Terhesnapló 4. - Sűrűsödő vizsgálatok és az utolsó simítások

A 36. héten éreztem eddig szinte a legjobban magamat, olyan érzésem volt, mintha kivirágoztam volna. Persze, a jóslófájásoktól és a derékfájástól eltekintve. A kedvem is sokkal jobb, és szerencsére ritkábbak az érzelmi hullámzásaim is.

A hetet egy védőnői látogatással kezdtük, ami nagyon jól sikerült, Mr. Mimi is itthon volt véletlenül és nagyon jól elbeszélgettünk. Mr. Mimi is sok kérdést feltett neki és átrágtuk magunkat a szoptatáson és a kórházi, valamint az otthoni első napokon, hasznosnak éreztem és örültem, hogy a védőnőnk is látja, hogy a férjem mennyire képben van és mennyire érdeklődő, ha a kislányunkról van szó.

A szerdai szülésfelkészítőn egyébként pont a szoptatás lett volna a téma, de próbálom a nagy tömeget kerülni, ha nem muszáj, nem megyek bevásárolni és nem is tömegközlekedek, ezért is érintettük ezt a témát is, mert a heti alkalmat kihagytam.

Aztán jött a kedd az ultrahanggal és az NST-vel. Számítottam rá, hogy nem fogunk egyhamar végezni - cirka 3 és fél óra lett a vége -, de nem volt olyan problémamentes a nap sajnos. A múlt heti NST után nem gondoltam volna, hogy bármi gond lehet, de nem számoltam azzal, hogy az ultrahangnál ennyit kell majd várnunk, ráadásul Oli nem igazán szerette eddig sem ezt a fajta vizsgálatot, így miközben a nemtörődöm kórházas doki nézegette, lefagyott, aztán csak nem akart feloldódni, egyáltalán nem mozgott. Utána átsétáltam az NST-re, ott még a kabátomat sem tudtam levenni, már behívtak, így akárhogy is piszkáltam és simogattam, csak nem akart rugdosni, kellett volna neki néhány nyugodt perc előtte.

A vizsgálat végére ideges is lettem, hogy nem akar mozogni, ráadásul Mr. Miminek sikerült a reggeli tejeskávémat kicsit ütősre elkészítenie, így a vérnyomásom az egekbe szökött, és miután a dokihoz bejutottam, már nem is csodálkoztam, hogy elkezdett aggodalmaskodni. Nem a megszokott keddi kórházas, óriáskezű doki volt, hanem egy új, flegma, fiatalabb és meglehetősen nagyképű orvos, aki éppen az asszisztenst alázta, mert nem volt a tűzőgépe megtöltve. Aztán hozzám fordult és közölte, hogy át kell mennem egy újabb ultrahangra, és meg kell nézni a flowmetriát, mivel egy órával korábban a másik doki nem nézte meg, és nem igazán tetszik neki az NST eredménye, ráadásul a vérnyomásom is aggasztó. Persze hozzátette, hogyha a flowmetria eredménye nem megfelelő, akkor már haza sem kell mennem.

Ne értsetek félre, az első a baba, és az ő érdekében, ha kell, akkor előbb is befekszem a kórházba, de rendkívül bosszantó volt, hogy az egyik doki nagyon felületes volt, a másik meg túl alapos. A flowmetria eredménye jó lett, de visszarendeltek kontrollra csütörtökre, és napi háromszor kell a vérnyomásomat mérni. Azóta persze mérem serényen, de még átlag alatti is, nemhogy magas.

Ma reggel újabb NST-re virradtunk, tegnap este Olival el is beszélgettem, hogy mik az elvárásaim a mai vizsgálatra vonatkozóan vele kapcsolatban. Az elején nem igazán akart ráérezni, de addig nyaggattam, míg egy kisebb táncbemutatót rendezett odabent.

Utána egy újabb orvos - kivételesen egy nő - ellenőrizte a görbét, és ellenőrizte az általam mért vérnyomás eredményeket, majd közölte, hogy oda kéne figyelni jobban a diétára, hogy ne legyen gond a vérnyomással, meg a súlyomra is figyelni kéne. Elismerem, hogy nem vagyok egy nádszál kisasszony, de még mindig csak 5 kg plusznál tartok, nagyon odafigyelek a diétára, és azt az egyetlen magas vérnyomást leginkább a körülményeknek köszönhettük. Észrevettétek amúgy, hogy általában azok figyelmeztetnek leginkább a szigorú diétára, akik maguk is el vannak hízva?

