Terhesnapló 2. - Egy jön, egy megy, ne szomorkodjatok!

K. és Á. születésnaplója véget ért: Keve pár hete megérkezett. Így új kismamát kerestünk, aki szerette volna a nyilvánossággal is megosztani várandósságának történetét. Felhívásunkra többen jelentkeztek - ezúton is köszönjük mindenkinek -, választásunk Évára esett. Fogadjátok sok szeretettel az ezután heti rendszerességgel jelentkező terhesnaplót Tőle! Az első két alkalom rendhagyó lesz: ezekben számol be az eddig eltelt 7 hét történéseiről.

Éva vagyok, egy megyeszékhelyhez közeli faluban élünk, van nagy kertünk, kutyánk, és a harmadik babánkat várom. Már két kisfiam van: a Nagy nyolcéves múlt, másodikos, a Kicsi húsz hónapos. A harmadik baba története tulajdonképpen a másodiknál kezdődik. A Kicsire elég sokat vártunk – tudom, a mi történetünk semmiség azokhoz képest, akik éveket várnak egy babára, vagy csak beavatkozásokkal sikerül –, kilenc hónapba és sok vizsgálatba telt, mire már szinte meglepetésszerűen megfogant. Így aztán a harmadikat tervezve is hasonlókra számítottunk.

Én már régen vágytam rá, a páromat kellett egy kicsit győzködni, végül januárban megegyeztünk abban, hogy kap a baba egy fél évet: ha a Kicsi születésnapjáig jönni akar, szeretettel látjuk, ha viszont nem, akkor utána már inkább a munkába kéne készülődnöm. Kicsit féltem, hogy nem lesz elég a fél év, de megnyugtattam magam, hiszen két gyerekkel is szép az élet. Aztán eloszlott minden kétségem.

Áprilisban már mindennap volt valami apróság, ami azt sugallta, hogy itt baba lesz: megkívántam a nyers karalábét - megmagyaráztam magamnak, hogy csak tavaszi zöldéhség -, rosszul voltam a gyufa illatától, tankoláskor a benzinszagtól is, és olykor-olykor automatikusan mondtam magamban ezekre, hogy hát persze, hiszen terhes vagyok. Pedig akkor még nem is tudhattam, nagyon aprócska volt Ő.

Aztán egyszer a párom dohányfüst-szagúan jött haza egy találkozóról. Amúgy sem szeretem a cigarettafüstöt, de azért ilyenkor is hozzá szoktam bújni, most azonban elkapott az émelygés. Nem bírtam magammal, másnap reggel muszáj volt csinálnom egy tesztet. Pedig még korán volt, hátravolt még két-három nap a ciklusomból. Negatív is lett, el is könyveltem magamban, hogy biztosan csak bebeszéltem magamnak ezeket az érzéseket, persze gondoltam arra is, hogy még korai volt a teszt, de nem akartam biztatni magam.

Aztán délben, amikor melegítettem az ebédet, megint rosszul lettem a gyufa illatától. Ott volt egy lépésnyire a kukában a teszt... Kivettem, és pozitív volt! Nem hittem a szememnek. Hány ilyen történetet olvastam, hallottam már, hogy a kukába dobott negatív teszt néhány óra múlva pozitív! Vajon ez mit jelent? Téves eredmény? De ha lett két csík, akkor kellett lennie HCG-nek a vizeletben. Jaj, megőrülök másnap reggelig.

Meg is őrültem. Forgolódva aludtam, hajnalban megálmodtam a pozitív eredményt, aztán rájöttem, hogy álom volt, próbáltam tovább aludni, de nem ment. Végül is már hajnali öt óra volt, ideális időpont egy terhességi teszthez. Remegő kéz, izgalom. Pozitív! Halvány, de egyértelmű, és nem több óra, hanem három perc alatt! Juhú!

Visszabújtam az ágyba, félálomban párom fülébe súgtam, hogy pozitív. Aztán, most már nyugodtan, aludtam rá én is még egyet. Korán keltem, a Nagyot készítettem iskolába, aztán reggeliztettem, játszottam a Kicsivel, és közben vissza-visszatértek a gondolataim a Legkisebbre. Hogy most már ő is van... Háromgyerekes anya leszek, azért ez félelmetes!

 

Terhesnapl, babavárás
Képünk illusztráció

De milyen jó is, mindig erről álmodtam! Vajon fiú lesz vagy lány? Vajon két szőke, kék szemű után az apjára hasonlít majd, nagy hajú lesz és fekete? És milyen lesz a kis korkülönbség? Jó és ijesztő történeteket is hallani...

Aztán megcsörrent a telefon. Az egyik testvérem telefonált. Sírt. Meghalt a nagypapám. Aznap, amikor megtudtam, hogy érkezik a hetedik dédunokája. Én is sírtam. Hiszem, hogy még tudtak egymásról. Délután elutaztunk Anyukámékhoz a fiúkkal, a testvéreim is eljöttek. Jó volt együtt, szép és szomorú, de a gyerekek egy kicsit mindenkit felvidítottak. Olyan szívesen megmondtam volna nekik. Egy jön, egy megy, ne szomorkodjatok, az élet folytatódik!

Mindenkinek enyhítette volna a gyászát. De olyan picike volt még ez a csöppség, négyhetes se, még nem mertem, és dédelgetni is akartam magamban a titkot. Legalább, amíg egy orvos is megállapítja, hogy létezik, amíg láthatom, hallhatom dobogni a szívét. Akkor már biztos.

Éva

Éva , 2011. május 27.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(6 hozzászólás) 

2011 06 02. 15:02
Gratulálok Hármaskához!:) Boldog babavárást kívánok Neked:)
→ válasz erre
2011 06 03. 15:41
Köszönöm a kommenteket és a gratulációkat! Nagyon boldogok vagyunk :)
Gigi, drukkolok, letelt már a hét?

Kata, Marietta, köszönöm :)
→ válasz erre
2011 06 17. 18:10
Éva: Gratulálok hármaskához.
Olvasni foglak, mert én is ma léptem be a bűvös tizedik hétbe!
→ válasz erre
Összes hozzászólás (6) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
X
Mi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóKamaszmentő - TeakiadóNem születtél anyának! - TeakiadóBabázz lazán! - Teakiadó
Nem születtél anyának! - Teakiadó