Terhesnapló 4. - MiniMimi, a megfigyelő

Túl a 22. héten, az izgatottság a tetőfokára hágott, már csak néhány nap és végre mehetünk 4D-s ultrahangra. MiniMimi sokszor úgy rugdal már, hogy szinte fáj, főleg amikor a méhem aljánál produkálja magát, szinte bele is remeg az egész alhasam, ilyenkor próbálok pozíciót váltani, általában elérem a célom vele és ő is arrébb vándorol.

Most már kívülről is lehet látni reggelente és néha este is, hogy mozgolódik, sőt én már a kezemmel is érzem néha, viszont Mr. Mimi kezét még véletlenül sem akarja legalább egy kicsit megrugdosni. El tudom képzelni, hogy azért nem érzi még, mert én mégiscsak jobban ismerem a testem rezdüléseit, és tény, hogy azért még nem hullámzik a pocakom a mozgolódásától.

Amivel ilyenkor nyugtatgatni szoktam, hogy ne essen kétségbe annyira, hogyha ő fogja meg a hasamat és nem rugdal neki, az nem azt jelenti, hogy ne szeretné, mert azt viszont egyértelműen érzem, hogy ott marad, és nem megy sehová. Olyan, mintha szemlélődne, figyelne ilyenkor, ismerkedik az apukájával. Ha viszont más fogja meg, akkor elhúzódik, és nem rugdal egyáltalán utána jó sokáig.

A héten semmi érdemleges nem történt, ez volt a pihi hetem ebben a hónapban, jövő héttől beindulnak a dolgok és orrba-szájba orvostól-védőnőig rohangálhatok.

Mr. Mimi köhögése is végre alábbhagyott, mint kiderült enyhe asztmája van, de az allergiavizsgálat semmit nem mutatott, hogy mire lehet érzékeny. A lényeg viszont, hogy kapott pipát és végre nyugodtabban alszik éjjelente, láttam rajta, hogy sokszor már a folytonos köhögésben fáradt el.

Az alvással kapcsolatban változás sajnos nincs, a szoptatós párnát gyömöszölöm a lábaim közé minden éjjel, de kevésnek bizonyul. Háton minimálisat, de azért alszom, a láb-és csípőfájdalmakon csak az segít, ha a hátamra fekszem és egy übernagy párnával alátámasztom a lábaimat, viszont ha a hátamon fekszem, akkor meg a méhem kezd el kicsit görcsölgetni és a derekam jobban fáj. Háhá, ördögi kör!

A várandósággal pozitívumok is jártak: például a hajam sűrűbb, erősebb, fényesebb, sokkal jobb a tartása és a bőröm is határozottan szebb. A terhesség előtt elképesztően zsírosodott a hajam, a hormonoknak köszönhetően lényegesen szárazabb a fejbőröm, amit sajnálok, hogy ez nem csak a fejbőrömre vonatkozik. A hasamat és a mellkasomat nem győzöm kenegetni, a kulcscsontom környékén és a dekoltázsomon hatalmas oázisok terülnek el száraz foltok formájában. A tökéletes körömvirágos krém már megvan, de győzzünk kenegetni engem…

Viszont, ami vicces és nem győzök rajta nevetni, hogy bepihésedett az egész hasam. És nem csak kicsit. Ráadásul a pihék nem simulnak a pocakomra, hanem az égbe meredeznek.

És akkor jöjjön az elmaradhatatlan gasztro rész:

Elképesztően büszke vagyok magamra, formásabbnál formásabb kenyérkéket sütök, több fajta változatban is. A 70%-ban teljes kiőrlésű kenyerem nyomába sem érhetnek a bolti kenyerek, elképesztően könnyű a fajtájához képest, és nincs az a fura mellékíze.

A mai nap gyümölcse egy magvas kenyérke lett, szotyival, fenyőmaggal és tökmaggal. Gyakran azon kapom magamat, hogy szinte kezd perverziómmá válni a rugalmas tészták dagasztása és izgatottan figyelem a jénaiban, hogy hogyan hólyagosodnak és nőnek a veknijeim. Remélem, hogy az elkövetkezendő hónapokban is megmarad ez a szenvedély, mert így tényleg nyugodt lelkiismerettel eszem meg még vacsorára is egy vagy két szendvicset úgy, hogy tudom, hogy miniMiminek rengeteg hasznos alapanyagot juttatok a szervezetébe és közben az én vércukorszintemet sem nyomom fel az egekbe.

Remélem, gyorsan eltelik ez a hét is és már ott toporoghatok az orvosnál, hogy végre lássuk újra miniMimit teljes valójában az arcvonásaival és a kukijával – persze, csak ha van neki - együtt. Annyira izgatottak vagyunk, hogy kiderül-e a neme, a környezetünkben már szinte mindenki tudja, hogy kisfiút vagy lányt várnak-e, pedig több héttel vagy hónappal vannak lemaradva nálunk időben. Irgum-burgum!

Vajon a megérzésem helyesnek bizonyul, és tényleg fiú lesz?! Vagy megtörjük a sorozatot és a Babanetes terhesnaplók történetében nekünk lesz elsőként leányzónk?! A következő epizódból kiderül… Remélem. Sok-sok kép várható, lessétek majd meg mindenképpen!

Mimi

Mimi , 2012. november 09.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(3 hozzászólás) 

2012 11 10. 20:51
Szia Mimi,
nagyon szépen alakul a pocakod. Amikor soraidat olvasom mindig elfog a nosztalgia - imádtam terhes lenni...
Gyönyörű kenyeret is sütsz. Egy alkalommal lennél szíves megosztani a receptet is velem/velünk?
Üdvözlettel:
Viki
→ válasz erre
2012 11 12. 11:08
Szia Viki,

szerintem is szépen gömbölyödünk, most megint elkezdett növögetni a pocakom 1 hét pihi után. :)
Remélem, hogy a következő várandósságom alatt én is jobban fogom magamat érezni, eddig sajnos leginkább a negatívumokat tapasztaltam meg, talán most kicsit jobban élvezhetem ezt a hátralevő néhány hónapot, de hát a babáért mindent.
Írok majd receptet is, legközelebb lemérem a hozzávalókat, mostanában nagyjából mérek és érzésre gyúrom a tésztát, így kerül még bele mindig egy kis víz vagy liszt.
Szép napot,
Mimi :)
→ válasz erre
2012 11 13. 20:10
@mimi08:
Az első terhességem első 5 hónapja nekem is katasztrófa volt, de az 5. hónap végére kivirultam és majd kicsattantam az energiától. 2. terhességemnél... elmentem drága dokimhoz, hogy lehet, hogy van odabenn valaki - olyan 6-8 hetesre számítottam - és közölte velem hogy bizony van... 13 hetes. Ez a terhességem teljes egészében gyönyörű volt. A szülések tekintetében mindkettő könnyű és gyors volt.
Előre is köszönöm a receptet.
Viki
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?