Ajándékozási tanácsok szüloknek
| Cukorcsúcs - de nemcsak az asztalon (2001.12.19) |
| A magas vércukorszint (hiperglikémia) a diabétesszel kapcsolatos szövõdmények és halálozás egyik fõ kockázati tényezõje. A vércukor-szabályozás javítása 1-es és 2-es típusú diabéteszben kimutathatóan csökkenti az ilyen szövõdmények kockázatát. Az étkezés után kialakuló magas vércukorcsúcs hozzájárul a rossz anyagcsere-szabályozáshoz, valamint önálló rizikófaktor az ateroszklerózis és a halálos kimenetelû szívkoszorúér megbetegedések kialakulásánál. A legújabb eredmények azt mutatják, hogy az étkezés utáni kétórás vércukorszint jobb elõrejelzõje a diabéteszes halálozásnak, valamint cukorbetegség miatt bekövetkezõ szív- és érrendszeri problémáknak, mint az éhgyomorra végzett vércukor vizsgálat. A felmérés 40 és 74 év közötti, inzulint nem használó (vagyis szájon át szedhetõ vércukorszint-csökkentõ szereket szedõ, vagy gyógyszeres kezelésben nem részesülõ), cukorbetegségben szenvedõ felnõttekkel kapcsolatban készült az Egyesült Államokban. Ezen cukorbetegek mindegyike 75 gramm orális glükózterhelést (OGTT) kapott és a meghatározás szerint azokra mondták azt, hogy magas vércukorcsúcsuk volt akiknél a terhelést követõen a kétórás vércukorszint értéke meghaladta a 11,1 mmol/l értéket. Az étkezéskor fellépõ magas vércukorcsúcsot összességében a cukorbetegségek 74 százalékánál találtak. A nem megfelelõ vércukor-szabályozással rendelkezõ cukorbeteg felnõtteknél (HbA1c>7%) a 2-órás vércukorszint gyakorlatilag kivétel nélkül (99 százalékban) igen emelkedett volt ( > 11.1 mmol/l), de az étkezéskor kialakuló vércukorcsúcs gyakorisága elérte a 39 százalékot azoknál is, akiknek a vércukor szabályozásuk optimális értéket mutatott (HbA1c < 7,0%). Hasonlóképpen a nem megfelelõ anyagcsere szabályozással rendelkezõ, szulfonilureát (a világon mindenhol, igen széles körben alkalmazott gyógyszercsoport) szedõ egyének között 99 százalékban mértek emelkedett posztprandiális vércukorcsúcsokat, ami 63 százalékban megfigyelhetõ volt a jó vércukor-szabályozással rendelkezõk között is. Ezek az adatok az étkezés utáni (posztprandiális) vércukorcsúcsok magas elõfordulását bizonyítják a cukorbetegeknél, még azoknál is, akik szájon át szedhetõ gyógyszeres diabétesz elleni kezelésben részesülnek. Az orális gyógyszerekkel kezelt páciensek kétharmada mutatott kétórás terhelés utáni hiperglikémiát. Miért alakulnak ki a vércukorcsúcsok? A korai inzulinválasz (az étkezés megkezdésekor kialakuló, igen gyors és rövid inzulin-kiválasztás) elmaradása kulcsfontosságú tényezõ a posztprandiális hiperglikémia kialakulásában. Ráadásul az izomzat inzulinrezisztenciája és a máj túlzott cukorkiválasztása úgyszintén hozzájárulhat az étkezés utáni magas vércukorszinthez. Miért fontosak az étkezés utáni vércukorcsúcsok? Kimutatható volt, hogy a vércukorcsúcs növeli a mikro- és makro-érrendszeri komplikációk kockázatát cukorbetegeknél ezért igen fontos célpont lehet a diabéteszes betegek gyógyszeres kezelésében. Végezetül egy fontos kérdést vetõdik fel: van-e értelme annak, hogy önmagában a vércukorcsúcsra összpontosítsunk ? Három indok is van az esetleges “igen” válasz mellett. - Elõször is a vércukorcsúcs jó elõrejelzõje a szív- és érrendszeri betegségeknek, még az éhgyomori magas vércukorszint hiánya esetén is. - Másodszor, létezik megfelelõ konkrét gyógyszeres terápia a vércukorcsúcsok hatékony csökkentésére. - Harmadszor, az oly gyakran alkalmazott (Magyarországon a cukorbetegek mintegy 80 százaléka kap szulfonilureát, elsõsorban az áruk miatt) szulfonilureáktól eltérõen ezek a gyógyszerek amellett, hogy hatékonyabban csökkentik az étkezés utáni vércukorszintet, sokkal biztonságosabbak mivel nem okoznak túlzottan alacsony vércukorszintet étkezések között. Hosszú távú vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy a konkrétan a vércukorcsúcs-ra irányuló hatóanyagok csökkentik-e a kardiovaszkuláris komplikációk kockázatát a cukorbetegek körében a többi hatóanyaghoz képest. Az anyag összeállítása a Novartis cég megbízásából és ellenõrzése mellett készült. |










