Játszótéri egyszeregy

Miután gyermekünk születik, gyorsan rájövünk, hogy a családi élet jelentõs részét a játszótéren fogjuk eltölteni. Még nem is totyog a kicsi, mikor már kikerekedett szemekkel lesi a hintákon repdesõ ovisokat. Késõbb pedig még nagyobb hangsúlyt kap a játszóterezés, fõleg akkor, ha városban élünk, a gyerek naponta fogja igényelni, hogy a játékokon lógjon – természetesen fejjel lefelé -, a homokozóban építsen, és a többi gyerekkel bandázzon. Nemcsak azért fontos játszótérre járni, mert a gyereknek mozognia kell és a szabad levegõre is szüksége van, hanem azért is, mert ez remek alkalom arra, hogy megtanulja a kortársakkal való együttmûködést és viselkedést.

 

Sajnos, ma még rengeteg olyan játszóteret látni, ahova az ember legszívesebben be sem teszi a lábát. A homokozó koszos, szemetes, a mászókák fémbõl készültek és pattogzik róluk a festék, a hinták leszakítva, mindenhol szemét és repedezett betonfelület. Ezekben az esetekben egyértelmû, hogy mivel állunk szemben. De mi van azokkal a játszóterekkel, amelyek elsõ látásra tökéletesnek is tûnnek? Honnan tudhatja azt egy anyuka, hogy jó helyen engedi gyermekét szabadon portyázni? Milyen is az igazi, jó játszótér?

 

A jó játszótér elsõsorban tágas, kényelmesen nagy területen helyezkedik el. A megnövekedett autóforgalomnak hála vegye körül kerítés, gyerekbiztos zárakkal felszerelt ajtókkal. A gyerekek ugyanis nem változtak, ugyanúgy hajlamosak ész nélkül kirohanni az úttestre egy elgurult labdáért, mint 20-30 éve. És ha már ott a kerítés, nézzük meg alaposan: ahogy egy rácsos ágynál, itt is fontos, hogy a gyerek keze, feje ne szorulhasson be, és ha netán át akarna mászni rajta, a kerítés tetején ne várja szögesdrót vagy szúrós dísz.

 

Fontos szempont, hogy a játszótér területén legyenek árnyékos részek, ahová a tûzõ nyári nap elõl el lehet vonulni. Különösen a kisebb gyerekek, babák esetében van ennek nagyobb jelentõsége, hiszen õk még sokkal gyorsabban kiszáradhatnak, és a gyér hajzatuk miatt, ha sapka nélkül játszanak, könnyen kaphatnak napszúrást is.

Ha már a nyári melegnél tartunk, sosem árt, ha a játszótéren van vízforrás. Nemcsak az ivás lehetõsége miatt, hanem azért is, hogy homokozás után a gyerek kezet tudjon mosni, ha baleset történik, ki tudjuk tisztítani a sebet, és ha evett valami finomságot, nem kell félni attól, hogy megérzik a kezén a darazsak. Persze, arra is számítsunk, hogy ahol víz van, ott biztosan lesz egy eszesebb gyerek, aki rájön, hogy a vizet a homokkal is el lehet keverni, és a sárban-dagonyázás remek móka.

 

Ideális esetben a különféle korosztályoknak való játékok jól elkülönülnek egymástól, így kisebb az esélye annak, hogy a homokozó totyogó fejére essen egy kemény focilabda. Még biztonságosabb a játszótér, ha a játékok közötti terület is akkora, hogy a két játékon játszó gyerekek még véletlenül sem tudnak kárt tenni egymásban: mondjuk, a hintázó gyerek nem tudja megrúgni a mászókán felfelé kapaszkodó társát. A játékok maguk is legyenek biztonságosak: ne csússzanak, legyenek jól rögzítve, ne legyenek szögletes sarkok, éles élek rajtuk. A mászófalak, mászókák ne legyenek túl magasak, a kötélhágcsók ne legyenek túl meredekek. Ha a homokozót, amiben a hinta vagy mászóka áll, kõvel kerítették körbe, az legyen olyan távolságra, hogy egy esetleges esésnél a gyerek feje még a közelébe se kerülhessen.

 

Természetesen elengedhetetlen, hogy a játékok alatt olyan burkolat legyen, ami csillapítja a gyerek esetleges esését, és a lehetõ legkisebb kárt okozza a kicsiben. A beton és a murva nem éppen gyerekbarát felület. A legjobb megoldás a gumitégla, de remek a homok, az apró kavics, és a mulcs is. Persze az utóbbi hármat idõnként cserélni és pótolni kell, hiszen a gyerekek egyrészt játszanak ezekkel az anyagokkal, különösen a homokkal, ami a szabadon kóborló macskák kedvenc ürítõhelye lehet, másrészt nem kerül nagy erõfeszítésbe gödröt ásni a hinta alá.

 

Legyen egy nagyobb, szabad terület a focizni, bringázni vágyó ovisoknak, kisiskolásoknak. Ne kelljen a kicsiket kerülgetniük, és a kicsik mamái sem szeretnének másodpercenként a szívükhöz kapkodni a frásztól, hogy a gyereknek valami baja lesz a nagyok miatt.

 

Fontos szempont lehet még, hogy legyenek szemetesek a játszótéren, de még jobb lenne, ha ezek a szemetesek zárhatók is lennének. Így nem kapna kedvet a benne kutakodáshoz az aprónép, és kevesebb rovar zavarná a gondtalan játékot. A növényzet jelenléte elengedhetetlen, de jó lenne, ha a bokrok, fák nem rendelkeznének tüskékkel, tövisekkel és se a növények, se viráguk, sem pedig a termésük nem lenne mérgezõ. Az pedig már a mamák álmainak netovábbja, hogy minden játszótéren legyen egy-két WC és pelenkázó-helység is.

 

Egy dolog egészen biztos: 2008. december 31.-ig a leromlott állapotú és az EU szabványoknak nem megfelelõ játszótereket vagy teljesen át fogják alakítani, vagy el fogják bontani. Jelenleg a helyzet elég elkeserítõ, hiszen a majd 15 000 játszótérbõl még mindig csak minden hatodik felel meg a szabályoknak. Ráadásul, sajnálatos módon az önkormányzatok nem tartják annyira fontosnak a játszóterek felújítását, igaz, anyagi fedezetük sem nagyon van rá, hiszen az állam az elmúlt másfél évben egyetlen olyan pályázatot sem írt ki, amely segítette volna a játszóterek megmentését.