VI. Családbarát Konferencia - perinatális gyász
"Köszöntés helyett búcsú" (2000.09.19)

A szeptember 15-én Székesfehérváron megrendezett VI. Családbarát Konferencia témája a perinatális gyász volt, mottója "Köszöntés helyett búcsú". Ez a sok nõ számára fájdalmas, érzelmileg felkavaró téma tabunak számít, nehezen beszélünk róla, ezért külön köszönet illeti a szervezõket a témaválasztásért. (A konferencia egyik fõ szervezõje a babanet látogatói által jól ismert dr. Nagy László).
Nagyon érdekes elõadások hangzottak el, amelyek egyrészt a perinatális gyász pszichológiájával ismertették meg a hallgatóságot, másrészt nõvérek, orvosok, szülésznõk beszéltek a téma gyakorlati oldaláról, pszichológusok a gyászmunkáról, patológiás gyász esetén a terápiás lehetõségekrõl.
A konferencia legmegrázóbb része egy édesanya vallomása volt, aki vállalta, hogy videón keresztül elmondja saját történetét. Az interjú legdöbbenetesebb részének azt éreztem, hogy milyen harcot kellett vívnia azért, hogy a - végig nevén emlegetett - 38. héten minden elõzmény nélkül elhalt gyermekét eltemethesse. Ahogy az édesanya fogalmazott, soha nem gondolta volna, hogy ekkora örömet jelenthet, hogy eltemetheti saját gyermekét.
1999 óta ugyan már törvényben biztosított joga a szülõknek, hogy halva született gyermeküket eltemethessék, de sok intézményben ma is arra próbálják rávenni a szülõket, hogy hagyják az intézetre a temetés gondját, magyarul gyermekük holttestét az abortált magzatokkal, emberi szervekkel együtt közösen temessék el (vagy semmisítsék meg).
A konferencia fõ üzenete az volt - és ez egyben gyökeres szemléletváltozást jelent - hogy az elvesztett babát nem gyorsan elfelejteni kell - "majd lesz helyette másik", "úgyis beteg lett volna" - hanem meggyászolni és elbúcsúzni tõle. Ebben kell segítenie az egészségügyben dolgozóknak azzal, hogy megteremtik a búcsúzás feltételeit: hogy az anya babusgathatja halott gyermekét, fényképet kaphat róla, a válságos állapotban lévõ kisbabát sem szakítják el az anyjától; ezért fontos a temetés, a névadás; hogy ne biztassák arra az anyát, hogy minél hamarabb szülessen meg a következõ gyermek; a környezet részérõl a gyász fázisainak megismerése és elfogadása.
Ha a környezet és a szakemberek is segítenek, akkor a szülõk többsége igaznak fogja érezni azt a konferencián megfogalmazott gondolatot, hogy a tragikusan gyors befejezés ellenére a gyermekükkel való kapcsolatuk így is gazdagabbá tette õket.
I.G.

 
X
EZT MÁR OLVASTAD?