Sírás
 |
| Miért sír? Mit tegyünk, ha sír? |
|
Mottó: A gyermek nem azért sír, mert elkényeztetett vagy rossz, hanem azért, mert anyja nélkül fél. Ha ilyenkor a szülõ nem segít rajta, nem állítja helyre a nyugalmát – ami általában puszta megjelenésére megtörténik-, az éppen olyan vétek, mintha enni nem ad, ha éhes, vagy nem teszi tisztába, ha csípi a pelenkatartalom. Ha az újszülött felsír, az jót jelent: egészséges. “Hogy a reflexek normálisak, a gépezet mûködik.” De különösen a gyöngéd születés elmélete és gyakorlata szerint az újszülött sírásának más értelmezése is lehet: Õ ne tudna beszélni, a világra jövõ gyermek? * * * A sírás a baba kommunikációja, de nem mindig könnyû megérteni. A sírás félreértése késõbbi problémákhoz is vezethet, nem beszélve az anya frusztrációjáról, aki szinte mindenhonnan azt hallja, hogy az anyák rövid idõn belül megtanulják megérteni kisbabájuk jelzéseit. A gondos anyukák, akik gyermekük minden olyan viselkedését, amely erõs izgalom következménye (pl. sírás, ujjszopás), éhségként értelmeznek, és a kezdetben még intenzíven, késõbb egyre kevésbé tiltakozó gyermeket valamennyi ilyen alkalommal megetetik. A következmény világos: a különféle ingerek hatására felébrendõ izgalomhoz fokozatosan hozzátapadnak a táplálkozás asszociáció, és a gyermek éhséget fog érezni olyankor is, amikor fiziológiás (a hypothalamus által kezdeményezett) éhségrõl szó sem lehet. Egy régi, annak idején sok kiadást megért könyvet lapozgattam nemrég, (Pikler Emmi: Mit tud már a baba?) és ott olvastam, hogyan lehet sírásra nevelni a kicsit: a sírás a környezet számára nagyon erõs inger, ezért az anyák – fõleg, ha egy kicsit bizonytalanok – azonnal szeretnék megszüntetni a sírást. Nem a sírás okára figyelnek, hanem arra, hogy ne sírjon a kicsi. Felveszik, ringatják, járkálnak vele, ami persze a csecsemõ számára egy kellemes érzés, elringatja, félálomba juttatja és ami a legfontosabb, abbahagyja a sírást. Gyorsan rájönnek a gyerekek arra, hogy ha sírnak, akkor ringatják, felveszik õket, egyszóval rászoknak a ringatásra, a járkálásra, és szinte megállás nélkül sírnak. * * * Az európai gyermeknevelési gyakorlat gyakran elválasztotta egymástól az anyát és a csecsemõjét, és mai szemmel nézve sokszor kegyetlen módon próbálta “elhallgattatni” a babát (szoros pólyázás, máktea) vagy tette anyai erénnyé a sírás elviselését (az elkényeztetés tilalma, “erõsödik a tüdeje”) Akármilyen szorgalmasan is járjuk körül ezt a témát, akárhány tudományos fejtegetés végighallgatunk, a tapasztalatok azt mutatják: a sírás együtt jár a csecsemõkorral, és ezt az anya gondoskodása csak bizonyos mértékig tudja befolyásolni. Vannak sírós, és kevésbé sírós babák. Vannak türelmes, és kevésbé türelmes anyák. * * * További cikkek: Sír a baba * * * A sírást nemcsak értelmezni nehéz sokszor, hanem elviselni is. Bergman filmjében, a Kígyótojásban a kísérleti személy asszony a kezdetben babusgatja, ringatja, aztán saját fülét próbálja befogni, végül megfojtja a sérült, a sírást abbahagyni nem képes gyermeket. Bár errõl szemérmesen hallgatunk, a hosszantartó sírás agressziót válthat ki az anyában, és akár veszélybe sodorhatja a csecsemõt (megrázás). |
