Terhesnapló10 Liza: Igazi baba van bennem! (13. hét)

A 13. héten már nagyon nyűgös voltam. Türelmetlenül vártam a méhnyakrák műtét utáni leletemet, hogy kiderüljön, áttétes-e a rákom vagy esetleg sikerült minden rossz sejttől megszabadulni. 

Folyton pánikoltam, és nem tudtam, vajon mi történik a méhemben. Alíg bírtam magammal az első nagy ultrahangig, rettegtem attól, hogy a magzat talán nem él, illetve attól, hogy újra kés alá kelljen feküdnöm. 

Indokolatlanul sírásokba törtem ki, és utáltam a fekvést is. Vitatkoztam a párommal, a környezetemmel, fájt a sebem, és tényleg minden bajom volt. Az ultrahang előtt tulajdonképpen nem is nagyon mozogtam sokat, nem nagyon kelhettem fel. Végre elállt ugyan a sebem vérzése, de 3 vérzés mentes nap után térhetek csak vissza a normális életmódhoz. 
 
Az ultrahangos vizsgálat során vért is vettek tőlem, hogy elvégezzék a 12. hét utáni kombinált tesztet, és kiszűrjék a Dan-, illetve Edward kór esélyeit. Én úgy tudtam, hogy vizeletmintát is kell adnom, ezért a vizsgálat előtt nem mentem el WC-re. Ez később nagyon rossz érzés olt, ahogy az ultrahangos kart hozzányomkodták a méhemhez és alhasamhoz. Amikor befeküdtem az ultrahang alá, lélegzet visszafojtva vártam a fejleményeket. Egyszer csak megjelent egy emberke formájú kis lény, aki mozgatta a kezecskéit, majd a szívhangját is hallhattuk. Fantasztikus érzés volt... Ez már nem csak egy krumplibaba, ez egy igazi baba! 
 
Nem tudtuk megállapítani, hogy fiú vagy lány, mert keresztbe tette a lábait, aztán elbújt a méhlepénybe, de mindegy is, a lényeg, hogy él és egészséges! 
Liza , 2017. január 02.
 
 
 
Címkék:  

terhesnapló

Babanet hozzászólások  
(1 hozzászólás) 

2017 01 03. 21:31
Jaj nagyon vártam már az újabb részt! A 12 hetes UH nekünk is a csoda volt, addigra már emberi formája volt a gyerkőcnek és tényleg babának néz ki :) Remélem jól sikerült a műtét és nem lesz szükség újabbra.
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?