Terhesnapló 4. - Az unalom hetei

A 10. hétben járunk, kicsit lassabban telnek a hetek, legalábbis úgy érzem. Egy nőgyógyász- és egy védőnő-látogatástól eltekintve semmi izgalmas nem történt.

Gondoltam itt az ideje, hogy kipróbáljak egy másik dokit, aki nagyon kedves volt és a régi dokival ellentétben megkérdezte, hogy érzem magamat, nincs-e valami aggasztó tünetem. Tájékoztattam, hogy sajnos sikerült megfáznom, de már kezdek kikeveredni belőle és, hogy enyhén görcsölget még a hasam, de próbált megnyugtatni, hogy amennyiben nem erősebbek a görcsök, mint egy átlagos menstruációkor és nem párosul hozzá vérzés, ez teljesen normális, mert ilyenkor nagy a vérbőség a méhben. A beszélgetés után megkérdezte, hogy nincs-e szükségem gyógyszerre – az inszemináció miatt a 3. hónap végéig magas progeszteron tartalmú bogyót kell szednem -, majd átadta a táppénzes papírt és hozzátette, hogy két hét múlva vár vissza.

Szóval ultrahangot nem csinált. A védőnő mondta, hogy ne lepődjek meg, hogy nem csinálnak minden alkalommal, ha nincsen semmi komolyabb panasz és nem magán dokihoz járok, akkor a legközelebbi ultrahangot a 12. hétben fogják csinálni, ami sajnos az én esetemben még egy hónap majdnem.

Hogy miért csak egy hónap múlva csinálják, ha én most a 10. hétben járok?! Azért, mert a dokim a magzati kort vette alapul, ráadásul mivel tudjuk, hogy mikor volt az inszemináció, így elég nagy pontossággal meg tudta határozni a fogantatás idejét.

Teljesen megkevertek ezzel a 10 hetes terhesség, 8 hetes magzat dologgal. Mielőtt várandós lettem volna, nem hallottam ilyesmiről, hogy két különböző időpontot számolnának, arról meg pláne nem, hogy nem a menstruációtól számolnák azt a várva várt 12. hetet. A védőnő csak annyit fűzött hozzá még, hogy maximum 14 hetesnek fogják nyilvánítani majd akkor, de emiatt nem kell aggódni.

Nem is lenne ezzel amúgy probléma, de már egy hónapja nem láttam a picurt és kicsit elvonási tüneteim vannak. Itthon nézegetem a petezsákjáról készült képet, amin még csak egy pici pötty volt.

Elég érzékeny voltam-vagyok az elmúlt két hétben, sőt elég házsártos is, aminek egyáltalán nem örülök, Mr. Mimi meg pláne nem, és aggodalmaskodom, hogy rendben fejlődik-e, a méretei megfelelőek-e… Mivel még nem érezni, ahogy mozog, így még nehezebben telnek a napok és a hetek.

Ha jobban belegondolok, a várandósság arról szól amellett, hogy fejlődik a baba a pocakban, hogy a kismama arra vár, mi lesz az ultrahangok, vér-és vizeletvizsgálatok és egyebek eredménye, várakozik arra, hogy megtudja, minden rendben van a baba méreteivel, fejlettségével. Arra várni, hogy milyen lesz az arca, lesz-e haja, de legfőképpen, hogy egészséges lesz-e. Szóval, mind a 9 hónap várakozással telik.

Úgy döntöttem, hogy a dokik és vizsgálatok miatt nem túráztatom tovább az idegeimet, megpróbálok nem rágörcsölni a dolgokra, mert alapvetően jól érzem magam, és ha a babával valami baj lenne, annak kellene, hogy legyenek jelei.

A védőnőnél egyébként minden rendben volt, a vérnyomásom jelenleg tökéletes, a laboreredmények példaértékűek, 3 hét alatt mínusz 2 kg – de a pocakomon már kicsi változás érzékelhető, elkezdett kicsit jobban kifelé dudorodni -, úgy, hogy a reggeli rosszullétek megszűntek és rendszeresen tudok étkezni mindennap. Az egyetlen dolog, amivel küzdök egy kicsit – a náthán kívül-, a székrekedés, de hála a nyírfacukornak, erre is természetes megoldást sikerült találni, és így a cukrom is teljesen rendben van.

Próbálok találni valami érdekes elfoglaltságot, amivel hasznosan tölthetem el az elkövetkezendő heteket. A főzőcskézés és sütés csak ideig-óráig foglalnak le, rend és tisztaság is van, úgyhogy az olvasás és netes szörfölés mellett ideje lenne valami új, izgalmas dologba belefogni.

Eddig legalább az Olimpia lefoglalt és szurkolhattam, szoríthattam a sportolóinkért, de sajnos már vége van a jó világnak, újra teleshop, jósok és reklámok lepték el a csatornákat. Elvileg a 4. hónaptól újra járhatok úszni, alig várom, hogy már ott tartsunk, hiányzik a sportolás, jó lenne, ha levezethetném a feszültséget, úgy igazán.

Mimi

Mimi , 2012. augusztus 17.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(4 hozzászólás) 

2012 08 18. 11:23
Szia Monis,
Köszi a gratulációt! :)
Táppénzre több okból kerültem, először az inszemináció után több mint egy hétig nagyon erős görcseim voltak és nem tudtam volna dolgozni. Aztán konzultáltunk az intézettel és a "sima" nőgyógyászommal és mindenki úgy látta jobbnak, hogy egy rövid időt itthon töltsek, mert nagyon pörgős, rohangálós, stresszes munkám van. Az első néhány hét amúgy is kritikus a megtapadás miatt. Sajnos nekem utána is maradtak a görcsök és has szurkálások, próbáltam néhány napot dolgozni, kipróbálni, hogy hogy bírom, de sajnos nem bírtam az iramot, csak erősebbek lettek a tünetek és gyakoribbak ezek után még az egész napos rosszullétek is jelentkeztek.
Egyébként az inszemináció és a lombik nem feltétlenül indokolják a táppénzt, de sajnos eléggé megviselik az embert a beavatkozások és az injekciók, gyógyszeres kezelések. Ilyenkor sok orvos nem kockáztat, főleg ha valaki már évek óta várt a babára és pozitív lesz a teszt.
Szép napot kívánok,
Mimi
→ válasz erre
2012 08 21. 10:56
Használd ki hogy van időd magadra még most! :)
→ válasz erre
2012 08 21. 11:16
Igyekszem, úgy döntöttem megtanulok addig varrni úgy rendesen, géppel. :) Megpróbálok varrni NEKI ágytakarót, fejvédőt stb.
Plusz végre van időm kreatív dolgokat csinálni és olvasni. :)

→ válasz erre
Összes hozzászólás (4) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?