Lazíts
| Az õrangyal |
| János a leggyakrabban otthon üldögélt, tévét nézett, csipszet rágott, közben drága édesanyja minden kívánságát leste. De János egyszer csak elunta magát, és elhatározta, hogy elindul világot látni. Az anyja könyörgött neki: |
|
|
| Tóth Judit rajza |
| Nemsokára arra jött egy autó. János inteni akart neki, de az õrangyal felkiáltott: - Jaj, János, ne! Az autóval bármikor történhet baleset. Várjunk valami biztonságosabbra! János visszaült a ládára, aztán eszébe jutott, hogy akkor elsétálhatnának a közeli vasútállomásra. - Jaj, János, ne! És ha kisiklik a vonat? Nem, a vonat nagyon veszélyes. Elszállt fölöttük egy repülõgép. - Menjünk repülõvel - kiáltott fel János. - Jaj, János ne. Ha lezuhan a repülõgép, még én sem tudlak megmenteni. - Akkor menjünk gyalog, mondta mérgesen János. - Jaj, János ne! Olyan nehéz ez a láda, még meghúzódik a derekad a cipeléstõl. De János most már nagy dérrel-durral elindult, az angyal meg ott repdesett körülötte és sápítozott. Nemsokára beesteledett, szállás után kellett nézniük. Találtak is egy fogadót, de az angyal azt mondta: János remekül aludt a kényelmetlen ládán. Reggel aztán farkaséhesen ébredt. Az otthoni elemózsia már elfogyott, de az útszélen találtak egy falatozót. János már ment is volna, hogy reggelizzen végre, mikor megszólalt az angyal. - Ó, te átkozott angyal! - kiáltott fel dühösen János. Jól megvert veled az Úristen. Takarodj vissza a mennybe és hagyj engem békén, majd megvédem én magam, ha kell. És így is lett. Utaztak hajón és repülõn, ültek teveháton, ettek-ittak, amit jól esett, megszálltak, ahol rájuk esteledett. És miután minden országot, hegyet-völgyet, tengereket bejártak, visszatértek János falujába. Ma is ott élnek, ha meg nem haltak.
|
| Farkas Ági meséje |










