzam fel a pólómat, és újra ad puszit, simogatást. Ezt még megismételte kétszer-háromszor, nagyon megható volt.

Este aztán, amikor fürdött, eszembe jutott, hogy vajon mit ért a dologból, ha nem mutatom neki a meztelen pocakomat? Így csak megkérdeztem, hol a Csongor baba, kértem, hogy mutassa meg az ujjával. Meg is mutatta a hasamat, és mondta is, hogy „ott a Csongor bent”. Később az is kiderült, hogy ha apa kérdezi, vagy én kérem, hogy mutassa meg neki, akkor apa hasában is Csongor lakik.

Éva

Éva , 2011. szeptember 02.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(3 hozzászólás) 

2011 09 02. 14:15
"apa hasában is Csongor lakik." z nagyon édes! :))))


→ válasz erre
2011 09 05. 20:07
Mennyi idős is a kisebbik kisfiad? Nálunk a 3.5éves nagyfiam nagyon kedves a pocakommal, a kicsi még csak 15hós, ő még nyilván nem érti mi történik. :)
Aranyos lehet a kisfiad, ahogy a pocakkal Csongorozik! :)
→ válasz erre
2011 09 07. 13:34
A Nagy nyolc és fél, a Kicsi most volt kettő :) én sem vagyok biztos benne, hogy mindig mindent ért :) Mikorra várod a kicsit?
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?