Ajándékozási tanácsok szüloknek
![]() |
Cukorcsúcs - de
nemcsak az asztalon (2001.12.19) |
A
magas vércukorszint (hiperglikémia) a diabétesszel kapcsolatos szövõdmények
és halálozás egyik fõ kockázati tényezõje. A vércukor-szabályozás
javítása 1-es és 2-es típusú diabéteszben kimutathatóan csökkenti
az ilyen szövõdmények kockázatát. Az étkezés után kialakuló
magas vércukorcsúcs hozzájárul a rossz anyagcsere-szabályozáshoz,
valamint önálló rizikófaktor az ateroszklerózis és a halálos
kimenetelû szívkoszorúér megbetegedések kialakulásánál. A legújabb
eredmények azt mutatják, hogy az étkezés utáni kétórás vércukorszint
jobb elõrejelzõje a diabéteszes halálozásnak, valamint
cukorbetegség miatt bekövetkezõ szív- és érrendszeri problémáknak,
mint az éhgyomorra végzett vércukor vizsgálat. A
felmérés 40 és 74 év közötti, inzulint nem használó (vagyis szájon
át szedhetõ vércukorszint-csökkentõ szereket szedõ, vagy gyógyszeres
kezelésben nem részesülõ), cukorbetegségben szenvedõ felnõttekkel
kapcsolatban készült az Egyesült Államokban.
Ezen cukorbetegek mindegyike 75 gramm orális glükózterhelést
(OGTT) kapott és a meghatározás szerint azokra mondták azt, hogy
magas vércukorcsúcsuk
volt akiknél a terhelést követõen a kétórás vércukorszint értéke
meghaladta a
11,1 mmol/l értéket. Az
étkezéskor fellépõ magas vércukorcsúcsot összességében a
cukorbetegségek 74 százalékánál találtak. A nem megfelelõ vércukor-szabályozással
rendelkezõ cukorbeteg felnõtteknél (HbA1c>7%) a 2-órás
vércukorszint gyakorlatilag kivétel nélkül (99 százalékban) igen
emelkedett volt ( > 11.1 mmol/l), de az étkezéskor kialakuló vércukorcsúcs
gyakorisága elérte a 39 százalékot azoknál is, akiknek a vércukor
szabályozásuk optimális értéket mutatott (HbA1c <
7,0%). Hasonlóképpen
a nem megfelelõ anyagcsere szabályozással rendelkezõ, szulfonilureát
(a világon mindenhol, igen széles körben alkalmazott gyógyszercsoport)
szedõ egyének között 99 százalékban mértek emelkedett
posztprandiális vércukorcsúcsokat, ami 63 százalékban
megfigyelhetõ volt a jó vércukor-szabályozással rendelkezõk között
is. Ezek
az adatok az étkezés utáni (posztprandiális) vércukorcsúcsok
magas elõfordulását bizonyítják a cukorbetegeknél, még azoknál
is, akik szájon át szedhetõ gyógyszeres diabétesz elleni kezelésben
részesülnek. Az orális gyógyszerekkel kezelt páciensek kétharmada
mutatott kétórás terhelés utáni hiperglikémiát. Miért
alakulnak ki a vércukorcsúcsok? A
korai inzulinválasz (az étkezés megkezdésekor kialakuló, igen
gyors és rövid inzulin-kiválasztás) elmaradása kulcsfontosságú
tényezõ a posztprandiális hiperglikémia kialakulásában. Ráadásul
az izomzat inzulinrezisztenciája és a máj túlzott cukorkiválasztása
úgyszintén hozzájárulhat az étkezés utáni magas vércukorszinthez.
Miért
fontosak az étkezés utáni vércukorcsúcsok? Kimutatható
volt, hogy a vércukorcsúcs növeli a mikro- és makro-érrendszeri
komplikációk kockázatát cukorbetegeknél ezért igen fontos célpont
lehet a diabéteszes betegek gyógyszeres kezelésében.
Végezetül
egy fontos kérdést vetõdik fel: van-e értelme annak, hogy önmagában
a vércukorcsúcsra összpontosítsunk ? Három
indok is van az esetleges igen válasz mellett. -
Elõször is a vércukorcsúcs jó elõrejelzõje a szív- és
érrendszeri betegségeknek, még az éhgyomori magas vércukorszint
hiánya esetén is. -
Másodszor, létezik megfelelõ konkrét gyógyszeres terápia
a vércukorcsúcsok hatékony csökkentésére. -
Harmadszor, az oly gyakran alkalmazott (Magyarországon a
cukorbetegek mintegy 80 százaléka kap szulfonilureát, elsõsorban
az áruk miatt)
szulfonilureáktól eltérõen ezek a gyógyszerek amellett,
hogy hatékonyabban csökkentik az étkezés utáni vércukorszintet,
sokkal biztonságosabbak mivel nem okoznak túlzottan alacsony vércukorszintet
étkezések között. Hosszú
távú vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy a
konkrétan a vércukorcsúcs-ra irányuló hatóanyagok csökkentik-e
a kardiovaszkuláris komplikációk kockázatát a cukorbetegek körében
a többi hatóanyaghoz képest.
Az anyag összeállítása a Novartis cég
megbízásából és ellenõrzése mellett készült.
|