Kell az infomáció!


	Kedves Judit! Elõször is szeretnék gratulálni a munkájához. Rengeteg újságban olvastam már szoptatással kapcsolatos cikkeit, és sokat tanultam a babaneten megjelent írásaiból is. Sajnos szomorúan látom , hogy sokan hiába tesznek meg mindent a szoptatásért- gondolok itt a szülészeten dolgozókra , a védõnõkre , gyerekorvosokra stb.- mégis kevesen szoptatnak. Úgy vettem észre hogy sokan eleve rosszul állnak a dologhoz - nekik hiába beszélhet bárki. Igaz hogy sok helyen szerepel , hogy a kismamák 99 % lenne képes szoptatni és 1 % nem. De sajnos a 99%-on belül -sokan ugyan önhibájukon kívül - még sem szoptatják gyermeküket. Sajnos a megfelelõ információ még mindig nem jut el idõben a kismamákhoz, de ha néha eljut akkor lehet hogy már késõ. Sok ismerõsömnél tapasztaltam , hogy eleve a kórházban elrontják már a dolgot. Szerencsére én Gyõrben szültem és az itteni csecsemõsnõvérek és orvosok mindent megtesznek azért, hogy mindenki szoptasson. ( Nem teáztatnak nem adnak tápszert, hamar mellre teszik a babákat és éjszaka is együtt van az anyukával a baba. ) De úgy vettem észre, hogy ez mind kevés ha az anyuka nem úgy áll hozzá a dologhoz. Az én szobatársam is jó példa volt arra hogy milyen könnyû egy- két nap alatt elrontani a babát. Mindkettõnknek koraszülött volt a gyermeke. Elég nehezen akart szopni mind a két gyerek így hát a lefejt tejet üvegbõl- nem cumisüvegbõl- pótlást kaptak mind a ketten. A szobatársam az elsõ két gyermekét 10 évvel ezelõtt nem tudta szoptatni , de örömmel láttam , hogy mégiscsak megindult a teje. A probléma ezután jött. A harmadik napon már elég szép mennyiséget ivott mind a két baba és mondták a nõvérek hogy most már nem adnak pótlást tessék intenzíven szoptatni. Eleinte azért szenvedtem én is mert a fiamat alig lehetett felébreszteni de azért próbálkoztunk a dologgal. A szobatársam öt perc után rohant a nõvérekhez és kérte a pótlást. A vége az lett hogy az én babám 15 dkg-ot hízott 3 nap alatt az övé meg már a cicit el sem fogadta csak üvegbõl a pótlást. A nõvérek hiába beszéltek neki, mielõtt hazament kéregetett egy kis anyatejet a többiektõl meg lefejte a sajátját hogy otthon már ne kelljen a fejéssel foglalkozni. Hiába magyaráztuk neki hogy így duplán dolgozik és fejéssel nem lehet ugyanazt a mennyiséget fenntartani. Nem sokkal utána találkozunk és büszkén újságolta ,hogy az õ gyereke már mennyi mindent eszik. Még egy kicsit zavarban is voltam mert én meg nem adtam neki csak anyatejet . A végén hat hónapos koráig nem is kapott mást. Rengeteg ismerõsöm szült most az ország több pontján és meglepõ dolgokat meséltek. Nagyon sok helyen még mindig külön van éjszaka a baba a mamától és sokszor teát vagy cukrosvizet adnak neki. Számomra , furcsa , hogy az egyik kórházban így a másikban pedig úgy állnak hozzá a dologhoz. Volt olyan ismerõsöm akinek azt mondták , hogy 6 hónapos kor után semmi szerepe nincs az anyatejnek és ugyan volt teje, de elválaszozták a gyereket és tápszert adtak neki. Olyan is elõfordult , hogy a kismama ugyan szoptatott volna , de elég nehezen indult meg a teje, a család meg rábeszélte , hogy ne kínlódjon hanem adjon tápszert , mert mindegy hogy mitõl csak gyarapodjon a baba. Sajnos olyan is volt aki- igenis kényelembõl- állt rá a tápszerre, mert õ cikinek tartotta , hogy most megy valahová a baba éhes és meg kell szoptatni. Szóval szerintem sokszor igenis a kismamák és környezetük áll rosszul hozzá a dologhoz. Ha tényleg idõben jutna el hozzájuk az információ és végre ez az ország is eljutna oda , hogy nem csak telefonon adnának tanácsot akkor talán nem itt tartanánk. Pedig hát az országnak sem lenne hátrány ha egészséges gyerekek nevelkednének. Ha sokszor idõben ott lenne a segítség és a megfelelõ ember kellõ idõt tudna fordítani a dologra talán nagyobb lenne a szoptató kismamák száma. Meg ha környezetünk is úgy állna a dologhoz. Lehet nekem könnyebb volt mert nem voltam szívbajos bárkit bárhol megkérni , hogy engedjenek be szoptatni egy irodába vagy bárhová. Mert azért nem ültünk itthon emiatt. Sõt sokkal könnyebb volt szerintem így kimozdulni - hiszen mindig kéznél volt az anyatej. Sajnos azt tapasztalom hogy sokan még el is ítélik azt a kismamát aki hosszú ideig szoptat. Ha nálunk is kiderült valahol mindenki el kezdte mondani , hogyan kellene már elválasztani és hogy milyen hátrányokkal jár a dolog egy éves kor után. Nem tudom ezeket az információkat ugyan honnan szedik össze, de ha utána olvasnának az elõnyökrõl többet megtudhatnának. Én örülök neki , hogy eddig - jelenleg most 16 hónapos- sikerült szoptatni. Nem volt ugyan túl könnyû az elején , de megérte mert már nem látszik rajta, hogy koraszülött volt. Sajnálom azokat a kismamákat akik önhibájukon kívül nem részesültek ebben. De remélem , hogy egyre több olyan segítõkész ember segít majd nekik a következõ babájuk szoptatásánál mint Ön. Jó lenne ha olyan problémákról szóló könyv jelenne meg mint amiket itt a rendelõben tesznek fel. Sokat lehetne belõlük tanulni. Sajnos a hat hónapos kor illetve az 1 éves kor utáni szoptatásról még nem sokat lehet olvasni ez egy kicsit mindenhol tabutéma. Én ha lehetne minden kórházban inkább a promóciós hülyeségek helyett inkább egy listát nyomnék a kismamák kezébe a szoptatás elõnyeirõl. Vagy legalább kifüggeszteném valahová hátha legalább ez meggyõzne egyeseket.... Nekem lehet , hogy szerencsém is volt mert jó kórházban szültem pozitívan állt a dologhoz a gyerekorvosunk a védõnõk is szoptatáspártiak, de lehet , ha nem itt szültem volna és közelebb lettünk volna a nagyszülõkhöz talán már én sem szoptatnék. Anyukám is már két hetesen teát akart adni neki, de telefonon keresztül - mivel távol lakunk egymástól-könnyebb volt mondani ,hogy nem és most már õ is látja hogy milyen szépen fejlõdik . Kívánom mindenkinek , hogy sok öröme legyen a szoptatásban és kellõ idõben megkapja azokat az információkat ami szükséges ehhez. Önnek pedig kívánok további kitartó munkát. B. J. 2002.01.08