Lackfi János: Kövér Lajos aranykeze

Kövér Lajos másodszor is színre lép. A hatalmas testû kõmûvesmester és testi-lelki jóbarátja, Sovány Laci ismét számos kalandban vesznek részt vállvetve: egy tégladobáló verseny nyereményébõl új otthont építenek Rudinak, a fehér lónak, majd Súly Elemérnek segédkeznek egy kenus edzõtábor sikeres lebonyolításában, ahol Lajos megmenti Boholy-Bodzát, a fehér kiskutyát, s így szert tesz két új, hatalmas izomtömeggel rendelkezõ barátra. Akiknek késõbb el is kél a segítsége.

Lackfi János ötgyermekes apaként nyilván pontosan tudja, hogy mitõl jó egy mese. És valószínûleg saját könyvében meg is próbálja felvonultatni ezeket az elemeket, mégpedig bizton állíthatjuk, sikerrel. A könyv játékos hangvétele nem merül ki a zseniális és nagyon is jellemzõ névadásokban, a humor pedig szintén végigkíséri Kövér Lajosék történetét. A szerzõ számtalanszor kikacsint a mesehallgató gyermekre, bevonva õt a történetszövésbe is.

A mese amúgy sodró, lendületes, amelyet Molnár Jacqueline fantasztikus illusztrációi tesznek kerek egésszé: hol csak egy-egy jelzésértékkel bíró, részletre fókuszáló, fekete-fehér rajzocska erejéig jelennek meg, hol egy egész oldalt elfoglaló, színes, részletes, böngésznivaló életkép formájában pompáznak.
Noran Kiadó)