Terhesnapló10 - Liza: Kis seb, hosszú gyógyulás (12. hét)

A műtét utáni napon reggel már hazamehettem a kórházból. Az orvosom szerint a műtét jól sikerült, és ha nagyon akarok, mehetek dolgozni is, csak kerüljem a lépcsőzést, mozogjak lassan, és kíméljem magam. Én nyilván mentem is dolgozni.

Nem akartam magamba fordulni, és csökkenteni is akartam a folyamatos lelkiismeret furdalásomat, amit azért éreztem, mert hiányoztam a munkahelyemről, és sok fontos futó projekt van folyamatban. Tehát mentem dolgozni. A férjem mindenben támogatott, bevitt kocsival és értem is jött nap végén. A spinális érzéstelenítéstől nagyon fájt a gerincem, ezért valóban igyekeztem minél kevesebbet mozogni és inkább ülő helyzetben dolgozni.

A hétvégére lementem vidékre anyuékhoz, mivel a páromnak hétvégén is ügyelnie kellett a munkahelyén, és nem akarta, hogy egyedül legyek otthon. A szülők persze elkényeztettek, és mindent megtettek azért, hogy minél kevesebbet mozogjak. De azért normális életet próbáltam élni, elmentem anyuval vásárolni, segítettem főzni, játszottam az unokahúgaimmal. Minden jól ment, és örültem, hogy túl vagyok a nehezén, amikor is egyik reggel vérfoltokkal találkoztam a reggeli wc-zéskor. Tudtam, hogy nem vetélés, hanem a műtét miatti sebem vérzik. Felhívtam a sebészorvosomat, aki azt mondta, semmi baj, ez normális, de akkor most feküdjek, amíg el nem múlik a vérzés. Nagyon érzékeny helyen van a seb, a méhszáj folyton mozog, amikor az ember sétál, ráadásul a méh növekedése miatt is húzódik a seb. Szóval nehezen gyógyuló helyen van. De kicsit dühös is vagyok. Az orvosok nem beszélnek egyértelműen, nem értem, hogy miért. Azt mondják, egy kis műtéttel el lehet intézni, aztán pár csepp vértől azonnal fekvésre ítélnek. Jobb a mozgás, mint a fekvés a gyógyulásnak, aztán mégis feküdni kell. Nem értem.

Amikor a szüleim megtudták, hogy vérzem, szigorúan felügyelték, hogy feküdjek. A férjem pedig örült, hogy társaságban vagyok, ezért megbeszéltük, hogy maradjak lent vidéken, ahol el tudnak látni nap közben is. Én elkeseredtem kicsit, mert már túl akartam lenni mindenen, de be kell látnom, azért ez nem elhanyagolható műtét, és rendesen meg kell gyógyulni. Sokkal rosszabbul is járhattam volna, szóval hálás vagyok, hogy a legrosszabb, ami történik velem, az a fekvés. Távolról pedig tudok dolgozni, megteszem, ami tőlem telik. A főnököm persze nem örült a hírnek, de ez van. A saját egészségem és a baba állapota kell, hogy a legfontosabb legyen.

Liza , 2016. december 11.
 
 
 
Címkék:  

terhesnapló

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?