Ettől függetlenül maximálisan rá vagyunk hangolódva a picur érkezésére, Oli kis kuckója készül a szobánkban, nagyon rákaptam a fészekrakásra, sorra gyártom a dekorációs elemeket, ha lehetne, mindent ugyanolyan mintájúra decoupage-olnék és festenék.

A szekrényt átpakoltam, a babaruhákat méret és típus szerint szétválogattam, szigorúan kategorizáltam őket, egy rövid ujjú rugi ugyanis nem fér meg - legalábbis számomra - ugyanabban a kupacban egy hosszú ujjúval. Sajnos, mániákus lettem. Ezen nem igazán segít az sem, hogy néhány naponta újabb babaruha adagot kapunk az ismerősöktől és rokonoktól, így a mosás-vasalás-kategorizálás egy véget nem érő folyamattá változott.

Minden készen áll, Oli akkor jön, amikor akar, azon sem pánikolok már, hogy a szülésznőm egy nap múlva szabira megy, és hogy a kórház az influenza miatt le van zárva. A lezárásnak kicsit talán még örülök is, mert itt nálunk a kórházban többszemélyes szobák vannak, és így legalább nyugodtan tudunk foglalkozni a babáinkkal, nem lesznek bent egész nap számunkra idegen látogatók. Így kevésbé lesz zavaró 2-3 másik kismama előtt szoptatni. Persze ez azt jelenti, hogy Mr. Mimit sem fogják beengedni, de ezt a 3-4 napot kibírjuk és tudni fogom, hogy ő közben itthon vár már minket és az utolsó simításokat fogja a szobánkban végrehajtani.

A lényeg, hogy készen állunk testileg-lelkileg és minden elképzelhető formában. Szóval, Oli, ne fogd vissza magad, ha gondolod akár már ma is megérkezhetsz közénk!

Mimi

2013. február 15.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(3 hozzászólás) 

2013 02 15. 13:24
Mimi, megnyugtatlak, a ruhák rendezése ezután is állandó feladattá fog válni, nálam heti rendszerességű az átválogatás, mert kinövi a 7 hónapos kisfiam. :) És persze a 2,5 éves lánykám is ad feladatot ezen a téren. :)
→ válasz erre
2013 02 15. 17:07
Nagyon tetszenek az írásaid, szurkolok értetek, hogy minden rendben legyen.
A ruhákat én is úgy teszem el még most is, hogy rövid ujjúval együtt nem lehet hosszú ujjú. És a két fiamnak nem is egy szekrényben vannak a ruhái. A kicsinek (2,5éves) még a tányérjai és poharai is másik szekrényben vannak, ahol őrzöm még a cumis üveget, meg a csőrös poharat, bár már nem kellenek. Ez egy olyan "bogár" nálam, ami nem akar elhagyni, ez van.
Szerencséd van a védőnővel, a miénk nem túlságosan segítőkész sajnos, igaz, én csak a kötelezőkre viszem be a két gyereket - talán nem véletlen.
Nagyon szép a dekorációd, ha lesz még, akkor tegyél még fel képet, addig is amíg nem tudunk Oliban gyönyörködni.
→ válasz erre
2013 02 24. 20:36
@rjudi: Ez jól hangzik, mert titkon még élvezem is a babaruha pakolást! :)


@mobilbea: köszi,a héten ha még lesz napló, akkor a fali dekorról rakok fel képet, most lett kész teljesen a hétvégén.
Sajnálom, hogy neked nincs szerencséd a védőnőddel, nagyon sok kismamától ugyanezt hallom, pedig az ő feladatuk tényleg az lenne, hogy bátorítsák és segítsék az anyukákat.
De ugye milyen jó érzés a rendezett ruhácskák között pakolászni, ráadásul így könnyebb is megtalálni valamit!
És köszönöm szépen a szurkolást, remélem én is, hogy minden rendben lesz.
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
X